FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Small Soldiers (Jerry Goldsmith)    SMALL SOLDIERS  (1998)
       Chipkatonák


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 2018
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 75:42




         Mi lehet a legrosszabb végkifejlet akkor, ha egy fegyverekre specializálódott cég és egy játékgyár egyesíti erejét? E kérdés köré kezdtek történetet kreálni Gavin Scott, Adam Rifkin, Ted Elliott és Terry Rossio forgatókönyvírók, aminek eredménye a tengerentúlon 1998 nyarán debütált Chipkatonák lett. A mozit Joe Dante rendezte, akinek a Szörnyecskék-filmeket követően újfent lehetősége nyílott arra, hogy megmutassa, miként lehet kis teremtmények közreműködésével terrorizálni az embereket, illetve romba dönteni egy városrészt. Ám amíg ez a Szörnyecskék esetében olajozottan működő koncepció volt, addig itt kevésbé aratott sikert, számomra azonban mindig is kedves darab marad, aminek két oka van. Az első, hogy a mozi bemutatásakor még kezdő filmzenerajongó voltam, s e muzsika - elsősorban a "Trust Me"-nek, valamint az "Off to Gorgon"-nak köszönhetően - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy komolyabb figyelmet szenteljek Jerry Goldsmith munkásságának, amelyre addig csak a Rambo-trilógia, illetőleg A nyolcadik utas: a Halál kísérete révén volt rálátásom. A másik oka, hogy a szerző budapesti látogatása alkalmával az ehhez köthető albumot nyílt lehetőségem dedikáltatni vele.

         Dante és Goldsmith az 1983-as Homályzóna óta dolgoztak együtt, utolsó két kollaborációjuk, a Chipkatonák, valamint a Bolondos dallamok: Újra bevetésen pedig nemcsak abból a szempontból rokoníthatóak egymással, hogy a színészek mellett animált figurák is vászonra léptek, hanem amiatt is, hogy a produceri döntések révén puskaporossá vált légkör mindkét esetben megkeserítette a munkálatokat. A Gregory Smith (A hazafi) és Kirsten Dunst (Melankólia) főszereplésével készült Chipkatonák ékes példája lehetne egy, a stúdió és a rendező közötti nézeteltérések következtében nehezen megszülető projektekről szóló előadásnak. E mozival Dante meglehetősen ingoványos talajra tévedt, mivel a stúdió illetékesei, valamint a produceri szerepet betöltő Steven Spielberg szinte napi rendszerességgel adta neki az instrukciókat, melyek jó része arról szólt, hogy mi maradjon a filmben, és mi ne, illetve hogy egyes vágások az addigiakhoz képest mennyire legyenek hosszabbak vagy rövidebbek. A beleszólások össztüzében kellett a direktornak kézben tartania mindent, és határidőre elkészülnie a produkcióval, amelyhez végül már úgy állt hozzá, hogy "Jerry megment minket".
         A score munkálatai újfent a kettejük közötti, ekkorra már tradíciónak számító viccelődéssel indultak, azaz amikor Dante a zenét igénylő jelenetek nyersvágásait megmutatta barátjának, temp zeneként Bernard Herrmann Bajok Harryvel ihlette művét alkalmazta, amire Goldsmith általában a "Jézusom, megint Bernie Herrmann!"-nel reagált. Ám ezúttal a komponistának nemcsak önálló dallamokkal kellett készülnie, hanem olyan népszerű művek adaptálásával is, mint az 1860-as évekből származó katonai induló, a "When Johnny Comes Marching Home", valamint az "Il Silenzio"-ra keresztelt trombitaszóló ("Talk to Me / Not Found"). Ezeken felül a szintén Goldsmithhez köthető A tábornok muzsikája éppúgy felcsendül a képsorok alatt, mint Richard Wagner "A walkürök lovaglása", illetőleg Richard Strauss "Imigyen szóla Zarathustra" című műve. Az instrumentális darabok mellett számtalan betétdal is felcsendül a filmben: a Spice Girls "Wannabe"-ja éppúgy hallható, mint a Led Zeppelin "Communication Breakdown"-ja vagy a Cheap Trick "Surrender"-je. A főleg hip-hop számokból és rockzenéből álló dalcsokor a DreamWorks Records gondozásában kétféleképpen is napvilágot látott: a Led Zeppelin- és a Spice Girls-nóta maxi CD-n, a többi pedig egy háromnegyed órás játékidővel bíró soundtracken kapott helyet - közös pontjuk, hogy egyik változatot sem övezte különösebb érdeklődés.

         Goldsmith a film mintegy száztíz perces játékidejéhez másfél órányi muzsikát szállított, ami részben annak volt köszönhető, hogy a producerek még akkor sem hagytak fel a változtatásokra irányuló igényekkel, amikor a zenei felvételek már javában zajlottak. Ez nem kis nehézséget, illetve bosszúságot okozott, nem utolsósorban pedig rengeteg utólagos módosítást igényelt, hiszen a vágások variálása nemcsak a dallamok addigi kifutásaira volt hatással, hanem egyes esetekben a zene tempójára is - a művész a scoring session során többek között úgy próbálta oldani a hangulatot, hogy néhány track erejéig karmesteri szerepét a hegedűsök egyikével, egy csellistával vagy a hárfát megszólaltató zenésszel cserélte fel. A végeredmény azonban mit sem sejtet ebből a sokkal inkább legózáshoz, mintsem igazi zeneszerzési folyamathoz hasonlítható, viszontagságos folyamatból. Egy rendkívül erőteljes főtémával rendelkező, kellően heroikus, pörgős muzsika került ki Goldsmith kezei közül, amely lényegesen túlnő a produkció minőségén, összképe pedig cseppet sem tükrözi azt, hogy egy, a fiatal közönséget megcélzó alkotás ihlette. Ezt a Varése Sarabande által annak idején megjelentetett, félórás játékidővel bíró korong is tökéletesen tükrözte, a 2018-as bővített kiadás azonban a "The Boxes / Off the Truck", a "Stand Down / Negative Target", a "The New Army / Brain Chip", a "The Wind", a "Gwendys Attack", valamint a "Fire in the Hole" tételekkel még jobban aláhúzza ezt.

         Goldsmith a hatvanas-hetvenes évek során számtalan háborús filmhez készített muzsikát (ide sorolható egyebek mellett A tábornok, a Morituri, a Homokkavicsok, a Szemben az árral, a MacArthur, a Tora! Tora! Tora!, és A kék Max is), így a katonai hangzásvilág megteremtése finoman szólva sem állt tőle távol, amit a Chipkatonák is jól mutat. Az Elit kommandó csapatát alkotó játékok két ilyen jellegű talpalávalót is kaptak: az egyik a már említett "When Johnny Comes Marching Home" dallama (amit Michael Kamen is adaptált a Die Hard 3. - Az élet mindig drága kedvéért), a másik pedig egy heroikusságot, fegyelmet tükröző, pergődobra, zongorára, vonósokra és rezesekre alapozott motívum. Utóbbival a "Globotech" és a "The Assembly Line" révén ismerkedhetünk meg, a népszerű induló adaptációja pedig a "Roll Call"-ban bukkan fel először, s ezek később olyan trackekben váltogatják egymást, mint a "Prepare for Assault", a "Special Design (Extended Version)", a "Talk to Me / Not Found", a "Stand Down / Negative Target", a némi Rambo-utalást magában foglaló "Gwendys Attack", a "This Is Fun", a "Toast / Down the River / Lost Battle", az "I’m Scared", a "Fire in the Hole", a "Trust Me", valamint a "No Prisoners". A dallamok a kommandósok minden tagját szimbolizálják, a fel-felbukkanó elektromosgitár-szólók azonban az őket vezető Chip Lecsap őrnagynak szólnak (az ő hangját eredetileg Tommy Lee Jones kölcsönözte). Az őrnagytól az osztag összeállását követően hasonló beállításban hallhatunk monológot, mint annak idején George C. Scott-tól A tábornokban, s itt Dante nem is hagyta ki azt a ziccert, hogy a klasszikus mozi témáját használja.

        A hadiiparban alkalmazott chipekkel felvértezett, s ezáltal saját tudattal és célkitűzéssel rendelkező játékfigurák másik csoportját az érdekes kinézetű Gorgoniták alkotják, akik az imént említett, pattogós megoldásokkal szemben érzelmesebb, szerethetőbb dallamokban részesültek. A "Gorgonite Scum / Almost Gold" éppúgy bemutatja ezeket, mint az "Alan and Archer", a "Team Gorgonite", a "Phone Wires / Gorgon / Top of the Stairs", a rövidsége ellenére is varázslatos "The Wind", továbbá az "Off to Gorgon", melyet a score egészének koronájaként tartok számon. A könnyedebb hangvételről a Gorgonitákhoz kapcsolódó darabokon felül a játékok háborújának színteréül szolgáló település zenei ábrázolása is hozzájárul: az "Alan's Town" és a "Roll Call" nagyon jól tükrözi Alan (Smith) lakóhelyének miliőjét, a kezdetben még békés kertváros atmoszféráját. A kellően dinamikus kompozíciókon felül az Alan Christy (Dunst) iránt táplált érzelmeit közvetítő "Gorgonite Scum / Almost Gold" szolgál visszafogottabb, lágyabb tempóval.
         Amellett, hogy a The Deluxe Edition a mozihoz használt közel hetvenpercnyi muzsika minden mozzanatát magában foglalja, a "Globotech", az "Almost Gold", a "The New Army / Brain Chip", illetőleg a "Toast / Lost Battle" révén abból is biztosít ízelítőt, hogy a változtatások hatására miként alakult a zene. Extraként került fel rá Strauss "Imigyen szóla Zarathustra" című művének Eumir Deodato-féle átirata is, valamint Wagner "A walkürök lovaglásá"-nak részlete, amellyel Goldsmith a "No Prisoners" című trackjét fűszerezte. Az adaptált muzsikák sorába tartozik még a "Bombshelley", amelyet Franz Waxman készített az 1935-ös Frankenstein menyasszonyához, Goldsmith pedig újra felvette azt a Chipkatonák kedvéért.

         Jerry Goldsmith a kilencvenes évek során számtalan olyan projektben vett részt, ahol a film minősége alulmaradt a score-ral szemben. Ezek közé sorolható a Chipkatonák is, melynek muzsikája kellően változatos ahhoz, hogy tanúbizonyságot adjon szerzője sokszínűségéről. Azzal pedig, hogy a Varése elérhetővé tette a bővített aláfestést, egy lépéssel közelebb kerültem gyűjteményem Goldsmith-szekciójának finomítgatásához, ám még mindig várok olyan, korábban szintén e kiadó égisze alatt megjelent score-ok hosszabb verzióira, mint az Életre-halálra vagy Az elnök különgépe zenéje.



    Kulics László
    2018.09.23.




    Tracklista:

      1. Globotech (0:58)
      2. He's Here / Chip Hazard / Just Toys (1:00)
      3. The Assembly Line (2:44)
      4. Alan's Town (1:25)
      5. The Boxes / Off the Truck (2:12)
      6. Gorgonite Scum / Almost Gold (1:36)
      7. Roll Call (4:52)
      8. Alan and Archer (3:01)
      9. Destruction / Branded (3:01)
    10. Prepare for Assault (3:48)
    11. Special Design (Extended Version) (2:38)
    12. Talk to Me / Not Found (3:07)
    13. Team Gorgonite (1:10)
    14. Phone Wires / Gorgon / Top of the Stairs (1:12)
    15. Stand Down / Negative Target (1:52)
    16. The New Army / Brain Chip (1:14)
    17. Bombshelley (Franz Waxman) (1:21)
    18. The Wind (1:01)
    19. The Gwendys / Terms Of Surrender (1:50)
    20. The Trojan Box / Rocket Entry (1:45)
    21. Gwendys Attack (1:47)
    22. This Is Fun (1:26)
    23. Toast / Down the River / Lost Battle (1:21)
    24. I'm Scared (2:04)
    25. Negotiations (1:10)
    26. Fire in the Hole (3:45)
    27. Trust Me (4:07)
    28. No Prisoners (4:38)
    29. Chip Dies / Cleaning Up (1:39)
    30. Off to Gorgon (4:44)
    31. Globotech (Alternate) (0:55)
    32. Almost Gold (Alternate) (1:15)
    33. The New Army / Brain Chip (Alternates) (1:51)
    34. Toast / Lost Battle (Alternates) (1:03)
    35. Ride of the Valkyries (Richard Wagner) (0:40)
    36. Also Sprach Zarathustra (Richard Strauss) (1:30)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gremlins 2: The New Batch

    Looney Tunes: Back in Action

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Joe Dante és Jerry Goldsmith


    Tora! Tora! Tora!

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam