FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Shaft (David Arnold)    SHAFT  (2000)
       


      

       zene: David Arnold
       vezényel: Nicholas Dodd, Lester A. Snell
       kiadás éve: 2014
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 72:57




         John Shaftet 1970-ben hívta életre az amerikai származású író, Ernest Tidyman, aki öt év alatt hét kötetet szentelt a New Yorkban élő magándetektív kalandjainak - hosszú kihagyást követően pedig 2016-ban olvashattunk róla ismét, ám immáron David F. Walkernek köszönhetően. Az első könyv megfilmesítése alig egy évet váratott magára: Shaft bőrébe Richard Roundtree (Gyémántok, Párbaj a városban) bújhatott bele, akivel 1971 és 1974 között három mozifilmet, valamint egy hétrészes minisorozatot forgattak, melyeknél Roundtree olyan ügyesen keltette életre a karaktert, hogy nemcsak Golden Globe-jelölést kapott, hanem egy csapásra bekerült a filmvilág halhatatlanjainak sorába. A művész az 1974 februárjában bemutatott The Murder Machine című epizóddal búcsúzott el a szereptől, huszonhat évvel később azonban újfent így lépett vászonra, igaz, ekkor már csak rövid ideig láthattuk, a Samuel L. Jackson alakította Shaft nagybátyjaként.
         A John Singleton irányításával 2000-re elkészült változat címszereplője csupán nevében, keménységében, valamint a rokoni szálak vonatkozásában állt kapcsolatban az eredeti figurával, aminek oka, hogy az alkotók úgy kívánták visszahozni a karaktert, hogy az a hetvenes évekből ismert jellemvonások megtartása mellett álljon helyt napjainkban. Törekvésük azonban finoman szólva sem a tervek szerint sült el, s az alacsony bevételi adatok, valamint a hűvös fogadtatás bezárták a kapukat az esetleges folytatások előtt. Holott a Jackson mellett Christian Bale, Vanessa L. Williams, Jeffrey Wright, Dan Hedaya és Tony Collette közreműködésével megfilmesített forgatókönyvben benne volt minden, ami egy ilyen típusú mozitól elvárt: rendíthetetlen jellemű zsaru (Jackson), elkényeztetett, rasszista fiatal (Bale), rettegésben élő szemtanú (Collette), drogbáró (Wright), valamint megannyi korrupt zsaru, a produkció azonban még így sem ragadta magával a közönséget.

         A klasszikus mozi nemcsak Roundtree játéka révén vált maradandóvá, hanem az Isaac Hayes jegyezte zenének köszönhetően is, sőt ez utóbbinak hála szállhatott ringbe az 1972-es Oscar-gálán, ahol a score kategóriában ugyan alulmaradt Michael Legrand Kamaszkorom legszebb nyara ihlette muzsikájával szemben, a betétdalok vonatkozásában azonban már a "Theme from Shaft" került ki győztesen. Ebből eredően Singleton tudta, hiába mutat be egy új Shaftet (aki először a régi fia lett volna, a szereplőválogatást követően azonban a Jackson és Roundtree közötti kis korkülönbség miatt a forgatókönyvben az apa-fia viszonyt unokaöccs-nagybátyra módosították), a múlt előtti tisztelgés nyomai a score-ból semmi esetre sem hiányozhatnak. "Nem vagyok fekete, nem származom Harlemből, ráadásul egy ilyen népszerű filmhez új zenét készíteni hatalmas felelősség" - felelte David Arnold egy interjú alkalmával arra a kérdésre, hogy mik voltak az első gondolatai, amikor Singleton megkörnyékezte a projekttel. A komponista eddigi pályafutása során olyan nagy múltú, közkedvelt karakterekkel találta szemben magát, mint Godzilla, James Bond, Sherlock Holmes, Alexandre Dumas muskétásai, vagy éppen C. S. Lewis Narniájának szereplői, ebből a szempontból tehát kellően rutinos alaknak számít Hollywoodban. A score megírása előtt részletesen átbeszélte Singletonnal és Hayesszel a filmet, illetve Shaft jellemét, és bár ezt követően is megjegyezte, hogy nincs tisztában a harlemi miliővel, hozzátette: megértette az alkotók szándékát, és tudja, mire van szükség ahhoz, hogy a látottakhoz jó aláfestés társuljon. Ennek bizonyítására azonban nem állt rendelkezésére túl sok idő, megbízói ugyanis mindössze két hetet biztosítottak számára, ami miatt ideiglenesen New Yorkba utazott, ahol napi 18-19 órát dolgozott. Score-jának ihletforrásaként nemcsak az 1971-es alkotást tekintette, hanem az 54. utcát, valamint a Times Square-t is, mivel ezeket kellően mozgalmasnak, zajosnak és piszkosnak találta ahhoz, hogy inspirálóan hassanak rá - mindezeken túl felidézte a gyerekként látott Starsky és Hutch, illetve a Kojak sorozatok adta élményeit is. Ennek eredménye egy olyan mű lett, melyben szerzője stílusjegyei, nagyzenekari megoldásai ötvöződtek Hayes funk-világával. Utóbbit ráadásul úgy keltette életre, hogy egyfelől olyan zenészeket keresett fel, akik annak idején jelen voltak az első film kíséretének megszületésekor, továbbá olyanokat is felfogadott, akik a hetvenes években már rutinos előadóknak számítottak: "Amennyire csak lehetett, autentikus kívántam lenni, kellően korhű érzést szerettem volna kelteni" - kommentálta a szerző.

         Arnold a múlt előtt a funk jellegzetes hangszerelésének (elektromos gitár, basszusgitár, dob, billentyűs instrumentumok, fúvósok, illetőleg konga) megtartásán felül úgy is igyekezett főt hajtani, hogy saját ötleteit Hayes motívumaival keresztezte. A dallamátemelés azonban nem merült ki a "Theme from Shaft" adaptálásában, hanem további jellegzetes részleteket is felhasznált, igaz, azok többségét immáron saját szája íze szerint formálgatva. A Shaft instrumentális aláfestése összességében véve nosztalgikus érzést biztosít, ám erről tizenegy esztendőn át magán a produkción kívül semmi sem árulkodott. A premierrel párhuzamosan a LaFace ugyan megjelentetett egy korongot, amelyet a klasszikus főtéma mellett különféle hip-hop, illetve R&B előadók (mint például R. Kelly, a The Legendary Traxster vagy Larry Campbell) dalai alkottak, Arnold művéből azonban hírmondót sem lelhettünk rajta. Ezen sikerült változtatnia 2014-ben a La-La Landnek úgy, hogy a teljes score-t elérhetővé tették fel nem használt ("Shafted", "Shafting Gears", "Shaft 2000"), illetve alternatív tételek ("Shaft in Club", "Boy's Got Rhythm", "Dominican Chase", "You Best Kill Me (original ending)") kíséretében.
         A kíséret legemblematikusabb részét kétségkívül a Shaft-téma, a wah-effektelt gitárjáték, a ritmikus szekció előadása, és azon elemek képezik, melyek leginkább a hatvanas-hetvenes évek zsarufilmjeire voltak jellemzőek. E körből olyan tételeket emelnék ki, mint a "Dominican Chase", a "Peoples Walk / Peoples in the Precinct", a "Diane's Playground Escape", a "Walter Gets Mugged", a "Let's Play Games", a "Peoples Gets Played / You Best Kill Me", a "Groves Phones Peoples", a "Shootout", a "Car Chase" vagy éppen a "Shaft 2000". Ezek a kompozíciók gond nélkül helyt állnának a korabeli ikonikus zsáner alkotások alatt, kezdve a San Franciscó-i zsarutól a Piszkos Harry-folyamon át a Kojak és a San Francisco utcáin című tévésorozatokig. Arnold ihletszerzési módja tehát bevált, és bár minden bizonnyal még szélesebb palettát tudott volna felvonultatni akkor, ha több idő áll rendelkezésére, így is remek perceket okoz, s még az olyan apróbb részletek mellett sem ment el, mint a shaker vagy a guiro bevonása, melyek annak idején nemcsak a westernkíséretek elengedhetetlen alkotóelemeiként voltak számon tartva, hanem a krimik feszültségfokozójaként is.
         Mindezek mellett azonban fontos szerep hárul a "Boy's Got Rhythm" végén hallható, vonósokra épülő dallamra is, mely bár nem köszön vissza többször, mégis markáns, hiszen a Mekhi Phifer által alakított áldozatot szimbolizálja. Ehhez hasonló, drámai hangvételt üt meg a szerző a "Shaft Quits", illetőleg a "Finding Diane's Mother" első felében, a "Shaft in Club (film version)" végén, az "Entre Nous"-ban, a "Peoples Vows Revenge"-ben, valamint a "Diane's Confession"-ben is. Utóbbiban felbukkan még a Collette által megformált Diane ihlette rövid zongoramotívum is, melynek atmoszférája a James Bond: A világ nem elégben hallható "Elektra's Theme"-mel rokonítható a szerző művei közül.

         John Singleton a Bond-zenéi ismeretében választotta David Arnoldot, a Shaftnél végzett munkájával pedig olyannyira elégedett volt, hogy később a Fekete átok, a Halálosabb iramban, illetőleg a Négy tesó című filmjeihez is őt szerződtette komponistaként. A magam részéről mind a filmmel, mind pedig kíséretével úgy vagyok, hogy bár korántsem tökéletesek, mégis jó időnként kikapcsolódni általuk, s amíg ebben a mozinál a fő mozgatórugót Jackson, illetve Bale alakítása jelentik számomra, addig a muzsikánál az, hogy a komponista milyen ügyesen oldotta meg a rá bízott feladatot - ráadásul ugyanolyan jónak tartom Arnold munkáját, mint Hayes klasszikusát.


    Kulics László
    2017.03.05.




    Tracklista:

      1. Shaft in Club (2:52)
      2. Boy's Got Rhythm (1:37)
      3. Shaft Punches Walter (2:45) §
      4. Dominican Chase (2:19)
      5. Peoples Walk / Peoples in the Precinct (1:19)
      6. Shaft Gets a Message (0:50) §
      7. Walter Runs (4:04)
      8. Shafted (1:14) *
      9. Shaft Quits (2:43) §
    10. Finding Diane's Mother (2:12)
    11. Diane's Playground Escape (1:08)
    12. Entre Nous (1:04)
    13. Tattoo the Grass (2:07)
    14. Shafting Gears / Shaft the Waiter (1:22) *
    15. Walter Gets Mugged (2:35) **
    16. Let's Play Games (2:37)
    17. Peoples Gets Played / You Best Kill Me (5:04)
    18. Peoples Vows Revenge (0:38)
    19. Arriving at Rasaan's / Peoples Stabs Walter (1:58)
    20. Groves Phones Peoples (0:27)
    21. Diane's Confession (4:16)
    22. Shootout (3:50)
    23. Car Chase (3:15)
    24. Peoples Gets It / Walter Gets It (3:30)
    25. Shaft 2000 (5:10) §*
    26. Shaft in Club (film version) (4:56)
    27. Boy's Got Rhythm (film version) (1:37)
    28. Dominican Chase (film version) (2:19)
    29. You Best Kill Me (original ending) (3:09)

    § tartalmazza Isaac Hayes Shaft-témáját
    * nem hallható a filmben
    ** tartalmaz olyan részletet, mely nem hallható a filmben





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Bullitt

    Four Brothers

    McQ

    The Taking of Pelham One Two Three

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam