FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Scream: The TV Series - Season 1 & 2 (Trevor Morris)    SCREAM: THE TV SERIES - Season 1 & 2  (2015 / 2016)
       


      

       zene: Jeremy Zuckerman
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 61:39





         "Egy slasherből nem lehet tévésorozatot készíteni, gondoljatok csak bele! A lány meg a barátai megérkeznek a szalagavatóra, a táborba, a kihalt városba vagy akárhová, és a gyilkos egymás után végez velük. Kilencven perccel később felkel a nap, a túlélő csaj pedig a mentőből nézi végig, ahogy elszállítják a barátai holttestét. A slasherek rövidek és tömörek, a tévében viszont el kell nyújtani a dolgokat." Ezen megállapítás a Noah Fostert alakító John Karnától (Lángoló Chicago) hallható a 2015-ben útjára bocsájtott Sikoly-folyamban, ahol az íratlan horrorszabályok egyikeként hangzik el, ugyanakkor azt a vékony jeget is tökéletesen érzékelteti, amelyre egy ilyen jellegű vállalkozásnak zöld utat biztosító stúdió tévedhet. S hogy ez a jég vajon a Sikoly-tetralógián alapuló tévésorozatot szponzoráló MTV alatt beszakadt-e, arról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint el sem kellett volna kezdeni, mások az első szezont jónak vélték, a folytatást azonban már erőtlenebbnek érezték, és van olyan álláspont is, miszerint a maga szintjén az egész megállja a helyét. Én úgy gondolom, hogy az első eresztés még működött, ugyanakkor már annál is megfigyelhetőek voltak az elnyújtott dialógusok, a nem feltétlenül lényeges történések részletes bemutatása, illetve a karakterábrázolás előtérbe hozása, ami miatt a második évad már inkább az időhúzásról szól, mintsem a gördülékeny történetvezetésről, ami ennél a műfajnál hiba.

         Az MTV háza táján 2012 nyarára realizálódott a Sikoly-mozikon alapuló folyam megvalósításának lehetősége. Eleinte ráadásul arról szóltak a hírek, hogy a pilot epizódot e filmek atyja, Wes Craven rendezi majd, e feladat azonban végül a kanadai Jamie Travisre (Simlis spinék, Szex, barátság, telefon) hárult, aki aztán további három részt is levezényelhetett. Az évadok történetei természetesen a mára már klasszikussá vált filmekhez hasonlóan kerültek kialakításra, olyan különbségekkel, mint a karakterek részletesebb ábrázolása, valamint háttértörténetük elmélyítése, ami érthető, hiszen egy gyilkosságra nem másfél óra, hanem egy egész szezon jut - igaz, az első a szériák átlagos hosszával szemben mindössze tíz részből áll, folytatása pedig tizenháromból. A sztori Lakewoodban játszódik, ahol egy húsz évvel ezelőtt történt, Brandon Jamesnek tulajdonított gyilkosságsorozat látszik megismétlődni. A központi szereplő Emma (Willa Fitzgerald), akit az újragondolt maszkkal, illetve öltözettel rendelkező Ghostface mögé bújó gyilkos (illetve ugye gyilkosok) rendre zaklatni kezd telefonon, eközben pedig a körülötte lévő diáktársainak megtizedeléséről is gondoskodik.
         A stáb a bemutató közeledtével úgy kívánta fokozni a várakozást (nem mellesleg pedig növelni a prognosztizált nézőszámot), hogy napokkal a premier előtt, "exclusive first look" szalagcímmel közzétette a pilot epizód első nyolc percét. Ezt anno én is megnéztem, s bár - Craven eredetijének rajongójaként - szándékomban állt figyelemmel kísérni a folyamot, végül átsiklottam felette, s csak azt követően került újfent a látómezőmbe, hogy 2016 októberében a Lakeshore Records hírül adta az első két évad muzsikájából összeállított albumának megjelenését. Nekiveselkedtem a szériának, a score-ral pedig szintén igyekeztem a képsoroktól függetlenül is mihamarabb megismerkedni, nagyon kíváncsi voltam ugyanis arra, hogy Jerry Zuckerman (aki olyan rajzfilmsorozatok zeneszerzője, mint például az Avatar - Az utolsó léghajlító, a Korra legendája vagy a Kung Fu Panda: A rendkívüliség legendája) miként folytatta, illetőleg mit tudott hozzátenni Marco Beltrami Sikoly-világához.

         Számomra rejtély, milyen úton-módon került az alkotók látómezejébe Zuckerman, míg ugyanis a szerző a rajzfilmek, a vígjátékok és a drámák terén kellő tapasztalattal rendelkezett, a horrorok világától ez idáig távol maradt - ugyanakkor ő pont emiatt tartotta kellően érdekesnek, izgalmasnak ezt a lehetőséget, s amilyen gyorsan csak tudott, nekiállt a feladatnak. "Jaime Paglia és Jill E. Blotevogel producerek izgalmasnak tartották az elsősorban vonósokon alapuló muzsikával kapcsolatos ötletemet. Tetszett nekik az a fajta érzelmi skála, amit ezek révén érhettünk el" - mesélte Zuckerman, aki emellett gitárral, zongorával, ütősökkel, cintányérok garmadájával (melyeket az úgynevezett cymbal tree segítségével állította csatasorba), továbbá különféle fémes hangzásokkal tarkította score-ját. Elmondása szerint Beltrami kíséreteihez a hangzás, illetve a zenei fordulatok tekintetében kívánt hű maradni, aminek érdekében napokat töltött azzal, hogy újra meg újra végignézze Craven mozijait, s tanulmányozza, miként idomul a zene a látottakhoz. "Beltrami műve rendkívül rideg, ugyanakkor jó néhány érdekes megoldást rejt magában. Különböző stílusokat alkalmazott az eltérő szituációkhoz, amit nagyon jó ötletnek tartottam. Ez a koncepció adott választ arra a kérdésemre, hogyan lehetne eredményesen, kellő hatásossággal megközelíteni a feladatot" - nyilatkozta.

         A kizárólag digitális változatban elérhető album a "The Rules"-szal veszi kezdetét, mely nem más, mint a széria főtémája. Ugyan a sorozat nem rendelkezik klasszikus értelemben vett főcímmel, az itt hallható motívumsor gyakorta bukkan fel hosszabb-rövidebb ideig a különféle jelenetek alatt, illetőleg a stáblistához is ezt használták az alkotók - utóbbi verzió "The Rules (End Title)" címmel kapott helyet a kiadványon. A zaklatott, ugyanakkor kellően dallamos megoldás remekül hangzik, időszakonkénti felbukkanása pedig zenei szempontból hibátlan kohéziót jelent a részek között - a filmzenealbum a tétel ezen szerepköréről azért nem tanúskodik, mert a Lakeshore az egyórányi játékidőbe 23 epizód hangulatát igyekezett belesűríteni. A másik, szintén vezérszálként említhető motívumsor Emmához köthető, melyet az a momentum inspirált, amikor Ghostface először hívja fel főszereplőnket. A zongorára épülő, s teljes egészében az "Emma Duval"-ban hallható téma ugyanazt a szerepet hivatott betölteni, amelyet Sidney (Neve Campbell) dallamsora a mozifilmekben.
         A kulcsmotívumok könnyedén befogadhatóak, ám Zuckerman nemcsak dallamokra, harmóniákra alapozta művét, hanem olyan, nem szokványos textúrákat is igyekezett életre kelteni, melyekkel zsigerbe hatolóan szerette volna a nézőket elérni: "A zene gyakran árulkodik arról, hogy valami feltűnik, oson a szereplő mögött, vagy hogy a karakterek remegnek a félelemtől. Szeretném azt hinni, hogy egy adott score-hoz nemcsak harmóniákkal, ritmusokkal és dallamokkal közelíthetünk, hanem olyan aspektusai is vannak ennek a műfajnak, melyek még kevésbé ismertek, alkalmazottak" - kommentálta. Ilyen figyelhető meg többek között az első gyilkosságot alátámasztó "The Star of the Show"-ban, az "It Has to Hurt"-ben, a "Hey, Sis… Surprise!"-ban, a "Possible Halllucinations"-ben, a "You Will Feel Safe Again"-ben, az "I Hate Bowling"-ban vagy a "Who's with Emma?" esetén. E trackek tartalmaznak ugyan korrekt megoldásokat, továbbá a jelenetek többségéhez is prímán idomulnak, de nagyon hiányolom belőlük a rezesszólamokat, azokkal ugyanis - még ha a költségvetés okán mindössze hangmintákként jelentek volna meg - Zuckerman még inkább karakteresebbé tehette volna a hallottakat, egyszersmind a hentelések is fenyegetőbbek lennének, a rézfúvósok hiánya ugyanis nemcsak az albumon, hanem a széria alatt is szembetűnő. Mindazonáltal ez a fajta hangszerelési megközelítés az olyan könnyedebb, drámaibb vagy éppen romantikus pillanatokat alátámasztó darabok esetében, amilyen mondjuk a "Brandon James", a "Sex Tape", a "The Cycle", a "Noah and Zoe", a "Brooke / The Truth", valamint a "Final Girl", nagyon is korrektül működik. A szerző elgondolása tehát jó - az előbb említettek varázsát például javarészt ez az elképzelés adja -, csak a vérfagyasztóbb trackek esetében kellett volna kilépnie ebből a hangszerkiosztásból.

         A tinihorrorok esetében gyakorta jutnak fontos szerephez a betétdalok, melyek az autózások, a házibulik, a vízparti romantikázások vagy hasonló tevékenységek során szoktak előtérbe kerülni. Ez a Sikoly-széria esetében sem történt másként: az alkotók főként pop-, rock-, illetve elektronikus számokat használtak fel olyan előadóktól, mint például Phoebe Ryan, a machineheart nevű csapat, Liz Longley, George Ezra, Bishop Briggs vagy éppen That Poppy. Míg azonban az instrumentális kíséretből ízelítőt adó kiadvány csupán a második évad lezárását követően láthatott napvilágot, addig a betétdalokat csokorba gyűjtő albumok megjelentetésére évadonként került sor - első körben a Columbia Records, majd az Island Records vállalta magára ezt a feladatot.

         Jeremy Zuckerman Sikoly-szériához kapcsolódó muzsikájával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Időnként olyan ügyesen eltalálta a hangulatot, hogy azzal túlmutatott a sorozat színvonalán (akár mozifilmekhez is nyugodtan felhasználhatnák ezeket a darabokat), olykor azonban középszerű megoldásokkal rukkolt elő. Az biztos, hogy kompozíciója segít ridegebbé varázsolni a folyam hangulatát, ahhoz azonban kevés, hogy valóban a hallgatók zsigereiig jusson - és ezt a Marco Beltrami által létrehozott világhoz történő viszonyítástól függetlenül gondolom.


    Kulics László
    2017.01.17.




    Tracklista:

      1. The Rules (3:49)
      2. The Star of the Show (3:06)
      3. It Cuts Deep (2:35)
      4. Brandon James (2:29)
      5. It Has to Hurt (4:27)
      6. You Have to Care (1:47)
      7. Sex Tape (1:55)
      8. The Cycle (3:00)
      9. Emma Duval (1:14)
    10. Hey, Sis... Surprise! (4:27)
    11. Because of Us (2:08)
    12. Noah and Zoe (2:18)
    13. Possible Halllucinations (3:55)
    14. Brooke / The Truth (3:31)
    15. Folie á Deux (1:25)
    16. You Will Feel Safe Again (4:48)
    17. I Hate Bowling (3:16)
    18. You Have to Care (Reprise) / Audrey (1:49)
    19. Dangling Threads (1:37)
    20. Who's with Emma? (4:58)
    21. Final Girl (2:26)
    22. The Rules (End Title) (0:39)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Dexter-széria zenéje

    A Sikoly-filmek zenéje

    Friday the 13th

    The Witch

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam