A családi tragédiával sújtott, magányosan élő Avery Ludlow (Brian Cox) éppen mellette jóban-rosszban kitartó idős kutyája társaságában horgászik egy tónál, amikor környékbeli suhancok zavarják meg. A látszólag céltalanul érkező testvérpár és haverjuk Avery értékei után kezd érdeklődni, majd főszerepet kap egy puska, a találkozás mementójaként pedig a lelőtt négylábú teteme marad a tóparton. Red gazdáját nem fűti bosszúvágy, és noha leghűbb társát vesztette el, törvényes úton próbál elégtételt venni. Rövid nyomozás után kideríti a tettesek személyazonosságát, majd felkeresi őket, őszinte megbánásukban bízva. A főkolompos azonban mindent tagad, és befolyásos apja (Tom Sizemore) sem különösebben mutat együttérzést. Az igazát eltántoríthatatlanul kereső férfit rövidesen életveszélyesen megfenyegetik, és mivel nem hagyja annyiban, mindezt sokkal súlyosabb dolog követi.
     A cselekmény alapjául Jack Ketchum műve szolgált, akit hazánkban mostanság "A szomszéd lány" című súlyos regényéről szokás ismerni, amelynek egyik jellemzője, hogy az utolsó lapra az olvasó az emberiség mellett már-már saját magát is meggyűlöli. Az ő neve tehát a garancia arra, hogy nem egy újabb sablonos bosszúthrillert láthatunk, és a történet abszolút meg is maradt a realitás talaján. A filmet mindvégig nagyon szomorúnak éreztem, ami az alább méltatásra kerülő zene mellett a főszereplő játékának is köszönhető. Brian Cox az utóbbi időkben leginkább negatív szerepekre lett kárhoztatva (míg a "Manhunter" című lopakodva gyilkolós játékban Anthony Hopkinséhoz hasonlóan hatásos orgánumát hallatta), épp ideje volt már egy váltásnak. A másik oldalra állva is tökéletesen teljesít: rögtön szimpatikussá válik, mint a halk szavú férfi, aki már nem sok jót remélhet az élettől, de ami még megadatott számára, attól is kegyetlenül elszakították.
     A biztos kézzel összeválogatott mellékszereplők is megérdemelnek pár sor. Kim Dickens ("Deadwood"), az Averyt segítő riporternőként nagyon kedves jelenség; Amanda Plummer és Robert Englund ugyan már jóval kevésbé, azonban félbolond házaspárként való szerepeltetésük hatásos lett. A kutyagyilkos szerepében a meglehetősen tenyérbemászó képű Noel Fisher mintha csak Paul Bettany ellenszenves ifjúkori változata volna, vívódó testvéreként Kyle Gallner nagyon hiteles, talán csak Tom Sizemore számára nem volt kihívás az agresszív vadállat karaktere, annyiszor játszott már el hasonlót. Végezetül Sizemore filmbeli feleségét az az Ashley Laurence alakítja, akit még a "Hellraiser"-sorozat tinilányaként ismerhettünk meg anno. Itteni szerepe körülbelül két-három mondatra korlátozódik, ám kifejező néma jelenléte ezúttal talán még többet is elmond egy állandó rettegésben élő asszonyról, mintha komolyabb jeleneteket kapott volna.

     A score-t a dán Soren Hyldgaard szerezte, aki Trygve Allister Diesen direktor egyik korábbi rendezésénél is felbukkant már. Egyetlen, hazánkban is viszonylag ismert mozija a "Segítség, hal lettem!" című rajzfilm, míg e produkciója már a belépő lett Amerikába. Sikeres ottani bemutatkozásnak egyelőre nem mondható, mert jelenleg nincs nyoma újabb hollywoodi munkának a szerző lehetőségei közt, de ez még persze változhat. A komponista tehát az animált tenger világa után viharosabb mozgókép-vizekre evezett, bár ezt a zenében nem lehet érzékelni. A leginkább Christopher Young hasonló műfajú score-jait idéző aláfestésében (melyet a prágai filharmonikusok adnak elő) semmi váratlant nem találunk, azt adja, amit egy ilyen helyszínen játszódó sztorihoz elvárnánk, ezt azonban remekül teszi. Előtérbe tolva az efféle vidéki kisvárosi zenék nélkülözhetetlen kelléke, az akusztikus gitár található, mely mellett olyan hangszerek kapnak szólószerepet, mint a megfoghatatlanul különleges hangzású üvegharmonika, az ír fuvola vagy éppen a lantszerű dulcimer (mely nem egyezik meg a hammer dulcimerrel, ismertebb nevén a cimbalommal). Mindezeket a szimfonikus zenekar vonósainak csendes játéka kíséri, így hozva létre egy szépséges aláfestést. Érdekes koncepció, hogy a mozgalmasabb részek alatt szinte sehol nem szól zene, ezáltal semmiféle, a cselekményből adódó zenei kontraszt nem keletkezik. Ez is kifejezetten hozzátesz a végeredményhez egyfajta bensőségességet, hiszen ha a jelenetek révén nem is, a békés aláfestés által csak pozitív élmények érik a nézőt - amit viszont a film nélkül sajnos nem tudunk megtapasztalni. Ahogy azt a kisköltségvetésű alkotások score-jainál megszokhattuk, mindez nem került kiadásra. Bár egy ideig tervbe volt véve egy soundtrack megjelentetése, azonban mivel a film csak korlátozott bemutatót kapott a Sundance Filmfesztiválon, és már tavaly ősszel megjelent DVD-n, erre felesleges is számítani.

Bíró Zsolt
2009.01.16.

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Cold Creek Manor Half Light Judgment Night An Unfinished Life (Music Inspired by the Film)