RAMBO: LAST BLOOD (2019)
Rambo V. - Utolsó vér

zene: Brian Tyler
vezényel: Brian Tyler
kiadás éve: 2019
kiadó: Lakeshore Records
játékidő: 75:04
A nyolcvanas évek ünnepelt akciósztárjainak többsége mostanra vagy
visszavonult, vagy a rivaldafényt elkerülve, házimozis piacra dolgozik, ám
néhányan továbbra is időről időre legyőzhetetlen hősként köszönnek vissza a
vászonról. Míg az első két csoportba Chuck Norris, Michael Dudikoff, Dolph
Lundgren, Steven Seagal és Jean-Claude Van Damme tartoznak, addig utóbbiba Bruce
Willis, Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone sorolható, akik évtizedek
múltán is eltántoríthatatlanul bújnak McClane hadnagy, a T-800-as, Rocky vagy
éppen Rambo bőrébe. Ám míg ők előszeretettel tündökölnek ikonikus szerepeikben,
a generációváltáson átesett, fiatalos, látványgazdag, napjaink hírességeit
felvonultató, túlpörgetett akciókkal tűzdelt produkciókra éhes tagokkal bővült
közönségnek nem sokat jelentenek, nem fogékonyak rájuk. Erre idén a
Terminátor: Sötét végzet éppúgy bizonyítékul szolgált, mint a Rambo V.
- Utolsó vér...
"Hiába, öregember nem
gyorsvonat" - bár e bölcsesség nem a vietnámi veterántól származik, hanem
John McClane utalt így önmagára a Die Hard - Az élet mindig drágában,
az Utolsó vér címszereplőjére és a film tempójára egyaránt érvényes.
Rocky mellett Rambo vált Stallone másik közismert szerepévé, akinek 2008-as,
hatásos visszatérése okán számtalan platformon emelték meg kalapjukat a színész
teljesítménye előtt, aktuális kalandja kapcsán azonban a legtöbben inkább
nyugdíjazását szorgalmazták. Sly ezzel a filmmel szándékozott búcsút inteni a
vietnámi veteránnak, a kritikusok, a nézők és a rajongók túlnyomó többsége
szerint azonban erősen melléfogott, mert amíg a John Rambónak sikerült
felérnie a klasszikus trilógiához, addig az Utolsó vér mindent
lerombolt azzal, hogy kedvencünk - néhány akciójelenetet leszámítva - önmaga
árnyékaként viselkedik. Adrian Grunberg (Börtönregény) produkciójára
sokan méltatlan búcsúként, a legenda hírnevének megtépázásaként tekintenek, a
negatív kommentek között pedig a karaktert anno életre keltő író, David Morrell
véleménye is megtalálható, aki így fogalmazott: "Egyetértek a Rambo V.
- Utolsó vér kritikáival. Ez a film egy káosz. Szégyellem, hogy közöm van
ehhez az egészhez".
Nem állítom, hogy ez a széria
legtökéletesebb felvonása, ám elbaltázott vállalkozásnak sem tartom. A film végi
bosszút leszámítva egy meglehetősen komótos mozit kaptunk, amelynél szembetűnő a
dramaturgia és a párbeszédek egyszerűsége (akárcsak mondjuk a Halálos
iramban-széria esetében, csak ott a látvány és a színészgárda kombinációja
erős kompenzációnak számít), s ezek hatalmas támadási felületté váltak, de azt
gondolom, hogy ha Stallone kilencven percig rohangálna, akkor amiatt kezdték
volna ki. Mindig nehéz igazságot tenni egy, a műfaján belül évtizedek óta
meghatározónak számító széria újabb felvonása vagy remake-je esetében, ám minden
bizonnyal az lenne a legjobb, ha a Rambóhoz hasonló hősöket nyugdíjazná
Hollywood - ezt az Utolsó vér mellett a nemrég bemutatott
Terminátor-mozi és a 2013-as Die Hard-felvonás egyaránt alátámasztotta.
Azon kevesek közé tartozom, akik jól szórakoztak az Utolsó véren, a
nosztalgiafaktor tökéletesen betalált és végigvezetett a filmen, melyre a
koronát Brian Tyler kísérete, a záró akció, illetőleg a stáblista elé beszúrt,
az eddigi epizódok emblematikus pillanataira támaszkodó visszatekintés tették
fel. A folyam legrosszabb pontjának továbbra is a Rambo 3-at tartom,
ahol a VHS-korszakos báj sem képes túllendíteni az érdektelenségen.
Stallone jelenléte és a karakter bosszúvágya mellett tehát a score is nagyban
hozzájárult ahhoz, hogy elégedetten távozzak a moziból, a Jerry Goldsmith
klasszikus dallamaival kombinált mű ugyanis minden, alkalmasint üresnek tűnő
jelenetbe, dialógusba életet lehelt. Az újabb rész forgatási munkálatai egy
közel tíz évig tartó huzavonát követően, 2018 októberében vehették kezdetüket,
arról pedig, hogy a zeneszerzői posztot újfent a John Rambo dallamait
is jegyző Tyler tölti be, egy a partitúráról készült fotóval kísért júliusi
Twitter-bejegyzés rántotta le a leplet. "A Rambo V. - Utolsó vér a
Sly Stallonéval való több mint egy évtizedes együttműködésem csúcspontja, ez az
ötödik közös filmünk. Megtiszteltetés, hogy a régi Rambókat jegyző
Jerry Goldsmith zenei örökségét továbbvihettem. Az Utolsó vér egy
érzelmekkel teli történet, és a zenémmel azt a hangulatot kellett erősítenem,
amit Adrian Grunberg képsorai tükröztek. Több témát is írtam, melyek Rambo
család iránti vágyát, igazságérzetét és empatikusságát érzékeltetik. A
visszafogott vonósok, a masszív rezesszólamok, az erőteljes ütősszekció, a lágy
zongorajáték és a fenyegető trombitaszólók a veszteség, a megbánás, a remény,
valamint a bosszúvágy témáinak alapjai. Hihetetlen kaland volt zenét írni ehhez
az időtlen karakterhez" - nyilatkozta a komponista.
Ezúttal némileg eltérő hangvételű Rambo-mozival van dolgunk, hiszen főhősünk
kíméletlen harci stílusa háttérbe szorul, s helyette egy nyugalomra,
megbékélésre vágyó farmer képében lép vászonra, ami vontatott történetvezetéssel
párosul - ráadásul először nem is rajta, hanem fogadott lányán, Gabrielle-en
(Yvette Monreal) van a hangsúly, így ő is kapott egy témát, amelyet többek
között a "John and Gabrielle"-ben is megismerhetünk. Míg Tyler előző rész
ihlette muzsikájának szinte minden másodperce kőkemény akciózene volt, addig
jelen esetben a zenekari pörgést az előző kalandból már ismerősen csengő, saját
Rambo-témáinak hangulatos átiratai, valamint Goldsmith dallamainak igényes módon
történő alkalmazásai váltják fel. Ennek jelei már az albumnyitó trióban ("Rambo:
Last Blood", "The Ranch", "Dusk") megmutatkoznak, melyek révén olyan erős
indításban részesült a filmzenealbum, amihez hasonlót manapság egyre ritkábban
hallani.
Goldsmith muzsikáiból a jellegzetes
trombitaszóló ("Dusk", "Destination", "John and Gabrielle", "U-Turn", "Higher
Aspirations", "Sunset") mellett az "It’s A Long Road" Első vérből
ismert változatára történő támaszkodás lehetett volna kézenfekvő Tyler számára,
ám ő inkább ennél mélyebbre ásott. A Rambo 3. inspirálta "Another Time"
szívbemarkoló megoldásainak ("The Ranch"), illetőleg az első és a második
résznél alkalmazott harci témáinak bevonásai mellett döntött (utóbbiakat a "The
Ranch" záróakkordjaként, a "Rambo: Last Blood"-nál és a "Preparing for War"-nál
használta fel). Ám nemcsak ezen ikonikus dallamokat emelte át mesterien, hanem
sajátjait is impozánsan dolgozta át a rémálmokkal, démonokkal küzdő katonában
lejátszódó érzések tükrözéséhez ("Sorrow", "Homeward Bound", "Love
Unconditional", "Sunset"). Egy interjú alkalmával a szerző megjegyezte, hogy
azért is örült ennek a lehetőségnek, mert a történet stílusának köszönhetően
egyaránt tiszteleghetett Goldsmith munkássága és a karakter előtt, amit
véleménye szerint a "The Ranch"-csel és a "Sorrow"-val tudott leginkább
kifejezni.
Az apja farmján élő Rambo ezúttal az egy
mexikói banda által elrabolt Gabrielle kiszabadítása érdekében ragadott újból
fegyvert. A történet egy része Mexikóban is játszódik, ami a kíséretben kongák,
gitár és maracas tolmácsolásában jelenik meg ("Concussed", "U-Turn"), ám a
lánykereskedelemből élő Martinez fivérek (Óscar Jaenada, Sergio Peris-Mencheta)
és csapatuk kegyetlensége miatt ezek helyett inkább a nyers, csapongó
nagyzenekari előadásmód jellemzi az ellenséget, ami remekül fonódik össze Rambo
bosszúvágyának, elszántságának zenei megtestesüléseivel. Az akciójelenetek a
széria korábbi felvonásaihoz képest szerényebb mennyiségben vannak ugyan jelen,
brutalitásuk viszont megmaradt, amit a kíséretben döntően harsány rezesek,
zaklatott vonósok és néhány torzított elektronikus elem hivatottak érzékeltetni.
A már említett "Rambo: Last Blood" és a "Preparing for War" a legimpozánsabb
példák erre, ugyanakkor a "Vengeance Eternal", a "Fatalism", a "Concussed", a
"Blood and Fire", az "Outnumbered", valamint a "Because of You" szintén remek
tükörképei.
Bár a Lakeshore Records kiadványa nem
követi a mozi kronológiáját (míg a nyitójelenetet kísérő "Rescueat Night"
például majdnem a lemez közepén található, addig az utolsó összecsapást záró
"Vengeance Eternal" az első harmadban), a hangulat-, illetve stílusváltakozások
mindkét esetben hasonlóan alakulnak. Tökéletlensége ellenére, néhány track
lehúzását követően nagy eséllyel indulna nálam az év albuma címért, és az
elnyújtott játékidőért cserébe a filmben felcsendülő összes tételt megkapjuk.
Brian Tyler jó munkát végzett, a problémám mindössze annyi, hogy műve kizárólag
digitális változatban érhető el, és a Rambo V. - Utolsó vér bukásának
mértékéből kiindulva vajmi kevés esélyt látok arra, hogy ez a közeljövőben
megváltozzon.
Kulics László
2019.11.26.
Tracklista:
1. Rambo: Last Blood (2:55)
2. The Ranch (3:12)
3. Dusk (2:36)
4. Unmistakable (3:17)
5. Sorrow (2:07)
6. Vengeance Eternal (2:31)
7. Homeward Bound (3:20)
8. Fatalism (3:11)
9. Destination (3:35)
10. John and Gabrielle (5:01)
11. Rescueat Night (4:25)
12. Concussed (3:27)
13. Blood and Fire (4:02)
14. Outnumbered (6:05)
15. Love Unconditional (3:12)
16. U-Turn (2:35)
17. Because of You (3:49)
18. TheyWill Come Back (2:02)
19. We Will Find Him (5:17)
20. The Tunnels (1:02)
21. Higher Aspirations (1:41)
22. Preparing for War (3:01)
23. Sunset (2:30)
|
|