FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)  Shaft (2019)  Alien: Resurrection  Alien 3  Aliens  Alien  Godzilla: King of the Monsters
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Pet Sematary (Christopher Young)    PET SEMATARY   (2019)
       Kedvencek temetője


      

       zene: Christopher Young
       kiadás éve: 2019
       kiadó: Paramount Music
       játékidő: 66:14





         "Néha jobb, ha a halott halott marad". E bölcsességben minden benne van, amit a Kedvencek temetőjéről tudni kell, ám a John Lithgow (Cliffhanger - Függő játszma) alakította Jud ezt csak azt követően osztja meg a szomszédságába nemrég költözött Dr. Lewis Creeddel (Jason Clarke), miután megismertette vele a történet középpontjában álló misztikus indiántemető erejét. A két évvel ezelőtt bemutatott Az ismét bizakodásra adott okot a Stephen King-rajongóknak arra, hogy a közkedvelt köteteket hatásos, igényes módon is fel lehet dolgozni, s erre a lökésre meglehetősen nagy szükség volt, hiszen - az előbbi idézet analógiájából kiindulva - művei adaptációival kapcsolatban döntően az a mondás állja meg a helyét, miszerint "néha jobb, ha a könyv könyv marad".
         King méltán ünnepelt író, ám ami regényei lapjain remekül működik, az a vásznon már kevésbé. Ennek oka főként abból ered, hogy a cselekmény és a különféle konfliktushelyzetek erejét a szerző részletekbe menő leírásai adják, de mivel a hosszú oldalakon át taglalt ábrázolásokat szinte képtelenség filmre vinni, csupán azon produkciók képesek helytállni, ahol a rendező, a forgatókönyvíró vagy a színész kimagasló teljesítményt nyújt. Az elmúlt évtizedekből olyan példákat lehet felhozni erre, mint A remény rabjai, a Halálsoron, a Dolores Claiborne, a Tortúra, az 1408 vagy a 2017-es Az, ám ezekből van kevesebb. A nem túl jól sikerült vállalkozások közé sorolható az Állattemető című regényével kapcsolatos kezdeményezés is, ráadásul immáron kétszeresen: a harminc évvel ezelőtti változat sem volt tökéletes, aktuális verziója azonban nemcsak a könyvnek vált árnyékává, hanem a Mary Lambert által rendezett első adaptációnak is - igaz, bevétel szempontjából a 2019-es mozi figyelemre méltóan teljesített.

         Az újabb feldolgozást Kevin Kölsch és Dennis Widmyer rendezték, akikhez néhány kisebb projekttel egyetemben a Tiszta tekintet című horrorthriller, valamint a Sikolyon alapuló tévésorozat egyes epizódjai köthetőek. A páros nemcsak King-, hanem Christopher Young-rajongónak is vallja magát, ezért a kezdetektől fogva igyekeztek minden követ megmozgatni azért, hogy ő lehessen a zeneszerzőjük. Törekvésüket siker koronázta: 2018 októberében nyilatkoztak arról, hogy csatlakozott a stábhoz, így a George A. Romero által rendezett Halálos árnyék után a Kedvencek temetője lett a komponista filmográfiájának második King-adaptációja, nem mellesleg pedig Hollywood legismertebb horrorzene-komponistája néhány évnyi érthetetlen mellőzést követően végre újfent rivaldafénybe került a tengerentúli filmesek körében. A bejelentést követően előre dörzsöltem a tenyeremet, és biztosra vettem, hogy idén ez lesz az egyik olyan CD, amelyre biztos beruházok, ám végül ez nem történt meg. Egy vérbeli Young-zúzásra számítottam, ezzel szemben azonban egy olyan underscore jellegű, elsősorban elektronikus megoldásokon alapuló aláfestés került a film alá, amit - kis túlzással - bárki képes lett volna összehozni.

         "Túlnyomórészt közös álláspontot képviseltek, és bár voltak közöttük időnként ellentétek, azok nem voltak szélsőségesek. Egységet alkottak, és pontosan tudták, mit várnak el a Kedvencek temetője zenéjétől. Először nagyzenekari megközelítésben gondolkodtunk, de idővel egyre biztosabbak lettünk abban, hogy inkább elektronikus score-ra van szükség" - mesélte Young, aki azt is hozzátette, hogy az irányvonal módosítását ő maga is szorgalmazta. "Izgalmasnak tartottam, hogy újra megmérettethetem magam az elektronikus zenék világában. Ha zenekarral dolgoztam volna, azt kérdezhettem volna magamtól, hogy 'Újra meg tudom csinálni? Mi olyat tehetek még a nagyzenekarral, amire idáig nem volt alkalmam?' A horrorok tisztán elektronikus megközelítése számomra új és izgalmas. Természetesen ha karrierem során csak ilyeneket készítettem volna, akkor ez most nem lenne érdekes számomra" - nyilatkozta. A komponista sem Lambert moziját, sem pedig az ahhoz kapcsolódó Elliot Goldenthal-zenét nem ismerte, így amikor aláírt a projekthez, úgy döntött, megnézi a filmet, végül azonban megállította a filmet, mert úgy vélte, megismerésével több kárt okoz magának, mint hasznot. Ez abból a szempontból helytálló meglátás volt Youngtól, hogy Kölschék számos pontban eltértek a regénytől, így gyakorlatilag egy kicsit szabadabban értelmezett adaptációról beszélhetünk, mint az 1989-es testvére esetében, amely más hangulattal is bírt.

         Young elektronikus elemekkel és effektekkel történő kísérletezgetésének két gyakorta emlegetett állomása van, a Kísértet és a Sinister muzsikái, de ezeken felül a Wilson's Heart című videojátékhoz íródott művében éppúgy találni érdekes megoldásokat, mint a Kedvencek temetője soundtrackjén, ahol már az albumnyitó "The Wendigo" révén világossá válik, mivel is lesz dolgunk a következő bő egy órában. Az alapvetően textúrákra támaszkodó, a képsorokat néhány alkalommal ugyan erősítő, de többnyire háttérbe húzódó muzsika egyetlen emlékezetes momentuma a Creed család témája, amely a "The Maine Road"-ban és a "Fielding Fine"-ban csendül fel. A zongorajátékra építkező dallamsor hamisítatlan Young-zene, amelyhez hasonlóra számtalan példát találhatunk a szerző munkásságában (legyen szó a Tökéletes másolatról, a Hívatlan vendégről, a Jennifer 8-ról és még sorolhatnánk), ám bármennyire is hosszú múltra nyúlnak vissza ezen hangulat gyökerei, én a mai napig megunhatatlannak tartom. E motívum a nagyvárosi forgatagból kiszakadni kívánó család boldog perceit támasztja alá, s minthogy a filmben nem sok ilyen momentum van, a score sem bővelkedik benne - az említettek mellett csupán az "Un-Hallowed Even" és a "Wasn't the Beginning?" biztosítanak nyugalmasabb perceket.

         Ahogyan azt az imént érintőlegesen említettem, a lelkünkre történő nyomásgyakorlás a "The Wendigo"-val veszi kezdetét. "Szeretem benne, hogy elsősorban olyan vonóshangokon alapul, melyek nem a megszokott módszerekkel lettek átdolgozva, hanem egy megcsavart zenekar hatását keltik a nyújtások, csikorgások és a hangszórók közötti ugrálások révén" - mesélte a szerző. Itt a vonósőrület mellett egy hajlított csellóhang követel magának figyelmet, amely olyan trackekben köszön vissza, mint a "But the Cat Has No Hat", az "Underground Terrors", a "Church Isn't Church", a "Fouled Soil", valamint a "Watching the Dead Do". Ezzel a megoldással Young a halálból visszatért házi kedvencet, Churchöt kívánta szimbolizálni azáltal, hogy az egyszerű csellószólót egy túlvilági macskanyávogáshoz hasonlóra alakította át. Szintén ötletesen közelített az Amy Seimetz alakította Rachelhez, akit a nővérével történt múltbéli tragédia évtizedek múltán is felzaklat. Az ezzel kapcsolatos visszaemlékezéseket visszafelé játszott hangokkal kíséri a komponista, amire a "But the Cat Has No Hat"-ben hallható először példa, később viszont a "Scream for More"-ban és az "Un-Hallowed Even"-ben is felbukkan. Mindezek mellett a feszültséget helyenként szívdobbanáshoz hasonló dobhanggal fokozza Young, s természetesen a misztikus temetőt is megjeleníti a score-ban: a helyet tamtam-dobütem, harangok, fém ütőhangszerek, valamint fuvolaszólam érzékelteti, mely utóbbit ő maga is adja elő.
         De bármennyire is ötletesek az imént felsorolt megoldások, a Creed-témából kiinduló "The Maine Road" és a "Fielding Fine" mellett a szeretet, a ragaszkodás és a félelem által egyaránt átjárt "Dead Alive Again", a női vokállal színesített "Echo Angels" és az "Un-Hallowed Even", illetőleg a "Wasn't the Beginning?" merítik ki azon trackeket, melyekért érdemes meghallgatni a score-t. A Paramount Music valamivel több mint egyórás kiadványát a stáblista alatt is felcsendülő "Pet Sematary" című dal zárja, amely most nem az azt eredetileg jegyző Ramones, hanem a 2015-ben alakult rockbanda, a Starcrawler tolmácsolásában hallható.

         Christopher Young Kedvencek temetője ihlette zenéjével a moziban ismerkedtem meg, azt megelőzően csupán a harmincperces mintákat hallgattam meg az albumból. Azért választottam ezt az utat, mert kíváncsi voltam arra, hogy az elektronikus megoldások (melyekért nem feltétlenül rajongok) mennyire illeszkednek a filmhez, illetve mennyire tudnak hatással lenni rám a képsorokkal egyetemben. Az egyik, amit tapasztaltam, hogy a család-témán és a tamtamon játszott motívumon kívül semmi sem tudott megfogni, a másik észrevételem pedig az volt, hogy egy idő után azon kaptam magam, hogy némely jelenetnél korábbi Young-muzsikák kezdtek beugrani. A Kedvencek temetője score-ja nem az én világom, és bár örülök, hogy Young is igyekszik mindig valami újat mutatni, de nem ezen az úton kellene továbbhaladnia.


    Kulics László
    2019.05.07.




    Tracklista:

      1. The Wendigo (4:50)
      2. The Maine Road (2:55)
      3. But the Cat Has No Hat (4:12)
      4. Underground Terrors (6:41)
      5. Fielding Fine (2:45)
      6. Scream for More (4:07)
      7. Dead Alive Again (3:53)
      8. Church Isn't Church (4:12)
      9. Un-Hallowed Even (3:09)
    10. Fouled Soil (4:43)
    11. Echo Angels (4:08)
    12. Just Not the Same (4:32)
    13. Watching the Dead Do (3:34)
    14. Die Daddy Die (4:30)
    15. Wasn't the Beginning? (4:32)
    16. Pet Sematary - Starcrawler (3:24)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Pet Sematary

    Stephen King-adaptációk zenéi

    Sinister

    The Vagrant

    További kritikáink
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness
  • Oscar
  • Captain Power and the Soldiers of the Future
  • Mary Shelley
  • Battlefield Earth
  • Krypton
  • Captain Marvel

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam