FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Pet Sematary (Elliot Goldenthal)    PET SEMATARY   (1989)
       Kedvencek temetője


      

       zene: Elliot Goldenthal
       vezényel: Steven Mercurio
       kiadás éve: 1989
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 31:57




         A könyv, amelytől még annak íróját is kirázza a hideg. A legtöbb ismertetőben, fórumon így vagy ehhez hasonlóan szokás jellemezni, felvezetni a hazánkban először Állattemetőként, majd Kedvencek temetőjeként napvilágot látott regényt (mindkét könyvváltozat Szántó Judit fordítását takarja), mellyel kapcsolatban Stephen King többször megerősítette, hogy a saját bőrén tapasztalt élményeit is beleszőtte, hovatovább írását egy időre jobbnak látta felfüggeszteni, mert egy ponton úgy érezte, túl messzire merészkedett vele. Az elmúlás, valamint a halálból történő visszatérés köré felépített Állattemető a legolvasottabb King-mű, a nyolcvanas évek során pedig ez volt az utolsó, amelyet megfilmesítettek tőle. Bár e mozi kultikussá vált, kivitelezés szempontjából éppúgy nem számít kiemelkedőnek, ahogyan a szintén ezen évtizedben forgatott Cujo, a Macskaszem, a Christine, A kukorica gyermekei, A menekülő ember vagy a Maximális túlhajtás sem, ugyanakkor igaz rájuk, hogy mindegyiknek megvan a maga bája, egy-két emlékezetes mozzanata.

         A borzongatás szakavatottja címet kiérdemelt King története egy kis földdarab köré épül, amely nem más, mint a feltámadás erejét magában rejtő indián temetkezési hely. A legenda szerint aki idehozza elpusztult háziállatát, az bizton reménykedhet annak feltámadásában, az pedig már csak amolyan apró betűs kiegészítés, hogy számolni kell azzal: a halálból visszatértek már nem teljesen olyanok, amilyennek megismertük, megszerettük őket. Ennek a misztikus helynek a szomszédságába költözik a Creed család (tagjait Dale Midkiff, Denise Crosby, Miko Hughes és Blaze Berdahl alakítják), akik az ingatlan megvásárlásakor még nem sejtették, mennyire közel kerülnek a túlvilággal kapcsolatos dolgokhoz. Mindezt eredetileg George A. Romero vitte volna vászonra, ám másfél évnyi előkészületet követően a horrormágus visszadobta a projektet (négy évvel később azonban a Halálos árnyéknak köszönhetően megvalósulhatott King és Romero kollaborációja), ezt követően a direktori széket Mary Lambertnek ajánlották fel. A rendezőnő munkásságát ezt megelőzően Rod Stewart-, Sting-, Madonna- és Janet Jackson-videoklipek tették ki, ezen 1989-es, nagyjátékfilmes debütálása viszont nem torkollott nagy ívű hollywoodi karrierbe. A Kedvencek temetője 2. mellett olyan egyéb másodvonalbeli alkotások találták meg, mint a Veszélyes körök, a Rémségek könyve 3: Véres kor, a Boszorkányváros 2: Kalabar bosszúja, valamint a Mesék a kriptából és A zöld íjász egy-egy epizódja.

         A score-t Elliot Goldenthal készítette, aki Lamberthez hasonlóan újoncnak számított a filmiparban - igaz, ő azóta Oscar-díjig vitte. A komponista először a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján készült két, kis költségvetésű mozival (Cocaine Cowboys, Blank Generation) hallatott magáról filmzeneszerzőként, ám ezek után majd egy évtizedre eltűnt a színről. "Örömmel vettem részt bennük, de a kamarazene és a színház világa sokkal jobban ösztönzött, így inkább ezekre koncentráltam. Évek múltán aztán szinte egyszerre kerestek fel A gyógyszertári cowboy és a Kedvencek temetője alkotói, akik korábbi score-jaim ismeretében fordultak hozzám. De ezekkel párhuzamosan több szimfonikus művön, valamint egy Leonard Bernstein hetvenedik születésnapjának tiszteletére készült darabon is dolgoztam" - nyilatkozta a szerző. A Kedvencek temetőjében azonban nemcsak Goldenthal munkája hallható, hanem két Ramones-dal, a "Sheena Is a Punk Rocker", valamint a "Pet Sematary" is. Míg előbbi szám a banda 1977-es Leave Home korongjának második kiadása révén ekkorra már közismertnek számított, addig utóbbit a kötet inspirálta. King az amerikai punkzenekar rajongójaként az Állattemetőben is említést tesz a formációról, így mindkét fél számára kézenfekvő volt, hogy együttműködésükre a filmváltozat nyújtson lehetőséget (a főcímzene a stáblista alatt, a "Sheena Is a Punk Rocker" pedig a végzetes balesettel záruló kamionos jelenet elején kapott helyet source musicként). A mozi premierjével párhuzamosan egy Ramones-kislemez jelent meg, melyen felül az akkori slágerlisták előkelő helyét elfoglaló, ugyanakkor a legrosszabb betétdal kategóriában Arany Málna-jelöléssel is kitüntetett "Pet Sematary" a banda Brain Drain című albumán is helyet kapott.

         A score kétségkívül erősíti a látottakat, ugyanakkor Goldenthal munkájának egyes részei önállóan hallgatva finoman szólva is nehezen emészthetőek. Bár a komponista sosem volt híres az andalító, könnyen befogadható dallamokról, egyedi zenei világa megannyi olyan muzsikát eredményezett, melyeket előszeretettel hallgatok (A végső megoldás: Halál kísérete éppúgy nagy kedvencem, mint A gömb, a Mindörökké Batman, a Titus, a Ha ölni kell vagy a Final Fantasy - A harc szelleme aláfestése), a Kedvencek temetője viszont nálam is más lapra tartozik. A főtémát magába foglaló "The Pet Sematary" még Goldenthal populárisabb arcát mutatja: az Orchestra of St. Luke's vonósainak játéka a szerző, valamint a vele számos alkalommal együtt dolgozó Matthias Gohl közreműködésével előadott zongoradallamokkal és egy gyerekkórus énekével átitatva sejtelmes, túlvilági hangulatot tükröz. A Zarathusa Boys Chorus tagjai a Varése Sarabande albumának nyitó trackje mellett az "Up in Flames (Flashback)"-nek, a "Rachel's Dirty Secret"-nek, valamint az "Immolation"-nek kölcsönöznek egyedi jellemvonást, ami persze nem minden esetben értendő pozitívan. A Creed család tagjainak érzelmei, illetve az új házba költözést követő idilli hangulat olyan tételekben elevenednek meg, mint a "Hope and Ordeal", az "Adieu Gage", a "Moving Day Waltz", a "Death Do Us Part (Rachel Hugs Louis)", az "I Brought You Something Mommie", a "Gentle Exhuming", illetőleg a "Kite and Truck" első fele. Ezen darabok főként vonósokra és zongorára íródtak, s remekül illeszkednek a jelenetekhez, növelik a látottak érzelmi töltetét.
         Az eddig nem említett szerzemények a Kedvencek temetője horrorthriller vonalára erősítenek rá, stílusukra pedig nem a kakofón jelző, hanem a "klasszikus hangszerelésre épülő, tömegoszlatásra alkalmas darabok" meghatározás illik a legjobban. Míg a csipetnyi elektronikával fűszerezett "Dead Recollection" még csak egyfajta ízelítőnek tekinthető, s a korlát ütögetésekor keletkező hanghoz hasonló effektekkel tarkított "Rachel Against Time" is csupán az elborulás előjeleit mutatja, a "The Return Game (Jud and Gage)" - "The Return Game II (Louis and Gage)" párosban minden szétesik: mintha a zenészek nem is kottából játszanának, hanem improvizálásra kérték volna fel őket. Az itt hallottak olyanokban kombinálódnak tovább, mint a "Bitter Loss (Flashback)", az alig félperces "Rachel's Blow Out", a "To the Micmac Grounds" és a "Kite and Truck" utolsó másodpercei. Érdekességük, hogy Goldenthal ezúttal az általa előszeretettel alkalmazott rezesek bevonása nélkül fokozza a hangulatot, amire horrorzenék vonatkozásában nem igazán találni tőle más példát.

         Elliot Goldenthaltól ennél számtalan jobb zenét tudhatok a polcomon, a Kedvencek temetőjének lemezével kapcsolatban azonban mindig is úgy éreztem, kísérletezős jellege, merész hangulata megkívánja, hogy köztük legyen. Az e CD-vel kapcsolatos birtoklási vágyam azonban már nem terjedt ki a La-La Land Records által 2013-ban, kétezer példányban megjelentetett bővített verzióra - annak egyórás játékidejét meglehetősen fárasztónak találtam. Akiknek tetszik ez a score, de bakeliten szeretnék gyűjteményükben tartani, azok számára a Mondo kedvezett néhány évvel ezelőtt egy duplabakelites változattal, amely igencsak impozáns borítót kapott - ellentétben a Varése változatával, melynek körítésével kapcsolatban már a szegényes jelző is dicséretnek számít.


    Kulics László
    2019.05.01.




    Tracklista:

      1. The Pet Sematary (3:00)
      2. Dead Recollection (1:19)
      3. Hope and Ordeal (1:22)
      4. Adieu Gage (1:22)
      5. Rachel Against Time (0:49)
      6. The Return Game (Jud and Gage) (3:42)
      7. Moving Day Waltz (0:30)
      8. The Warning Tour (1:41)
      9. Death Do Us Part (Rachel Hugs Louis) (0:53)
    10. Nine Lives Minus Seven (0:14)
    11. Up in Flames (Flashback) (1:38)
    12. Bitter Loss (Flashback) (1:51)
    13. Rachel's Dirty Secret (0:22)
    14. Return Game Attack (1:54)
    15. Rachel's Blow Out (0:20)
    16. I Brought You Something Mommie (0:34)
    17. The Return Game II (Louis and Gage) (2:52)
    18. Gentle Exhuming (1:03)
    19. To the Micmac Grounds (2:45)
    20. Chorale (0:29)
    21. Kite and Truck (1:22)
    22. Immolation (1:37)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dolores Claiborne

    It

    Pet Sematary

    Stephen King-adaptációk zenéi

    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam