2004-ben hiánypótló alkotásnak számított a kincskeresős kalandfilmek kínálatában "A nemzet aranya", mivel a kalapos régészprofesszor negyedik epizódját még csak lebegtették George Lucasék, más meg nem adta régimódi kincskeresésre a fejét a vásznon. Ezért elég szép anyagi siker lett a Nicolas Cage nevével fémjelzett mozi, így nehéz volt elképzelni, hogy a produceri feladatot ellátó Jerry Bruckheimer ne gondolkodna a folyatáson, melyet végül 2007 karácsonyára össze is hozott. A filmben az első rész szinte mindegyik fontosabb karakterét viszontláthatjuk, de még két komoly húzónév (Helen Mirren és Ed Harris) is került a gárdába. Ahogy az lenni szokott a sikeres filmek folytatásai esetében, az alkotók nem akartak kispórolni az újból semmit, így ez a második rész is nagyobb, látványosabb, összetettebb, és ebből fakadóan követhetetlen, szétszórt, mellékszálakkal terhelt mű lett.
     Ben Gates (Cage) most is egy amerikai relikvia felkutatásába kezd, de elsősorban nem a kincs izgatja, hanem az, hogy megmentse családja becsületét, lévén, hogy Mitch Wilkinson (Ed Harris) meggyanúsítja őket, hogy őseik részt vettek a Lincoln-merényletben. Persze a családi renomé megóvásán túl, a legendás aranyváros, Cibola felfedezése is egyre inkább lázba hozza a kincsvadászokat, azonban a cél eléréséhez többek között be kell törniük a Buckingham-palotába, el kell rabolniuk az Egyesült Államok elnökét, és más hasonló, kissé nehezen kivitelezhető akciókat kell végrehajtaniuk. A siker, happy end és családegyesítés természetesen nem marad el a film végén, ráadásul a harmadik részt is előkészítették, így hamarosan feltehetőleg egy újabb amerikai titkos kincs felkutatását láthatjuk viszont a vásznon.

     Az első rész zenéjének elkészítését - főként Jerry Bruckheimer okán - Trevor Rabinre bízták. A szerző a tőle megszokott stílusban írta meg annak idején a score-t, ami teljesen megállta a helyét a film alatt, bár az egyediség és az ötletesség tekintetében már akadtak problémái. A folytatás aláfestése nem késztette nagy erőfeszítésre a szerzőt, mivel a film score-ja majdhogynem teljesen megegyezik az első részben hallottakkal, és ezalatt nemcsak a főbb témák és a stílus átemelését értem, hanem gyakorlatilag olybá tűnik, hogy komplett részleteket használt fel Rabin az előző részből. Természetesen készültek új témák is, melyek többsége zeneileg meglepően színes, sőt a szerzőtől szokatlan dallamokat és hangszerelést is hallunk - gondolok itt a párizsi vagy a nyitó jelenet aláfestésére. A grandiózus hangzásvilág is több helyen jellemzője a muzsikának, főként az aranyváros felfedezését kísérik ilyen hangzású tételek. A score-ból azonban hiányzik az eredetiség, az a plusz, ami megkülönböztetné Rabin korábbi alkotásaitól, pláne az első epizód aláfestésétől, több helyen pedig egyenesen rontanak a filmen a szerzőre annyira jellemző dinamikus tételek. A mozi elejétől dübörgő dobok és a gitárok, valamint a teljes hangerőn szóló műanyag hangzású vonósok állandó alkalmazása nem teremti meg a filmben a feszültséget, a zenének nincs íve, mivel ugyanolyan harsány a film kezdetekor, mint a végén.
     A score kiadását sokáig lebegtették, aztán különösebb bejelentés nélkül végül elérhető lett iTuneson keresztül - sokak csalódására azonban mindössze huszonkét perces hosszúságban. Azonban ebben a terjedelemben a második rész minden újdonságát sikerült megmutatni, ami meg nem került bele ezen letölthető verzióba, azt már hallhattuk az első rész CD-jén.

Gregus Péter
2008.09.30.

Tracklista:   1. Page 47 (2:39)   2. Cibola (5:16)   3. Spirit of Paris (2:21)   4. City of Gold (2:14)   5. So! (1:47)   6. Bunnies (2:03)   7. Gabby Shuffle (1:52)   8. Franklin's Tunnel (4:28)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: 16 Blocks Hitman Jack Frost National Treasure