FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Mummy (Brian Tyler)    THE MUMMY  (2017)
       A múmia


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2017
       kiadó: Backlot Music
       játékidő: 74:24




         Biliárdjátékos, autóversenyző, vadászpilóta, jogász, beépített ügynök, vámpír, akcióhős, szamuráj, sportmenedzser, Philip K. Dick-megfilmesítés hőse, bérgyilkos, producer: csupán néhány szerep azok közül, amelyekben a nyolcvanas évek eleje óta pályán lévő Tom Cruise-t láthattuk. A színész meglehetősen változatos portfóliójából már tényleg csak az olyan karaktereket hiányolhattuk, amilyen például a katonából szerencsevadásszá előlépő Nick Morton A múmiából. S habár gyakorta érik támadások munkastílusa, viselkedése vagy éppen magánéleti dolgai okán, összességében véve sikeres művésznek mondható, hiszen kevés olyan produkcióhoz adta a nevét, amely valamilyen úton-módon ne tudott volna nyereségessé válni még akkor is, ha a kritikusok az adott vállalkozását sárba tiporták. Persze azért találni nála látványos bukásokat: az elmúlt időszakból a Mindörökké rock, valamint a Universal Pictures Sötét Univerzumra keresztelt szekciójának első felvonása, A múmia tekinthető ilyennek. Igaz azonban, hogy míg előbbi minden szinten csőd volt, addig utóbbit az ázsiai jegyeladás mértéke megmentette a totális kudarctól.

         Stephen Sommers két A múmia-moziját hibáik ellenére is kedvelem, mivel könnyed, magukat komolyan cseppet sem vevő akció-kalandfilmek, bitang jó zenével. Ám folytatásuk, A Sárkánycsászár sírja már semmilyen aspektusból nem tudott megfogni, s azon, hogy ezt az óegyiptomi mitológiával fűszerezett kalandfolyamot 2001 óta ne tekintsem lezártnak, a direktorként, íróként és producerként egyaránt tevékenykedő Alex Kurtzman rendezésében készült feltámasztási kísérlet sem tudott változtatni. Cruise mellett olyan színészek kerültek a projektbe, mint a régészlányt, Jennifer Halseyt megformáló Annabelle Wallis (Arthur király: A kard legendája), az Ahmanet bőrébe bújó Sofia Boutella (Star Trek: Mindenen túl), valamint a Dr. Jekyllt megszemélyesítő Russell Crowe, de játékuk éppúgy nem tudta meglágyítani a kritikusok szívét, ahogyan a forgatókönyv, a rendezés és a látványvilág sem. A visszajelzések zöme nemcsak arról szól, hogy a mozi nem karakteres, nincs lelke és vonzereje, hanem arról is, hogy Cruise óraműpontossággal hozza a tőle évek óta megszokott akcióhőst, ezért A múmiát akár egy újabb Mission: Impossible-felvonásként is definiálhatnánk. Mivel engem már az előzetesek elrettentettek attól, hogy időt szenteljek ennek a vállalkozásnak, az iménti megállapítást sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, ugyanakkor az mindenképpen beszédes, hogy a premiert követően egyre több stábtag kezdett mentegetőzésbe, a Universal háza táján pedig arról kezdtek beszélgetni, hogy megremegett a bizalmuk az új üstökösnek szánt Sötét Univerzumukkal szemben...

         Aki viszonylag jól jött ki a projektből, az Brian Tyler. A komponista úgy igyekezett közelíteni a feladathoz, hogy a végeredménnyel méltó követője lehessen az olyan zsánermozik aláfestéseinek, mint a James Dietrichtől származó 1932-es A múmiáé, A múmia bosszúja score-ja Hans J. Saltertől, az 1959-es A múmia dallamai Franz Reizensteintől, na meg persze a Sommers-féle alkotások kíséretei Jerry Goldsmithtől, illetve Alan Silvestritől. Arról, hogy Tyler műve miként illeszkedik, illetőleg hogy felnőtt-e az imént felsoroltakhoz, megoszlanak a vélemények. A magam részéről úgy gondolom, hogy bár stílusában e mű mutat hasonlóságokat a korábbiakkal, ami döntően a kórusalkalmazásban, a jellegzetes instrumentumok bevonásában, illetve az ütős- és rezesszólamokban mutatkozik meg, ám mindezek visszafogottan vannak jelen. Inkább a Tyler-stílus kerül előtérbe, ami nem feltétlenül rossz, csak mégsem olyan jellegzetes, tradicionális hangvételű vonalon mozog, ahogyan anno Goldsmith, Salter, Silvestri vagy Reizenstein tették. Ugyanakkor az nyugodtan kijelenthető, hogy az általa mostanság futószalagszerűen gyártott, elektronikus és szimfonikus elemek együttesére alapozott munkái közepette A múmia albuma kellően üdítően hat. Ez a jelző viszont kizárólag a korrekt dizájnú, digipackos csomagolást kapott CD-re értendő, az online megjelent, közel kétórányi játékidővel bíró verziót ugyanis túlontúl elnyújtottnak találtam - ezzel szemben, ha egyszer napvilágot látnak Goldsmith és Silvestri A múmia-zenéinek bővített verziói, azokra habozás nélkül be fogok ruházni.
         "Ebbe a munkába az összes kedvenc műfajomat belesűríthettem. Nagyszerű lehetőség volt olyan filmhez komponálni, amelyben ennyiféle hangulat és műfaj keveredik egymással. Van benne horror, kaland, románc, egyiptomi mitológia és történelmi szál is" - mesélte a szerző, aki a megfelelő hangulat érdekében az alaptémának megfelelően kiválasztott, jellegzetes instrumentumokkal, illetőleg kórussal vértezte fel szimfonikus művét. Ezek egyensúlyát pedig volt ideje megtalálni, a score elkészítésére ugyanis kifejezetten sok ideje volt: Kurtzman (aki számos olyan film, illetve sorozat producere volt, melyhez Tyler szolgáltatta a kíséretet) még a szereplőválogatást megelőzően leszerződtette. Mire a forgatás megkezdődött, félórányi zene állt rendelkezésre, ám az ekkora elkészült motívumok jó része az idő előrehaladtával parkolópályára került.

         A korong a "The Mummy"-val veszi kezdetét, melyet az Abbey Road stúdióban zajlott scoring sessiont követően a közönség nem a film alatt, hanem a krakkói Filmzenei Fesztiválon megrendezésre került Tyler-koncerten ismerhetett meg. Már e trackben feltűnik az ügyeletes múmia, Ahmanet motívuma, továbbá felcsendül a négy hangjegyből álló Egyiptom-téma, amelyek szinte egymással karöltve válnak a score verőerévé: hosszabb-rövidebb időre mindig visszatérnek, ráadásul utóbbi azon kevés kezdeti elképzelések közé sorolható, amelyek megélhették a film premierjét. Annak oka, hogy a fenti pontszám miért nem nőtt tovább, részint annak köszönhető, hogy a muzsika számtalan korábbi Tyler-darabból tartalmaz megoldásokat, s ez már az albumnyitó szerzemény esetében is szembetűnő. A "The Mummy"-ban a Sose bízz a szomszédodban! kíséretének vonásai éppúgy felsejlenek, mint A sötétség lepléből ismert megoldások, s bár ezeket ügyesen bontogatja tovább a szerző, eleinte ugyanúgy felkaptam rájuk a fejemet, ahogyan a játékidő előrehaladtával felbukkanó, tőle már jól ismert zenei fordulatokra A Dűne gyermekeiből, a Kasmír szívekből vagy éppen az Aliens vs. Predator - A Halál a Ragadozó ellen 2.-ből.
         Egyiptom és Ahmanet mellett az aláfestés harmadik fő pillérének természetesen Cruise témája számít, amely először a "Nick's Theme"-ben csendül fel. Érdekessége pedig, hogy végleges formáját az utolsó pillanatban nyerte el, ahogy arról a művész is beszélt: "Hétfőn kezdtük a zenei felvételeket Londonban, és előtte való péntek este álltam neki annak, hogy ezt a módosított verziót a már késznek vélt score tizenhat vagy tizenhét pontjára beillesszem. A kottamásolók gyűlöltek engem, de ez az egyik kedvenc témám, éppen ezért örülök, hogy így döntöttem". E motívum a "Nick's Theme"-ben még kicsit álmoskás, vérbeli kalandosságot az "A Sense of Adventure"-ben tükröz, s később is ez a lendületesség dominál, annyi különbséggel, hogy a cselekményhez igazodva, többnyire rövidebb verziókban köszön vissza; az exkatona érzelmes oldala pedig a fuvolákra, visszafohott ütősökre, gitárra, illetve vonósokra épülve lepleződik le a "Haram" végén. És ha már szóba került az érzelmesség: a "Providence" (mely szintén a kezdet kezdetén született meg, de ez szerencsére elkerülte a süllyesztőt) a legékesebb példája annak, hogy Tyler milyen húrokat képes pengetni, de hasonlóan igényes víziónak lehetünk fültanúi a "Sentience"-ben is, ahol jogosan sejlik fel előttünk A Dűne gyermekei és a Kasmír szívek score-ja. A kíséret keleties szellemiségét a vonósszólamok mellett olyan instrumentumok felvonultatásával idézi meg a komponista, mint a duduk, a török fúvós instrumentum, a ney, a mizmar (amely egy dupla nyelvsípos fafúvós), a nemcsak hangjában, hanem külalakjában is érdekes, már az ókori egyiptomiak által is alkalmazott szisztrum, valamint a citerák családjába tartozó qánún.

         De térjünk vissza a témákhoz, Tyler ugyanis nem állt meg háromnál. A káosz istene, Set (Javier Botet) szintén részesült egyben, ám ez teljes egészében csak a bővített kiadás azonos című trackjében figyelhető meg - e tételt nagyon hiányolom a CD-ről. S itt van még a "Prodigium", amely a nem éppen hétköznapi kutatásokkal foglalatoskodó Dr. Jekyll témája, nem mellesleg pedig remekül tükrözi a karakter kettősségét. A Sötét Univerzum jövőbeni tervei között szerepel e karakter önálló mozija is, de az, hogy e dallamsor szerephez jut-e benne, éppúgy kérdéses, ahogyan a film megszületése, hiszen a Universalnál már a soron következő Frankenstein menyasszonyát is jegelték. Kiemelendő még a szintén a kalandtémák csoportjába tartozó "The Call of the Ancients", mely a lezárásként szolgáló "Between Life and Death"-ben is visszaköszön, s teszi fel a koronát az addig hallottakra.
         A kiadvány legjobb részeit számomra a dinamikus trackek jelentik: a "The Sand of Wrath", a "Concourse of the Undead", a "Chaos, Mayhem & Destruction" - mindegyik vérbeli akciómuzsika vészjósló kórussal, erőteljes ütős-, illetve rezesszekcióval. Az Ahmanet ámokfutásával párosuló sötétség előszele az "A Warning of Monsters"-szel érkezik, s a túlnyomórészt horrorisztikus megoldások olyan kompozíciókban teljesednek ki, mint a "The Lost Tomb of Ahmanet", az "Unstoppable", a "Power and Temptation", az "Iniquity" vagy a "Destiny".

         A múmia kísérete korántsem tökéletes, az viszont érződik rajta, hogy Brian Tyler igyekezett odatenni magát, és megmutatni, hogy a tisztán zenekarra épülő muzsikák vonatkozásában is lehet számítani rá. A 2013-as Thor: Sötét világ óta nem hallottam tőle ennyire összeszedett, kizárólag nagyzenekarra épülő muzsikát, s ez az oka annak, hogy a 2017-es felhozatalból ezen album számít nálam az egyik legtöbbször végighallgatottnak. A bővített verziót viszont többszöri hallgatást követően is éppúgy fárasztónak találtam, ahogyan a szintén idei termésből származó Transformers - Az utolsó lovag (zene: Steve Jablonsky), az Arthur király - A kard legendája (Daniel Pemberton) vagy az Az (Benjamin Wallfisch) duplakorongos soundtrackjét.


    Kulics László
    2017.10.18.




    Tracklista:

      1. The Mummy (4:29)
      2. The Secret of the Mummy (4:41)
      3. Nick's Theme (2:04)
      4. Prodigium (2:51)
      5. Egypt's Next Great Queen (3:23)
      6. Sandstorm (1:12)
      7. The Call of the Ancients (3:34)
      8. A Sense of Adventure (2:40)
      9. Haram (4:25)
    10. A Warning of Monsters (6:07)
    11. Providence (1:59)
    12. The Sands of Wrath (2:43)
    13. The Lost Tomb of Ahmanet (2:35)
    14. Concourse of the Undead (5:00)
    15. Iniquity (2:12)
    16. Chaos, Mayhem & Destruction (4:43)
    17. Power and Temptation (1:29)
    18. Unstoppable (4:15)
    19. Destiny (8:22)
    20. Sentience (3:19)
    21. Between Life and Death (2:23)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Mummy

    The Mummy Returns

    The Mummy: The Tomb of the Dragon Emperor

    Power Rangers

    További kritikáink
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam