FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Moon (Clint Mansell)    MOON  (2009)
       Hold


      

       zene: Clint Mansell
       kiadás éve: 2009
       kiadó: Black Records
       játékidő: 55:07





         Clint Mansell mindig is kedvelt zeneszerzője volt a független filmeseknek, az egyedi hangzás iránt elkötelezett rendezőknek, így filmográfiájában nem kevés ilyen alkotást találunk. Ezen munkáiban az újszerű zenékre vágyó direktorok igényeinek is meg tud felelni, ráadásul a megszokottól eltérő hangzástól gyakran idegenkedő filmzenerajongók elismerését is ki tudja vívni. A komponista úgy képes egyéni hangulatot árasztó, a mainstream iránytól eltérő score-ok megalkotására, hogy nem esik abba a hibába, melybe a hasonlóval próbálkozó kollégái rendre, vagyis aláfestései ténylegesen filmzenék, és nem zenék, amelyeket egy mozi jelenetei alá pakoltak. Mindezek ellenére nem vált túlságosan foglalkoztatott alkotóvá, az első- vagy éppen független filmes rendezőkben azonban továbbra is lehet bízni, hogy a felszínen tartják, ezzel megadva az esélyt, hogy élvezetes, a nem szokványos score-ok terén is kimagasló munkák szülessenek.
         2009-ben az újonc Duncan Jones kérte fel őt a Hold című sci-fijének zeneszerzői posztjára. A Sam Rockwell főszereplésével forgatott mozi különlegességét az adja, hogy gyakorlatilag egy holdbázison játszódó one-man show. Rockwell nagyszerű alakítást nyújt, ami talán nem is írható annyira a véletlen számlájára, hiszen Jones kifejezetten neki írta a szerepet. A teljesen automatizált, héliumbányász létesítményben a legénység csupán egy fő, akinek a mellé rendelt mesterséges intelligencia és néhány régi videóüzenet jelent kitörést a magányból. Sam elhagyatottsága leírhatatlan, hiszen több százezer kilométer választja el őt az emberiségtől, így érthetően alig várja, hogy hároméves szolgálata leteljen. Mindezek mellett a Földdel való kommunikációja akadozik, az élelme is pocsék, ráadásul az állomással és a mellé rendelt mesterséges intelligenciával sem stimmel minden, egy baleset pedig mindent megváltoztat arról, amit a világról és magáról gondolt.
         Noha a mozi igencsak alacsony költségvetésű volt, ez azonban nemigen látszódik, ráadásul a látványvilág az egyik kifejezetten nagy előnye. A jó értelemben véve egyszerű díszletek és trükkök miatt inkább a sztorin és Rockwell alakításán van a hangsúly. A hold nyomasztó monokróm látványvilága, a szürke ötvennél is több árnyalata pedig legalább annyira megkapó, mint amennyire zavarba ejtően lehangoló és sivár. Kifejezetten pozitív a tudományos szemléletű megközelítés is, mellyel Jones egyébként abszolút elérte célját, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek tudományos igénnyel elkészített sci-fijei lebegtek a szeme előtt, mint követendő példák. Az alkotás a független filmek rögös útját járta be. Az ezen moziknak szervezett Sundance Filmfesztiválon debütált, s tulajdonképpen kritikailag igen sikeresnek is mondható, azonban mindebből anyagi sikert már nem sikerült kovácsolni.

         Mansell zenei koncepciója a holdállomás steril, sivár közegébe zárt ember magányának a bemutatása volt. Mindehhez egy alapvetően visszafogott hangszerelést alkalmazott, olyat, melyben tulajdonképpen már a Rekviem egy álomért óta otthonosan mozog. Meghatározó hangszere nem igazán van, bár a zongora, pontosabban a billentyűs vonal kétségtelen, hogy erősebb. Emellett Mansell sajátjai a vonósok is, ezek közül is az elektromos cselló és az elektromos hegedű a preferált, melyek itt is bevetésre kerültek. Az elektronikus alapokon nyugvó filmzenéknél azonban a hangszerelés részei a különböző hangeffektek, a valaha élőben felvett, sokszorosan eltorzított hangok. A Hold aláfestésénél is inkább ezek adják a zene tónusát, a sci-fihez illő hangulatot megjeleníteni hivatott indusztriális hangzás pedig jól is passzol a technikával körbebástyázott, magányos ember harcához. Mansell stílusjegye a ritmusokkal való játszadozás is, és ez itt sincs másként, még maga a főtéma is szinte csak ritmusok játéka. A nyitó "Welcome to Lunar Industries" szinte beszippantja a hallgatót, a hipnotikus, repetitív dallamocskákból, az ütemeket szolgáltató effektekből, a több síkon megjelenő űrzenés búgásból és zúgásból végül egy egyedien izgalmas, hamisítatlan Mansell-hangzású muzsika kerekedik ki. A szerző a "Welcome to Lunar Industries (Three Year Stretch....)" formájában egy variációt is szentel ennek, hiszen az album végén a nyitányt kicsit más csomagolásban, helyenként hangosabban, helyenként eltérő effektekkel ismét előhozza, és tulajdonképpen ebben érik be a főtéma, illetve az egész addig hallott muzsika.
         Persze a két keretező track között is történnek izgalmas zenei dolgok. A "Two Weeks and Counting" esetében a nyitótétel ütemesebb ritmusainak helyét a merengős, elnyújtott hangokból felépülő elektronikus vonal veszi át. Itt már kétségtelenül nagy az egyezés Mansell mesterművével, A forrás score-jának hangulatával, de ezt inkább a szerző stílusának nevezném, nem pedig másolásnak. Kifejezetten izgalmasnak tartom a "I'm Sam Bell"-t és folytatását, az "I'm Sam Bell, Too...."-t, melyek ugyan a nehezebben befogadható muzsikák világába tartoznak, de Mansell tökéletesen nyúl vissza a hetvenes évek kísérletezgetős szintizenéinek világához. Többé-kevésbé ilyeneket hallhatunk a kor sci-fi sorozatai alatt is, ám a komponista kifinomult zenei stílusérzékkel elérte, hogy itt ezen megoldások is értékes összetevők legyenek. A hangeffektekkel és torzításokkal vaddá tett muzsika mellett zongorával és kamarazenei jellegű vonósaival több helyen is éterivé, földöntúlivá tette a score hangzását. A "Memories (Someone We'll Never Know)" a címéhez illően tipikusan "emlékező zenés" muzsika, s bár a sablonosság itt talán felróható, ettől még egy igen szép zongorás tételről van szó. Ennek második felvonása a "The Nursery", melynek elejét a zenedobozszerű hangzással tette meseszerűen lebegőssé, a folytatás pedig a szerző drámai vénájának egyik szép megcsillanása. A magánytól és a szaporodó rejtélyektől egyre jobban bekattanó főhős zenei leképezése a szívverést imitáló pulzáló hangokkal és az ezekre egyre jobban ráépülő zavaros hangeffektekkel kifejezetten nagyszerű megoldás ("Are You Receiving?"), s mindez bizonyos tételeknél a vezérmotívummal karöltve hallható ("We're Not Programs, Gerty, We're People").

         A Hold muzsikája A forrás aláfestésének kistestvére, hiszen letagadhatatlanul sok a közös vonásuk. Ám míg utóbbi egy kétségtelenül mestermunkának mondható alkotás, addig az előbbi csupán egy jól sikerült produktum. Ugyanakkor érdekes összevetni a két score-t, mivel ritka, amikor egy komponista ennyire egyforma eszköztárral dolgozik, ám mégis teljesen ellentétes tónusú muzsikát alkot. A Darren Aronofsky filozofikus szerelmi történetéhez született zene melegséget, szenvedélyt, katarzist mutat, míg a Holdé magányos, gépiesen rideg muzsika.


    Gregus Péter
    2017.11.26.




    Tracklista:

      1. Welcome to Lunar Industries (7:11)
      2. Two Weeks and Counting (2:00)
      3. I'm Sam Bell (3:44)
      4. I'm Sam Bell, Too.... (5:05)
      5. Memories (Someone We'll Never Know) (4:52)
      6. Are You Receiving? (3:17)
      7. Can't Get There From Here (3:17)
      8. "We're Not Programs, Gerty, We're People" (5:10)
      9. The Nursery (3:45)
    10. Sacrifice (3:03)
    11. We're Going Home (3:41)
    12. Welcome to Lunar Industries (Three Year Stretch....) (10:02)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Black Swan

    The Fountain

    Last Night

    Noah

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam