Bár Kevint és reszketõ betörõit valószínûleg soha senki nem fogja letaszítani a trónról, azért akad még hely azon a dobogón, ahol a milliók számára kedves karácsonyi történetek találhatók. Ha most elnézünk az olyan, kifejezetten az egész családnak szánt opuszok, mint a Télapu, A Grincs, a Polar Expressz és hasonló társaik, esetleg az extrémebb Karácsonyi lidércnyomás mellett (és ha persze nem soroljuk a kategóriába a szeretet ünnepét kissé más irányból megközelítõ Drágán add az életedet), akkor a nagyobbaknak való alkotások közül néhány embernek beugorhat még a Holiday, és sokkal többnek az okkal közkedvelt szinkronnal ellátott Igazából szerelem. Utóbbit 2003 decemberében mutatták be hazánkban, s azóta kultikus státuszba került, ráadásul anyagi értelemben is sikeresnek mondható, hiszen a negyvenmilliós költségvetésre 246 milliós bevétel jutott.

     "Istenem, hogy mennyire imádom ezt a filmet!  Vicces, érzelmes, megható, és tele van szeretettel!"

    Akár a DVD reklámszövegének is megfelelne ez az idézet, de valójában egy átlagos nézõ véleménye a filmmel foglalkozó egyik fórumból. Sokan próbálták már megfejteni az Igazából szerelem sikerének titkát, karácsony közeledtével pedig mindmáig jelennek meg róla kritikák különféle honlapokon, azonban mégis úgy gondolom, a fenti két egyszerû mondat bármilyen részletes elemzésnél tökéletesebben adja vissza azt, hogy miért is töretlen a korábban "csak" sikeres vígjátékok forgatókönyvét (így a Négy esküvõ és egy temetését, a Sztárom a páromét vagy a Bridget Jones naplójáét) jegyzõ Richard Curtis rendezõi debütálásának népszerûsége. Az eredeti címbeli "love" kettõs jelentését a magyar cím érthetõen nem tudja visszaadni, ám e mozgókép azért is szólíthatott meg mindenkit (és szólít meg még ma is), mert nem csupán a szó elsõdleges jelentéséhez, a szerelemhez kapcsol történeteket, hanem a szeretethez is.
    Egy kísértés révén széthullani látszó, de teljesen még ki nem hûlt házasságban élõ házaspár; egy portugál házvezetõnõjébe a nyelvi akadályok ellenére is beleszeretõ író; egy a frissen nõsült legjobb barátjának feleségébe reménytelenül szerelmes fiatal férfi; egy saját boldogságát értelmi fogyatékos öccsével való kapcsolata mögé helyezõ nõ; egy frissen megözvegyült, elhunyt neje kisfiának szerelmi gondjaival szembesülõ férfi, valamint a brit miniszterelnök, aki képtelen kiverni fejébõl az egyik alkalmazottját: õk mind csak egy-egy szemet jelentenek a számtalan szereplõt tartalmazó láncból. A direktor úgy zsonglõrködik ezzel a sok szimpatikus emberrel (akiket Emma Thompson, Alan Rickman, Bill Nighy, Liam Neeson, Colin Firth, Hugh Grant, Rowan Atkinson és számos kiválóság alakít), hogy a túlzsúfoltság látszata sem ötlik fel a nézõben, és mivel - ha nem is mindig happy enddel, de - minden szál elvarrásra kerül, senkiben nem marad sok hiányérzet. A szkript nagy értéke, hogy átjön belõle, Curtis mennyire szereti hétköznapi - vagy épp annak álcázott - hõseit, akik többségének gondjaira és vívódásaira mi magunk is találhatunk életünkben példát. Viszonzatlannak tûnõ szerelem, vívódás a hû társ és a csak pillanatnyi izgalmat jelentõ kísértés között, önfeláldozás, a mindvégig jelen lévõ igaz jó barát felismerése vagy a boldogság elérésének érdekében tett õrültség egyaránt szerepel az elénk tárt palettán, ez a sokszínûség pedig rengeteg embert késztet arra, hogy évrõl évre újból belegabalyodjon jó érzéssel e szövevényes érzelmi hálóba, mely az Igazából szerelem elnevezést kapta.

    "Emlékszem, hogy az elsõ alkalommal, amikor az Igazából szerelem forgatókönyvét olvastam, hangosan nevettem rajta. Richard egy rendkívüli író, Bill Nighy karaktere pedig lenyûgözõ" - nyilatkozta az alkotás komponistája, Craig Armstrong. Mára már gyakorlatilag minden ismert és kedvelt filmzene elérhetõ lett, így a kiadóknak nagyítóval kell keresni még megjelentetésre váró muzsikákat, épp ezért érthetetlen, hogy a szerzõ score-ját soha nem adták ki. Még annak ellenére sem, hogy több olyan pontja is akad, amelyet ha egy átlagember - tehát nem kifejezetten filmzenerajongó - meghall, egybõl rávágja a filmcímet, ami egyértelmûen a vitathatatlan népszerûség jele. Ám nincs minden veszve. Különösebb ügyesség nem, csak a keresõprogramok vagy épp a Youtube ismerete szükséges ahhoz, hogy valaki a mozitól különválasztva is meghallgathassa a score jelentõs részét: a húszperces Oscar-promó mellett ugyanis egy közel egyórányi változat trackjeire sem kifejezetten bonyolult ráakadni. Hivatalosan viszont - a közvélekedéssel ellentétben nem amerikai, hanem brit - produkcióhoz csak egy kétféle verzióban megjelent betétdalos soundtrack kapcsolódik. A tengerentúli változaton 17 track található, ezek közül mindössze egyetlen Armstrong kompozíciója. A most tárgyalt korong a Universal Island Records Európában terjesztett kiadványa, melyre már három instrumentális darab is felfért, de üröm az örömben, hogy még így is csak hét percrõl beszélhetünk.

    Armstrong vonóscentrikus, a zongorát olykor elõtérbe toló szimfonikus munkája egy ízig-vérig romantikus darab, mely csak úgy árasztja magából a télies hangulatot, a bensõségességet - és a szomorúságot. Bár az Igazából szerelemre vígjátékként szokás hivatkozni, a szó szoros értelmében nem teljesen az, amire e megnevezésrõl rendszerint asszociálunk, hanem jóval több, a zene pedig ezt remekül követi. Annak ellenére, hogy én végtelenül szívfájdítónak tartom a teljes score-t, lehangolónak egyáltalán nem. A komponistának sok egyéb mellett gyászt és a talán végsõ boldogtalanságba fájó szívvel belenyugvást is le kellett fordítania a zene nyelvére. A melankolikus végeredmény ugyan érezteti, hogy a ránk mért, kisebb-nagyobb csapásokat sosem feledhetjük el teljesen, összességében mégis optimista és reménykeltõ lett.
    A kiadvány legvégére helyezett három instrumentális darab közül valószínûleg a repülõtérhez kapcsolható zene a legismertebb és legmeghatározóbb, amely részben akkor szól, amikor a rohanó kisfiú, Sam még épp utoléri szerelmét, mielõtt az a gépre szállna. Ennek az egyik variációját találjuk a lemezen, s noha címe alapján a "PM's Love Theme" elsõsorban a miniszterelnök (Hugh Grant) témája, ám mivel több ponton és formában is felcsendül a moziban, inkább a szerelem általános motívumának tekinthetõ. A "Portugese Love Theme" az elbûvölõ házvezetõnõ (a portugál színész-énekesnõ, Lúcia Moniz) és az író (Colin Firth) hasonló jellegû muzsikája. E kettõt a "Glasgow Love Theme" vezeti fel, melyrõl a szerzeményeit egyébként glasgow-i stúdiójában rögzítõ Armstrong így vélekedik: "Amikor egy romantikus vígjátékhoz írok zenét, azt találom a legideálisabbnak, ha nem a humor felõl közelítek, hanem inkább a jelenetek érzelmi oldalát adom át. A mozihoz született különbözõ témáim közül a 'Glasgow Love Theme'-et egyfajta romantikus magány járja át, mely hûen tükrözi a filmben végig jelen lévõ viszonzatlan szerelmet."

    Míg a score szinonimája a repülõtéri dallam, a betétdalokban igen gazdag film ezen oldalát a "Christmas Is All Around" jelképezi. Elõadója Billy Mack (azaz Bill Nighy), minden elfeledett rocksztár zseniális karikatúrája, aki a csúcsra egy kétségbeesett akcióval, azzal a - saját maga által is csak egy nagy rakás szarnak titulált - dallal tér vissza a slágerlisták csúcsára, amelyet egyetlen szó szánalmas megváltoztatásával aktualizáltak karácsonyra. Mack száma átszövi a teljes mozit, a szereplõk is sokszor hallják, vagy épp nézik a tévében a klipjét (mely egyébként Robert Palmer "Addicted To Love"-jának videóján alapul). Emellett az alkotás kiváló zenei nyitánya is ez, csak épp instrumentálisan, szitárral feldúsítva, és valószínûleg a filmzenei karrierje elõtt sokáig hangszerelõként dolgozó Armstrongnak is köze van hozzá. A dal eredeti elõadójának a Wet Wet Wetet tartják a legtöbben, ám valójában már 1967-ben létezett egy igen bájos folkpopként. Mégpedig attól az ismeretlen ismerõs The Troggs nevû formációtól, akiktõl "Love Is All Around"-ként ez a darab ugyan nem lett annyira közismert (legalábbis napjainkig hatóan), de a meglehetõsen más fazonú "Wild Thing"-gel egy világslágert, a "With a Girl Like You"-val pedig egy kisebbet hoztak össze. A filmbeli átiratnak sikerült a hazai rádiókba is belopakodnia az évek során, ahol az ünnepek közeledtével mindig magas rotációban adják le. Mivel jó humorérzékkel a soundtracken nem a színész, hanem a karakter van megnevezve elõadóként (még a számcímek és az elõadók kiírására képes autórádiók is így jelzik ki), ezért az a helyzet állt elõ, hogy akiket eddig valahogy elkerült az Igazából szerelem, de tetszik nekik a feldolgozás, rákeresve egy bizonyos Billy Mackre bukkanhatnak, akit a fentiek okán szépen elkönyvelhetnek valami egyszámos trubadúrként.
    Így gördült hát több generáción is át ez a felvétel, és aratott más-más elõadóktól sikert (még az R.E.M. is feldolgozta, a Wet Wet Wet-es változat pedig a Curtis forgatókönyvére épülõ Négy esküvõ és egy temetésben bukkant fel), egy kis idõre visszahozva az elvileg mindmáig létezõ, de utoljára pont közvetlenül a mozi premierje elõtt, egy greatest hitsszel jelentkezõ Wet Wet Wetet is a köztudatba. De most vessünk egy pillantást a többi felvételre is, melyek között kevésbé és jól ismertek egyaránt akadnak.

    Nighyvel ellentétben két mellékszereplõ valóban énekes. A repülõtéri kis hõsszerelmes imádatának tárgyát játszó Olivia Olson a Mariah Carey révén sokak által megkedvelt, mostanra ugyanazok által meggyûlölt "All I Want for Christmas Is You"-t, míg az esküvõi meglepetéskórus fõ dalnokaként felbukkanó Lynden David Hall a The Beatles "All You Need Is Love"-ját adja elõ. Felkerült a lemezre még egy harmadik közismert nóta átirata is, bár Otis Redding "White Christmas"-a (mely a Martin Freeman és Joanna Page alakította testdublõr pár elsõ csókja alatt indul el) annyira átalakult soullá, hogy gyakorlatilag csak a szöveg segítségével azonosítható be minden idõk talán legismertebb karácsonyi dala. A "Christmas Is All Around" mellett a The Beach Boys "God Only Knows"-a is egy másodvirágzást megélõ, a filmet jól jellemzõ ikonikus dallá nemesedett. Ez a legvégén, a több száz ölelkezõ-csókolózó ember montázsa alatt csendül fel, és záró számnak ennél tökéletesebbet kifejezetten ide írni sem lehetett volna.
    Ha létezik olyan, hogy szimpatikus énekhang, akkor számomra Didóé abszolút az: "Here with Me"-jét máig megunhatatlannak tartom. A többihez hasonlóan e dal is tökéletesen megtalálta a helyét az adott jelenetben: nemcsak hangulata, de szövege is passzol arra, ahogy Mark (Andrew Lincoln) magányosan rója az utcákat, miután leleplezõdik legjobb barátja felesége (Keira Knightley) elõtt, hogy látszólag ellenséges viselkedésének valójában mi az oka.
    A mozi számos katartikus vagy épp humoros pontja közül nagyon nehéz abszolút kedvencet választani, de én talán - egy hajszállal a többi felett gyõzedelmeskedve - azt a jelenetet tenném az elsõ helyre, amelyben Karen (Emma Thompson) elsírja magát, amikor azzal szembesül, hogy csak egy Joni Mitchell-CD-t kapott az ünnep alkalmából, s férje (Alan Rickman) nem neki szánta azt a nyakláncot, amelyet az asszony korábban véletlenül megtalált. Ezt hívják igazi színészi teljesítménynek, ahogy Thompson ekkor a csalódástól a keserûségen át a boldogtalanságig egyszerûen mindent tökéletesen szemléltet játékával, amire pedig az ekkor hallható, remek rendezõi érzékkel ide helyezett Mitchell-szám teszi fel a koronát. A maga megfejtésre váró szövegével együtt a "Both Sides Now" maga a csoda, hatását pedig az is erõsíti, hogy nem egy olyan dalról van szó, melyet az elmúlt évtizedek során a rádiós agyonjátszások megszabadítottak hatásától, így megmaradhatott minden idõk egyik legszomorúbb dalának - és pont e hangulat az oka annak, hogy a zenei szerkesztõk nem igazán merték felvenni a csatornák kínálatába. A megrendítõ felvétel érdekessége, hogy eredetileg 1967-es, Judy Collins adta elõ ugyanilyen fülbemászóan, de jóval könnyedebb köntösben, Mitchell pedig két évvel késõbb dolgozta fel, és általa lett világszerte ismert. Az énekesnõ 1969-es, szimplább, akusztikus gitáros verziója helyett viszont a jóval késõbbi, 2000-ben lemezre került, szimfonikus zenekarral kísért változat vált méltán örök érvényûvé, a már idõs Mitchell kissé rekedtesre érett hangjával.

    A szóba eddig nem került felvételek közül már csak a The Pointed Sisters "Jump (For My Love)"-ját bírná bárki is konkrétan a filmhez kötni, amely a miniszterelnöki rezidencia elsõ számú lakójának akciója alatt csendül fel, amikor a férfi áttáncol az épület helyiségein. Az albumra viszont nem ez, hanem a stáblista alatt hallható, Girls Aloud-féle feldolgozás került. A további dalok közt nem egy ismert vagy közepesen ismert elõadót találunk, de közülük csupán a The Calling ("Wherever You Will Go"), a Sugababes ("Too Lost in You") és esetleg még a Texas ("I'll See It Through") nótája nevezhetõ ismertebbnek. Norah Jones, Eva Cassidy, Kelly Clarkson, Gabrielle, plusz a férfiak képviseletében a Fugees egykori tagja, az egy bizonyos Sharissával kiegészült Wyclef Jean, illetve a Maroon 5 szerepel még egy-egy számmal, akiknek ezen darabjai ugyan nem lettek slágerek, de ettõl eltekintve kellemesek.
    A lemezre szinte minden elhangzó betétdal felkerült, az egyetlen hiányzó a Bay City Rollers "Bye Bye Baby (Baby Goodbye)"-ja. A CD idõtartama maximálisan ki lett használva, de ez az egy még elfért volna valamelyik kevésbé meghatározó szám rovására, mert az elõzõleg említett néhány felvétellel ellentétben hangsúlyos szerepet kap. Érdekes választással a temetés, illetve az esküvõ utáni vacsora jelenetét köti össze, így a végsõ búcsút és a teljesen új élet kezdetét egyaránt szimbolizálja. Illetve egyesekben hiányérzetet generálhat még a "Csendes éj" gyerekek általi elõadásának lehagyása is, mely egy másik feledhetetlen jelenet, a táblás szerelmi vallomás alatt szól.

    Ugyan nem egy olyan dal található a soundtracken, melyet magamtól soha nem hallgattam volna meg, de minõségüket attól még elismerem. Az esetleg nem annyira ismerõs darabok sem rosszak, csak épp ezeknek az lett a sorsa, hogy a háttérben szóljanak - a karácsonyi parti alatt például több is felcsendül. Ennek következtében nem válhattak annyira a jelenetek szoros részévé, mint egyes társaik, ugyanakkor mindegyik hozzátesz egy kicsit a film tökéletességéhez. Nem különben adnak hozzá a feledhetetlen, sokak által újra felfedezett számok, és különösen igaz ez a Billy Mack-féle mókára, mely a filmhez hasonlóan kultikussá vált. Hogy tetemes játékideje ellenére Craig Armstrong - külön értékelve természetesen tízpontos - instrumentális kompozícióit miért nem adta ki még senki, annak okát nem tudni, de remélhetõleg egyszer ez megváltozik, hiszen munkája már rég megérdemelt volna egy külön albumot.
    Az Igazából szerelem 13 évvel ezelõtt érkezett, pont a megfelelõ idõben. Csak azt sajnálom kicsit, hogy nem napjainkban, amikor még inkább szükség lenne olyan alkotásokra, melyek rávilágítanak arra, hogy egyre sötétebb irányba tartó világunkban azért még mindig találni annyi szépséget és jót, amelyek miatt a reményt sosem érdemes feladni.
.
     

Bíró Zsolt
2016.12.24.

Tracklista:   1. Jump (For My Love) - Girls Aloud (4:23)   2. Too Lost in You - Sugababes (3:57)   3. The Trouble with Love Is - Kelly Clarkson (3:41)   4. Here with Me - Dido (4:15)   5. Christmas Is All Around - Billy Mack (3:50)   6. Turn Me On - Norah Jones (2:34)   7. Songbird - Eva Cassidy (3:41)   8. Sweetest Goodbye - Maroon 5 (4:48)   9. Wherever You Will Go - The Calling (3:27) 10. I'll See It Through - Texas (4:05) 11. Both Sides Now - Joni Mitchell (4:34) 12. White Christmas - Otis Redding (3:06) 13. Take Me As I Am - Wyclef Jean (feat. Sharissa) (4:18) 14. All I Want for Christmas Is You - Olivia Olson(3:27) 15. God Only Knows - The Beach Boys (2:47) 16. All You Need Is Love - Lynden David Hall (2:30) 17. Sometimes - Gabrielle (3:54) 18. Glasgow Love Theme (2:05) * 19. PM's Love Theme (2:15) * 20. Portugese Love Theme (3:11) * *írta: Craig Armstrong

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter Kulics László Pavlics Tamás           nem értékelte Szabó Csaba           nem értékelte Tihanyi Attila           nem értékelte KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: As If to Nothing The Holiday Home Alone Karácsonyi filmzenék