FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - La La Land (Justin Hurwitz)    LA LA LAND  (2016)
       Kaliforniai álom


      

       zene: Justin Hurwitz
       vezényel: Tim Davies
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Interscope Records
       játékidő: 45:47




         2014-ben a Whiplashsel nemcsak a kritikusok, hanem a nézők körében is óriási sikert ért el az akkor még csak 29 éves rendező, Damien Chazelle. Az igencsak jó kritikai és közönségfogadtatástól azonban talán fontosabb volt, hogy a szakma is felfigyelt a fiatal direktorra. A Whiplash diadala után a Summit Entertainment csapott le elsőként rá, méghozzá egy 2010-es forgatókönyvét karolták fel. Ez a korábban még elutasított filmterv végül az elmúlt évek egyik legizgalmasabb filmes vállalkozásává nőtte ki magát, s nem mellesleg 2016 egyik legjövedelmezőbb mozija lett. A Kaliforniai álom alapötlete tulajdonképpen annyira adta magát, hogy csak idő kérdése volt, mikor fog valaki egy huszonegyedik századi Ének az esőbent forgatni. A Kaliforniai álom ugyanis a negyvenes-ötvenes években divatos táncos, zenés, musicalszerű mozik zsánerét eleveníti fel, s ülteti a mai korba típusjegyeiket. Ezek az alkotások nem véletlenül voltak népszerűek akkoriban, s ugyan a nézői igények azóta sokat változtak, de a romantika, a szépen fényképezett jelenetek, a férfi és a női főszereplő közt vibráló levegő, valamint a kiváló zene és dalok azóta sem mentek ki a divatból. Mindezek felelevenítése és egy filmben való vegyítése ettől függetlenül hatalmas rizikót jelentett, s igen jó arány- és esztétikai érzék szükségeltetett hozzá, hogy mindez ne forduljon át giccsbe.
         A film amellett, hogy egy szerelmi történetet mesél el, a cselekmény helyszínéről, Los Angelesről is szól, s maga a város legalább olyan fontos főszereplő, mint a két szerelmes főhős. A nagy kaliforniai metropolisszal ugyan gyakran találkozunk filmeken, de olyan módon, mint ahogyan Párizst, Londont vagy New Yorkot megéneklik a rendezők, Los Angelesszel nem szoktak foglalkozni. Ezt a hiányt is próbálta pótolni Chazelle, s minden olyat bevitt a Kaliforniai álomba, melyet Los Angeles jellemzőjének látott. Így a sokszor könnyekkel teli hollywoodi csillogást, az álmokat, a bukott, megfeneklett karriereket, a város varázslatos miliőjét, illetve a csillagos égboltot. Ebbe a környezetbe pedig tökéletesen simul bele a pultosként dolgozó, de színésznői álmokat kergető Mia (Emma Stone) és a tehetséges jazz-zongorista és dalszerző Sebastian (Ryan Gosling) véletlenül elinduló keserédes románca, melynek hullámvölgyein beutazzuk a város fizikai valóját, és ezen keresztül mindazt, ami a felszín mögött van. Így láthatjuk a tönkrement karriereket, a képmutatást, a meghasonlást, a felemelkedést és bukást, a kisember és a nagy sztár életét, s mindezt nagyon realistán, ám a zenés és táncos betéteknek köszönhetően kicsit stilizált, meseszerű formában. A mozi, nyugodtan kijelenthetjük, filmtörténelmi jelentőségű lett, mindezt jól bizonyítja, hogy a díjátadókon szinte mindent vitt. A Golden Globe-on rekordot ért el a megnyert hét szoborral, emellé öt BAFTA-díjat is besöpört, az Amerikai Filmakadémiánál pedig beállította a Mindent Éváról és a Titanic tizennégy Oscar-jelöléses rekordját.

         Chazelle egyetemi évei alatt ismerkedett meg Justin Hurwitz komponistával, akivel azóta is töretlen barátságot ápol. Már első filmes próbálkozásaihoz is Hurwitzot kérte fel zenét komponálni, s első nagyobb volumenű mozija, a Whiplash esetében sem történt másként. A Kaliforniai álommal kapcsolatosan a legnagyobb rizikó a zenéje volt, ugyanis a direktor semennyit sem kívánt engedni abból, hogy a férfi főszereplő jazz-zenész legyen. Akadt stúdió, amely konkrétan halott műfajként jellemezte a jazzt, és ilyen zenével nem kívánta finanszírozni a produkciót, ám Chazelle koncepciója, a fél évszázados musicalek világának felelevenítése kizárta, hogy más stílust vessenek be, így ezen megkereséseket el sem fogadta. Végül a film egyik legfőbb kuriózuma lett a zseniális zenéje, mely megmutatta, hogy a jazzt temetni hatalmas botorság lenne. A legjobb visszaigazolás pedig talán az volt arra, hogy nem egy letűnt, hanem inkább egy széles közönséget érdeklő műfajról van szó, hogy a soundtrack album a Billboard listáján a második helyig jutott, Angliában pedig vezette is a slágerlistákat, s ezalatt nem a jazzt összesítő lajstromokat kell érteni, hanem a nagy mainstream előadók lemezeit is magukban foglalókat.
         A Kaliforniai álomban a nézők minden bizonnyal a dalokat értékelik jobban, ám az is biztos, hogy az instrumentális aláfestés is legalább annyira ott marad bennük a moziból kijövet. Figyelemre méltó egységet alkot a film ezen a téren, a dalok és a score témái ugyanazok, és ezzel ügyesen játszik is a szerző: egy témát hol egy dal formájában ismerünk meg előbb, hol pedig az aláfestés részeként, hogy aztán egy énekes részben is fontos szerepet kapjon. A produkció közepén így a néző már szinte fejből dúdolhatja is a nótákat és a motívumokat. A dalok megalkotásában két tapasztalt színházi komponista, Benj Pasek és Justin Paul működött közre mint szövegíró. A zenét két formában adták ki, az egyik albumon a dalokkal keveredik az aláfestés, míg a második album kizárólag a hangszeres aláfestést tartalmazza. Valójában a két CD közül a dalos változatnak nagyobb az élvezeti értéke, jobban átadja a mozi hangulatát, de ennek megismerése után a score kiadvánnyal is érdemes megismerkedni.

         Az aláfestés és a dalok öt téma köré csoportosulnak. A két főszereplő külön-külön zenei megjelenítést kapott, emellett kapcsolatuknak is szentelt két témát Hurwitz, s maga a város, Los Angeles is önálló motívummal rendelkezik. Ez utóbbi szédületes bemutatásával indul a film és az album is. A lehengerlően megkoreografált jelenet és a fülbemászó dallamú "Another Day of Sun" a film két nagyszabású, sokszereplős, kórusra építő dala közül az egyik. Ütemes ritmusa és a város témája garantáltan ottmarad az ember lábában és fülében, még jóval a film megnézése után is. A minden idők legjobb musicalnyitányai közé nyugodt szívvel besorolható számot Mia és lakótársainak négyesben előadott dala, a "Someone in the Crowd" követi, melyben szintén Los Angeles témája bukkan fel. A sok énekest felvonultató kompozíciók második képviselője ugyan már nem annyira szenzációs dal, de stílusában sok tekintetben a nyitó szám hangulatát hozza. Az egész zene jellemzője, hogy táncos betéteket is kiszolgál, az első kettőként felcsendülő nótára ez pedig különösen igaz. A pergődob, a cintányér és a basszusgitár által megjelenő latinos ritmusok mellett klasszikus jazzhangszerek (trombita, zongora, bendzsó) és a szimfonikus zenekar bizonyos szekciói (hegedű, fafúvósok) jelennek még meg. Ezzel a témával a score albumon is találkozhatunk, ott pár hangszeres és vérbeli jazzverzióival is szolgál a szerző.
         Sebastian témája a "City of Stars" dal motívuma. Maga a dal több verzióban is hallható az albumon, először a "City of Stars (Pier)" formájában találkozunk vele, melyben Gosling szomorkás, melankolikus előadásában hallható. Itt a színészt szinte végig csak zongora kíséri, a dal végén belépő vonósok pedig annyira a háttérben maradnak, hogy szinte észrevétlenek. A "City of Stars" énekstílusban is eltérő, ám itt Gosling mellé már belép Stone is, aki partnere melankolikus előadásmódját egy csapásra édesbús tónusúvá varázsolja, a végére pedig a komorság helyét teljesen át is veszi a derű és a boldogság, bár sem a dallam, sem a hangszerek nem változnak, a váltás a kiváló előadásmódnak köszönhető. Az album végén a dalt Stone egyedül is előadja, ez a "City of Stars (Humming)", mely egy szöveg nélküli énekes verzió, ahol a színésznő jobbára hümmögéssel tolmácsolja az ének szólamát. Mia témájának legszebb verziója az egyszemélyes színdarabja alatt felcsendülő "Audition (The Fools Who Dream)" című dal, mely szívbemarkolóan festi alá a zseniálisan megalkotott jelenetet. Stone kiváló énekesi adottságainak legjobb tanúbizonysága ez a dal, itt érződik, hogy nemcsak énekelni tud, de parádésan is képes előadni és tolmácsolni a mondanivalót. Sebastian és Mia témáinak instrumentális változataival a score album szolgál még több érdekes és ízléses elrendezésű verzióban.

         Az utolsó két főmotívum Mia és Sebastian szerelmi témái. A score albumon mindkettőre több, eltérő hangszerelésű és tónusú példa is akad, külön érdekes a kettejük első találkozása alatt felcsendülő melankolikus változata, mely szintén beleég a néző hallójárataiba. A betétdalosalbum-verzióban a "Planetarium" az, ahol a legösszetettebb verziójával találkozhatunk az egyik szerelmi témának - ez a tétel egyébként az instrumentális kompozíciók egyik legjobbja. A motívum szomorkásan szóló zongorás verziójával pedig az "Engagement Party" szolgál. Dalként az "A Lovely Night" prezentálja az első szerelmi témát, igaz, a tétel második fele már nem énekes formában. Ebben érezni igazán a nagy klasszikus hollywoodi musicalek hatását, a zene itt tökéletes kiszolgálója a régi mozivilág nagy évtizedeit idéző táncos betéteknek. A tánc, az égen ragyogó csillagok, a város fényei és a tökéletes zenei aláfestés együttesen eredményezik, hogy a film egyik legmaradandóbb jelenetévé válnak ezek a táncos, sétálós percek. A második szerelmi téma tulajdonképpen az első variációja, ezzel jobbára csak a betétdalos albumon találkozhatunk, egy szenzációs, szélvész sebességű zongorás verziója azonban a betétdalos albumra is felfért, ez a "Summer Montage/Madeline" című trackben hallható.
         A score album a sok rövidke tételével a témákra több verziót is bemutat, a betétdalos változatra azonban már csak egy fért fel, az "Epilogue" című finálézene, mely a nagy zárójelenet aláfestőjeként szinte az összes főtémát felvonultatva összegzi a film zenéjét. Az albumra felkerült John Legend előadásában egy poposabb, funkys, diszkós stílusú nóta is, a "Start a Fire", mely Sebastian könnyűzenei karrierjének fontos állomásaként kapott helyet a filmben. S bár az egész alkotás zenei stílusától ennyire elütő dalok nem szoktak jól sikerülni, itt még ez is összejött a dalszerzőknek, akik Legend és Hurwitz mellett Marius De Vries és Angelique Cinelu voltak.

         A Kaliforniai álom nemcsak filmként, de zeneként is üde színfoltja lett az elmúlt pár év mozis felhozatalának. Egy csupaszív, érzelmes, derűs, ám a sziruposságot a precíz, megfontolt rendezésnek és zeneszerzői képességnek köszönhetően messziről elkerülő mozi formájában született újjá a klasszikus hollywoodi musical zsánere. Ráadásul azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jazz műfajában sem nagyon találunk hasonlóan élvezetes aláfestést az elmúlt évek mozis filmzenei felhozatalában. Chazelle már most kimondottan körülrajongott rendező, karrierje minden bizonnyal jó ideig töretlenül ível majd felfelé, s ha kitart a zeneszerzői poszton Hurwitz mellett, akkor egy igencsak gyümölcsöző és minőségi munkákat jelentő kollaboráció alakulhat ki közöttük.


    Gregus Péter
    2017.02.26.




    Tracklista:

      1. Another Day of Sun - La La Land Cast (3:48)
      2. Someone in the Crowd - Emma Stone, Callie
          Hernandez, Sonoya Mizuno & Jessica Rothe (4:19)
      3. Mia & Sebastian's Theme (01:37)
      4. A Lovely Night - Ryan Gosling & Emma Stone (3:56)
      5. Herman's Habit (1:51)
      6. City of Stars (Pier) - Ryan Gosling (1:51)
      7. Planetarium (4:17)
      8. Summer Montage / Madeline (2:04)
      9. City of Stars - Ryan Gosling & Emma Stone (2:29)
    10. Start a Fire - John Legend (3:12)
    11. Engagement Party (1:27)
    12. Audition (The Fools Who Dream) - Emma Stone (03:48)
    13. Epilogue (7:39)
    14. The End (0:46)
    15. City of Stars (Humming) - Emma Stone (2:43)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Beach Blanket Bingo

    Mamma Mia!

    Romantikus filmzenék

    Whiplash

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam