FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - La La Land (Justin Hurwitz)    LA LA LAND  (2016)
       Kaliforniai álom


      

       zene: Justin Hurwitz
       vezényel: Tim Davies
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Interscope Records
       játékidő: 45:47




         2014-ben a Whiplashsel nemcsak a kritikusok, hanem a nézők körében is óriási sikert ért el az akkor még csak 29 éves rendező, Damien Chazelle. Az igencsak jó kritikai és közönségfogadtatástól azonban talán fontosabb volt, hogy a szakma is felfigyelt a fiatal direktorra. A Whiplash diadala után a Summit Entertainment csapott le elsőként rá, méghozzá egy 2010-es forgatókönyvét karolták fel. Ez a korábban még elutasított filmterv végül az elmúlt évek egyik legizgalmasabb filmes vállalkozásává nőtte ki magát, s nem mellesleg 2016 egyik legjövedelmezőbb mozija lett. A Kaliforniai álom alapötlete tulajdonképpen annyira adta magát, hogy csak idő kérdése volt, mikor fog valaki egy huszonegyedik századi Ének az esőbent forgatni. A Kaliforniai álom ugyanis a negyvenes-ötvenes években divatos táncos, zenés, musicalszerű mozik zsánerét eleveníti fel, s ülteti a mai korba típusjegyeiket. Ezek az alkotások nem véletlenül voltak népszerűek akkoriban, s ugyan a nézői igények azóta sokat változtak, de a romantika, a szépen fényképezett jelenetek, a férfi és a női főszereplő közt vibráló levegő, valamint a kiváló zene és dalok azóta sem mentek ki a divatból. Mindezek felelevenítése és egy filmben való vegyítése ettől függetlenül hatalmas rizikót jelentett, s igen jó arány- és esztétikai érzék szükségeltetett hozzá, hogy mindez ne forduljon át giccsbe.
         A film amellett, hogy egy szerelmi történetet mesél el, a cselekmény helyszínéről, Los Angelesről is szól, s maga a város legalább olyan fontos főszereplő, mint a két szerelmes főhős. A nagy kaliforniai metropolisszal ugyan gyakran találkozunk filmeken, de olyan módon, mint ahogyan Párizst, Londont vagy New Yorkot megéneklik a rendezők, Los Angelesszel nem szoktak foglalkozni. Ezt a hiányt is próbálta pótolni Chazelle, s minden olyat bevitt a Kaliforniai álomba, melyet Los Angeles jellemzőjének látott. Így a sokszor könnyekkel teli hollywoodi csillogást, az álmokat, a bukott, megfeneklett karriereket, a város varázslatos miliőjét, illetve a csillagos égboltot. Ebbe a környezetbe pedig tökéletesen simul bele a pultosként dolgozó, de színésznői álmokat kergető Mia (Emma Stone) és a tehetséges jazz-zongorista és dalszerző Sebastian (Ryan Gosling) véletlenül elinduló keserédes románca, melynek hullámvölgyein beutazzuk a város fizikai valóját, és ezen keresztül mindazt, ami a felszín mögött van. Így láthatjuk a tönkrement karriereket, a képmutatást, a meghasonlást, a felemelkedést és bukást, a kisember és a nagy sztár életét, s mindezt nagyon realistán, ám a zenés és táncos betéteknek köszönhetően kicsit stilizált, meseszerű formában. A mozi, nyugodtan kijelenthetjük, filmtörténelmi jelentőségű lett, mindezt jól bizonyítja, hogy a díjátadókon szinte mindent vitt. A Golden Globe-on rekordot ért el a megnyert hét szoborral, emellé öt BAFTA-díjat is besöpört, az Amerikai Filmakadémiánál pedig beállította a Mindent Éváról és a Titanic tizennégy Oscar-jelöléses rekordját.

         Chazelle egyetemi évei alatt ismerkedett meg Justin Hurwitz komponistával, akivel azóta is töretlen barátságot ápol. Már első filmes próbálkozásaihoz is Hurwitzot kérte fel zenét komponálni, s első nagyobb volumenű mozija, a Whiplash esetében sem történt másként. A Kaliforniai álommal kapcsolatosan a legnagyobb rizikó a zenéje volt, ugyanis a direktor semennyit sem kívánt engedni abból, hogy a férfi főszereplő jazz-zenész legyen. Akadt stúdió, amely konkrétan halott műfajként jellemezte a jazzt, és ilyen zenével nem kívánta finanszírozni a produkciót, ám Chazelle koncepciója, a fél évszázados musicalek világának felelevenítése kizárta, hogy más stílust vessenek be, így ezen megkereséseket el sem fogadta. Végül a film egyik legfőbb kuriózuma lett a zseniális zenéje, mely megmutatta, hogy a jazzt temetni hatalmas botorság lenne. A legjobb visszaigazolás pedig talán az volt arra, hogy nem egy letűnt, hanem inkább egy széles közönséget érdeklő műfajról van szó, hogy a soundtrack album a Billboard listáján a második helyig jutott, Angliában pedig vezette is a slágerlistákat, s ezalatt nem a jazzt összesítő lajstromokat kell érteni, hanem a nagy mainstream előadók lemezeit is magukban foglalókat.
         A Kaliforniai álomban a nézők minden bizonnyal a dalokat értékelik jobban, ám az is biztos, hogy az instrumentális aláfestés is legalább annyira ott marad bennük a moziból kijövet. Figyelemre méltó egységet alkot a film ezen a téren, a dalok és a score témái ugyanazok, és ezzel ügyesen játszik is a szerző: egy témát hol egy dal formájában ismerünk meg előbb, hol pedig az aláfestés részeként, hogy aztán egy énekes részben is fontos szerepet kapjon. A produkció közepén így a néző már szinte fejből dúdolhatja is a nótákat és a motívumokat. A dalok megalkotásában két tapasztalt színházi komponista, Benj Pasek és Justin Paul működött közre mint szövegíró. A zenét két formában adták ki, az egyik albumon a dalokkal keveredik az aláfestés, míg a második album kizárólag a hangszeres aláfestést tartalmazza. Valójában a két CD közül a dalos változatnak nagyobb az élvezeti értéke, jobban átadja a mozi hangulatát, de ennek megismerése után a score kiadvánnyal is érdemes megismerkedni.

         Az aláfestés és a dalok öt téma köré csoportosulnak. A két főszereplő külön-külön zenei megjelenítést kapott, emellett kapcsolatuknak is szentelt két témát Hurwitz, s maga a város, Los Angeles is önálló motívummal rendelkezik. Ez utóbbi szédületes bemutatásával indul a film és az album is. A lehengerlően megkoreografált jelenet és a fülbemászó dallamú "Another Day of Sun" a film két nagyszabású, sokszereplős, kórusra építő dala közül az egyik. Ütemes ritmusa és a város témája garantáltan ottmarad az ember lábában és fülében, még jóval a film megnézése után is. A minden idők legjobb musicalnyitányai közé nyugodt szívvel besorolható számot Mia és lakótársainak négyesben előadott dala, a "Someone in the Crowd" követi, melyben szintén Los Angeles témája bukkan fel. A sok énekest felvonultató kompozíciók második képviselője ugyan már nem annyira szenzációs dal, de stílusában sok tekintetben a nyitó szám hangulatát hozza. Az egész zene jellemzője, hogy táncos betéteket is kiszolgál, az első kettőként felcsendülő nótára ez pedig különösen igaz. A pergődob, a cintányér és a basszusgitár által megjelenő latinos ritmusok mellett klasszikus jazzhangszerek (trombita, zongora, bendzsó) és a szimfonikus zenekar bizonyos szekciói (hegedű, fafúvósok) jelennek még meg. Ezzel a témával a score albumon is találkozhatunk, ott pár hangszeres és vérbeli jazzverzióival is szolgál a szerző.
         Sebastian témája a "City of Stars" dal motívuma. Maga a dal több verzióban is hallható az albumon, először a "City of Stars (Pier)" formájában találkozunk vele, melyben Gosling szomorkás, melankolikus előadásában hallható. Itt a színészt szinte végig csak zongora kíséri, a dal végén belépő vonósok pedig annyira a háttérben maradnak, hogy szinte észrevétlenek. A "City of Stars" énekstílusban is eltérő, ám itt Gosling mellé már belép Stone is, aki partnere melankolikus előadásmódját egy csapásra édesbús tónusúvá varázsolja, a végére pedig a komorság helyét teljesen át is veszi a derű és a boldogság, bár sem a dallam, sem a hangszerek nem változnak, a váltás a kiváló előadásmódnak köszönhető. Az album végén a dalt Stone egyedül is előadja, ez a "City of Stars (Humming)", mely egy szöveg nélküli énekes verzió, ahol a színésznő jobbára hümmögéssel tolmácsolja az ének szólamát. Mia témájának legszebb verziója az egyszemélyes színdarabja alatt felcsendülő "Audition (The Fools Who Dream)" című dal, mely szívbemarkolóan festi alá a zseniálisan megalkotott jelenetet. Stone kiváló énekesi adottságainak legjobb tanúbizonysága ez a dal, itt érződik, hogy nemcsak énekelni tud, de parádésan is képes előadni és tolmácsolni a mondanivalót. Sebastian és Mia témáinak instrumentális változataival a score album szolgál még több érdekes és ízléses elrendezésű verzióban.

         Az utolsó két főmotívum Mia és Sebastian szerelmi témái. A score albumon mindkettőre több, eltérő hangszerelésű és tónusú példa is akad, külön érdekes a kettejük első találkozása alatt felcsendülő melankolikus változata, mely szintén beleég a néző hallójárataiba. A betétdalosalbum-verzióban a "Planetarium" az, ahol a legösszetettebb verziójával találkozhatunk az egyik szerelmi témának - ez a tétel egyébként az instrumentális kompozíciók egyik legjobbja. A motívum szomorkásan szóló zongorás verziójával pedig az "Engagement Party" szolgál. Dalként az "A Lovely Night" prezentálja az első szerelmi témát, igaz, a tétel második fele már nem énekes formában. Ebben érezni igazán a nagy klasszikus hollywoodi musicalek hatását, a zene itt tökéletes kiszolgálója a régi mozivilág nagy évtizedeit idéző táncos betéteknek. A tánc, az égen ragyogó csillagok, a város fényei és a tökéletes zenei aláfestés együttesen eredményezik, hogy a film egyik legmaradandóbb jelenetévé válnak ezek a táncos, sétálós percek. A második szerelmi téma tulajdonképpen az első variációja, ezzel jobbára csak a betétdalos albumon találkozhatunk, egy szenzációs, szélvész sebességű zongorás verziója azonban a betétdalos albumra is felfért, ez a "Summer Montage/Madeline" című trackben hallható.
         A score album a sok rövidke tételével a témákra több verziót is bemutat, a betétdalos változatra azonban már csak egy fért fel, az "Epilogue" című finálézene, mely a nagy zárójelenet aláfestőjeként szinte az összes főtémát felvonultatva összegzi a film zenéjét. Az albumra felkerült John Legend előadásában egy poposabb, funkys, diszkós stílusú nóta is, a "Start a Fire", mely Sebastian könnyűzenei karrierjének fontos állomásaként kapott helyet a filmben. S bár az egész alkotás zenei stílusától ennyire elütő dalok nem szoktak jól sikerülni, itt még ez is összejött a dalszerzőknek, akik Legend és Hurwitz mellett Marius De Vries és Angelique Cinelu voltak.

         A Kaliforniai álom nemcsak filmként, de zeneként is üde színfoltja lett az elmúlt pár év mozis felhozatalának. Egy csupaszív, érzelmes, derűs, ám a sziruposságot a precíz, megfontolt rendezésnek és zeneszerzői képességnek köszönhetően messziről elkerülő mozi formájában született újjá a klasszikus hollywoodi musical zsánere. Ráadásul azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a jazz műfajában sem nagyon találunk hasonlóan élvezetes aláfestést az elmúlt évek mozis filmzenei felhozatalában. Chazelle már most kimondottan körülrajongott rendező, karrierje minden bizonnyal jó ideig töretlenül ível majd felfelé, s ha kitart a zeneszerzői poszton Hurwitz mellett, akkor egy igencsak gyümölcsöző és minőségi munkákat jelentő kollaboráció alakulhat ki közöttük.


    Gregus Péter
    2017.02.26.




    Tracklista:

      1. Another Day of Sun - La La Land Cast (3:48)
      2. Someone in the Crowd - Emma Stone, Callie
          Hernandez, Sonoya Mizuno & Jessica Rothe (4:19)
      3. Mia & Sebastian's Theme (01:37)
      4. A Lovely Night - Ryan Gosling & Emma Stone (3:56)
      5. Herman's Habit (1:51)
      6. City of Stars (Pier) - Ryan Gosling (1:51)
      7. Planetarium (4:17)
      8. Summer Montage / Madeline (2:04)
      9. City of Stars - Ryan Gosling & Emma Stone (2:29)
    10. Start a Fire - John Legend (3:12)
    11. Engagement Party (1:27)
    12. Audition (The Fools Who Dream) - Emma Stone (03:48)
    13. Epilogue (7:39)
    14. The End (0:46)
    15. City of Stars (Humming) - Emma Stone (2:43)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Beach Blanket Bingo

    Mamma Mia!

    Romantikus filmzenék

    Whiplash

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam