FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - In the Heart of the Sea (Roque Baños)    IN THE HEART OF THE SEA  (2015)
       A tenger szívében


      

       zene: Roque Baños
       vezényel: Roque Baños, James Seymour Brett
       kiadás éve: 2015
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 88:51




         2015 decemberében került a mozikba Ron Howard rendező nagyszabású hajós eposza, A tenger szívében. Nathaniel Philbrick regényének adaptációját nem ok nélkül nevezik egy új Moby Dick-mozinak, hiszen a történetet, a karaktereket és a korszakot tekintve is sok hasonlóság mutatkozik a két alkotás között. A párhuzam ennél azonban jóval szorosabb, lévén A tenger szívében a Moby Dick regény alapjául szolgáló, valóban megtörtént eseményeket meséli el. A film tulajdonképpen egy visszaemlékezés, mely során a legendás könyv írójának, Herman Melville-nek (Ben Whishaw) meséli el a szerencsétlenül járt Essex bálnavadászhajó legénységének egyetlen élő tagja az óriási cet és a hajó találkozását, majd a legénység kálváriáját. A legénység akkori legifjabb tagja, Thomas Nickerson (Tom Holland) mára már az események szörnyű emléke miatt megkeseredett öregemberként (Brendan Gleeson) nehezen áll kötélnek, hogy a hajó és a bálna összecsapásának sötét, embert próbáló történetét elmesélje, ám végül mégis megteszi. A Csendes-óceán déli részére kihajózó, bálnára vadászó Essex egy hatalmas cetraj nyomába ered. A hónapok óta tartó utazás és a zsákmány elmaradása miatt meggyötört legénység öröme azonban nem tart sokáig, ugyanis egy hatalmas óriásbálna bosszújától vezérelve megtapasztalja a tenger dühét és erejét. A hajó elsüllyedése után a legénység megmaradt tagjai három csónakon vágnak neki a végtelen óceánnak, egyetlen reményük, hogy elérjék Amerika több ezer kilométerre lévő partjait. Útjukat eleve nehezíti a tapasztalatlan, ám családja által támogatott kapitány (Benjamin Walker), valamint a gyakorlott, de a ranglétrán előre nem jutó első tiszt, Owen Chase (Chris Hemsworth) rivalizálása, a hajótörés után azonban a vetélytársaknak muszáj összefogni, hogy élve megússzák a szerencsétlenséget.

         Howard rendezői pályafutásában csak kevés törést láthatunk, hiszen ha kritikailag nem is aratott olykor sikert egy-egy filmje, a közönség általában megmentette, ám ennek a fordítottjára, vagyis az alacsony bevétellel rendelkező, de kritikai sikert arató alkotásra is több példa akad. A 2010-es évek több mint felemásnak nevezhetők karrierje szempontjából. A dilemma minden szempontból bukás, míg a Hajsza a győzelemért egy izgalmas mozi volt, ám a közönséget hidegen hagyta, és sajnos ez a sors várt A tenger szívébenre is. Hiába izgalmas alkotásról van szó, a téma nem győzte meg a nézőket, így a bevétel jócskán alatta maradt a várakozásoknak. Az USA-ban kifejezetten nagy bukás is lett a maga 25 milliós bevételével, amihez nemzetközi fronton nem sikerült még hetvenmilliót sem hozzátenni, így a bevétel a százmilliós gyártási költséget sem hozta vissza. Ezzel ez lett Howard legnagyobb bukása, ráadásul a rendező következő alkotása, az Inferno is jóval szerényebb bevételt ért el a vártnál, így a lejtőn való megállás sajnos még várat magára.
         A férfias történet szereplőgárdájában jószerivel csak férfiakat láthatunk, ám Howardnál ez nem szokatlan. Azonban míg a Lánglovagok vagy az Apollo-13 esetében az összezártságból, az egymásrautaltságból, a túlélésért való küzdelemből tenyérizzasztó film keveredett, addig A tenger szívében kicsit feláldozza az izgalmat a látvány oltárán. Kétségkívül szemkápráztató néhány jelenet, a 3D-s hatások is működnek, a tengeri pokol pedig hozza azt a szintet, amit az ezen a téren etalonnak számító Viharzóna, vagy az új mérföldkőnek mondható Viharlovagok is felvonultat. Mindazonáltal az egész produkciót egyfajta feleslegesség lengi be: kalandfilmnek helyenként túl lírai, drámának túl sablonos, eposznak túl kevés, könnyed esti tévézésnek pedig a látványorientált elemek miatt nem nevezhető.

         Noha Howard csak ritkán cserélgeti zeneszerzőit, azonban A tenger szívében esetében egy új alkotót próbált ki a spanyol Roque Baños személyében. A 49 éves zeneszerző hazájában már a kilencvenes évek végétől komponál filmekhez, olyan alkotásokhoz írt aláfestést, mint A gépész vagy az Alatriste kapitány. Azonban a nemzetközi áttörést karrierjében csak a 2013-ban bemutatott horror, a Gonosz halott hozta meg, azóta pedig egyre keresettebb nemzetközi fronton is. Mivel a film utómunkálatai öt hónapot vettek igénybe, és végig Európában zajlottak, így egy európai zeneszerzőre volt szüksége a stábnak. Howard több lehetséges jelölttel is számolt, ám Guillermo del Toro és Hans Zimmer javaslatára végül Roque Baños mellett tette le a voksát, bár ebben nyilván a spanyol adóvisszatérítés is szerepet játszott, lévén a film egy részét spanyol felségvizeken vették fel. Baños már a mozi készítésének közepén belecsöppent a munkálatokba, mivel a rendező szerette volna, ha tisztában van a történet menetével és a karakterek fejlődésével. Howard kifejezetten zeneközpontú filmet képzelt el, ahol a score az egyik főszereplővé lép elő, ennek megfelelően lett hangsúlyos összetevője a mozinak a zene. Úgy elemezte az aláfestést a komponistának, mintha egy színészt vezetne a szerep megformálásában. A szerző elmondása szerint, ha valamivel nem volt teljesen elégedett a direktor, addig nem hagyta békén, amíg az elvárásnak megfelelő muzsikát nem produkált. A rendező modern hangzást szeretett volna, és nem egy klasszikus zeneszerzői hozzáállást, azonban az érzelmek és az izgalmas mozi megkövetelte a szimfonikus muzsikát. Baños ugyanazt az utat követte, amit a Howarddal régebben gyakorta közösen dolgozó James Horner vagy Hans Zimmer is, a hasonló hangzás pedig jól érezhető az aláfestésen. A mérleg nyelve inkább a Zimmer által képviselt irány felé billen el jobban, kicsit fura is, hogy Baños a munkásságában korábban tetten nem érhető osztinátók és Remote Control-hangzás irányába indult el, bár ebben minden bizonnyal a felette szoros kontrollt gyakorló rendező a ludas.
         A forgatás felénél már kapott anyagot, s ezek alapján indulhatott el a témák és a stílus kidolgozása. Három főbb motívum található a score-ban, bár ezek egyike sem lép elő vezérré, sőt inkább mindegyik epizodista. Az első a főhős, Owen Chase motívuma, mely igazán a film végén mutatkozik meg, s az album három legszebb tétele is ehhez kapcsolódik. A "Homecoming" és a "The Story Is Told" is maradandó értékekkel rendelkező drámai kompozíciók, ám a stáblista alatt felcsendülő "The White Whale Chant" mutatja be a téma igazi szépségét - már önmagában ezért a három tételért is érdemes megismerkedni a score-ral. A himnikus, vokális "The White Whale Chant" szándékosan került a stáblista alá, ezzel szerették volna elérni, hogy a néző maradjon még a helyén, s gondolkodjon el a látottakon, a történet üzenetén. A bálnák is saját témát kaptak, de ennek alkalmazása sem lett túlzásba víve, leginkább a bálnavadászatoknál hallható, például a "Blows"-ban, a "Lower Away"-ben vagy a "The Attack" végén. A siratószerű, szomorú megoldás szándékoltan a szörnyű, horrorisztikus pusztításra hívja fel a figyelmet. A "Blows" rejti a harmadik témát is, a vadászok dallamát, mely egy hősies, indulószerű, rezeseken megszólaló motívum, ennek kezdeménye az "Essex Leaving Harbor" tételben is hallható.

         A film hármas osztagúsága, vagyis a kihajózás, a vadászat, illetve a túlélésért folytatott küzdelem zeneileg is más tónusokat eredményezett. A mozi elején a kalandé, a lendületé és a reményteli utazásé a vezérszerep. A "Chase Walking Nantucket" ír jig alapokon nyugvó pörgős zenéje, a kihajózást aláfestő "Essex Leaving Harbor", a tengeri viharral való küzdelem alatt hallható "The Knockdown" jelzi mindezt az albumon. A következő harmadban a vadászaté a főszerep. A rendkívül lendületes, izgalmas, kifejezetten élvezetes "Blows" vezeti ezt fel, az "A Thousand Leagues Out" esetében a pezsgést egy kis dél-amerikai tónussal színezi a szerző, a "Lower Away" és a "The Attack" pedig egy újabb, ám drámai végkifejletbe torkolló vadászatot festenek alá. A középső és az utolsó harmad között egy zenei átvezetés is megfigyelhető: ez az "Abandon Ship", mely még magán hordozza a férfias lendületességet, de megjeleníti a hősök előtt álló reménytelen küzdelmet is. A záró rész a kilátástalanság, a túlélésért vívott küzdelem fejezete. A himnikus "Separations" után itt már zeneileg is nagy a fordulat, lassul a tempó, ambient és horrorzenei elemek jelennek meg, a szimfonikusok háttérbe szorulnak. A "The Second Attack", a "Lost at Sea", a "Desert Island", a "Finding the Dead" zeneileg ugyan kifejezetten érdekes kompozíciók, ezekben jön elő igazán a komponista valódi zenei látásmódja, azonban annyira elütnek az előzményektől, hogy nemes egyszerűséggel a kronologikus helyükről kiragadva, csak mint bónusz tétel kaptak helyet az albumon.
         A szerző sok népi hangszert is használt, sejtelmes vokális megoldásokat vetett be, és a szimfonikusok mellett olyan egyedi instrumentumokat is alkalmazott, mint a didzseridu vagy az üvegharmonika. A legkülönösebbet azonban az ütősökkel alkotta, mivel nem akart klasszikus dobokat bevetni, így azt ötlötte ki, hogy olyan eszközöket vet be dobként, melyek fellelhetők egy hajón. Howard jóvoltából feljutott a forgatáson használt hajókra, ahol aztán két napon keresztül rögzítették a vitorlák, a kötelek, a hajótest, a szigonyok és egyéb felszerelések hangját, amint azok egymásnak ütődnek. Ebből végül egy olyan hanggyűjtemény alakult ki, amelyet Baños a zene során ütősként használva bevethetett. Emellett a természet erőivel küzdő hajósok szenvedését megjelenítendő, természeti hangokat is belekevert a muzsikába, így szél, tengeri morajlás, víz áramlása és csobogása is része a score-nak.

         Látható, hogy rendkívül összetett, egyáltalán nem szokványos zeneszerzési és előadási módszer vezetett el A tenger szívében aláfestésének létrejöttéhez. Nem biztos, hogy első hallgatásra összeáll valakinél mindaz, amit a szerző létre kívánt hozni, de aki időt ad ennek a muzsikának, az egy igencsak erős, részleteiben és összhatásában is élvezetes zenével lesz gazdagabb, melyet joggal nevezhetünk 2015 egyik legjobbjának.


    Gregus Péter
    2017.04.16.




    Tracklista:

      1. Arriving Nickerson's Lair (2:51)
      2. Chase Walking Nantucket (2:05)
      3. Farewell (2:47)
      4. Young Nickerson (2:16)
      5. Essex Leaving Harbor (3:06)
      6. The Knockdown (6:15)
      7. Blows (7:07)
      8. A Thousand Leagues Out (3:23)
      9. Lower Away (3:54)
    10. The Attack (5:48)
    11. Abandon Ship (6:09)
    12. Separations (4:29)
    13. Stand Off (3:10)
    14. Homecoming (7:32)
    15. The Story Is Told (6:41)
    16. The White Whale Chant (4:38)
    17. Meeting Old Nickerson (Bonus Track) (2:26)
    18. The Second Attack (Bonus Track) (4:19)
    19. Lost at Sea (Bonus Track) (2:50)
    20. Desert Island (Bonus Track) (3:44)
    21. Finding the Dead (Bonus Track) (2:04)
    22. End Credits (Alternate Version / Bonus Track) (1:17)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alatriste

    Don't Breathe

    Evil Dead

    The Perfect Storm

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam