FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the Volcano  Six Days Seven Nights  Bird Box  Dark City  Species  Venom  Die Hard: With A Vengeance  Die Hard 2: Die Harder
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Grinch (Danny Elfman)    THE GRINCH  (2018)
       A Grincs


      

       zene: Danny Elfman
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2018
       kiadás: Back Lot Music
       játékidő: 47:22




         A kereszténység és a szeretet ünnepének az ajándékozás éppúgy velejárója, mint például a szeretteink körében történő időtöltés, a karácsonyi zenék hallgatása, a templomi rendezvényeken, karácsonyi vásárokon történő részvétel, a közös családi ebéd, a karácsonyfa-állítás és még sorolhatnánk. A világszerte várva várt ünnepnek azonban van egy ellenlábasa, a Kobak-hegyen lakó Grincs, aki hosszú kihagyást követően, a Universal Pictures és az Illumination Entertainment együttműködésének köszönhetően, 2018 telén tért vissza a vászonra, hogy ismét megpróbálja ellopni a karácsonyt.

         A karakter Dr. Seuss fejéből pattant ki, akinek 1957-ben jelent meg a How the Grinch Stole Christmas! című kötete, melynek magyar nyelvű változata először Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt?-ként, majd A Grincsként vált elérhetővé. Első adaptációjára 1966-ban került sor, a megannyi Tom és Jerry-kaland felett bábáskodó Chuck Jones közel félórás rajzfilmje pedig az Egyesült Államokban ma már megkerülhetetlen örökzöldnek számít, amihez a némileg kibővített történet (amire az eredeti olvasmány rövidsége okán volt szükség), a mese kivitelezése, valamint a címszereplő hangját kölcsönző, s egyúttal a narrátor szerepét is betöltő Boris Karloff egyaránt hozzájárult. Ezt követte az előzményfilmnek szánt Halloween Is Grinch Night, majd a figura a szintén az író által életre hívott A macska - Le a kalappal! címszereplőjével került egy rajzfilmbe a The Grinch Grinches the Cat in the Hatben. 2000-ben, Ron Howard és Jim Carrey közreműködésével élő szereplős mesehősként tért vissza a vászonra, és bár a karakter ezzel az addig jobbára tengerentúli ismertségét világhírnévre válthatta, tizennyolc évig újfent nem hallatott magáról - bár eközben a Seussical című Broadway-darabban feltűnt, ám az előadás crossover jellege miatt csupán a színpadon látható Seuss-karakterek egyike volt.
         Ahhoz, hogy a Grincs ötven év alatt ilyen kevés alkalommal bukkant fel, az is hozzájárult, hogy Dr. Seuss az eredeti történeten, valamint a rajzfilm kedvéért papírra vetett Halloween Is Grinch Nighton kívül nem írt több sztorit a kezdetekben színtelen, az 1966-os tévés szereplés óta azonban zöldként ismert teremtmény számára. Persze ez a forgatókönyvírókat általában nem szokta eltántorítani attól, hogy újabb kalandokat agyaljanak ki, ez esetben azonban - szerencsére - a 2018-as színrelépése is a már jól ismert sztorit dolgozza fel, igaz, Michael LeSieur (Én, a nő és plusz egy fő), valamint Tommy Swerdlow (Jég veled!) azért tettek arról, hogy a hatvanoldalas mesekötetből másfél órás film készülhessen. A főszereplő hangját ezúttal az elsősorban a Sherlock-folyam és a Doctor Strange révén ismert Benedict Cumberbatch kölcsönözte, Cindy-Lou Ki pedig Cameron Seely (A legnagyobb showman) hangján szólal meg.

         Arról, hogy a score-t Danny Elfman jegyzi majd, 2017 novemberében rántották le a leplet. A szerző remek választásnak bizonyult, hiszen megannyi olyan Tim Burton-film van már a háta mögött, melyek képsorai, atmoszférái éppoly egyedi zenei megközelítést igényeltek, mint Dr. Seuss mesevilága - a Karácsonyi lidércnyomás éppoly remek példa erre, mint A halott menyasszony, a Charlie és a csokigyár, a Beetlejuice - Kísértethistória vagy az Ollókezű Edward. Emellett pedig csak hab a tortán, hogy a szerző maga is nagy rajongója a meseírónak: "Az ő történetein nőttem fel, és műveim egy részének stílusát is párhuzamba tudom állítani a rímképeivel. Például annak idején, amikor a Karácsonyi lidércnyomáshoz készítettem dalokat, Dr. Seuss szövegeinek rímei szolgáltak ihletként".
         A filmhez rögtön három albumot is köthetünk: a Back Lot Music-féle score-t, a Columbia Records gondozásában napvilágot látott soundtracket és a Music Inspired by Illumination & Dr. Seuss' The Grinchre keresztelt EP-t. Míg az első, kizárólag digitális változatban megjelent verzió Elfman munkáját mutatja be, addig a betétdalos változaton két instrumentális tétel mellett számos dal kapott helyet, köztük a klasszikus rajzfilmből ismert "You're a Mean One, Mr. Grinch" aktuális, a rapper Tyler, the Creator és Elfman jegyezte, rémesre sikerült hip-hop verziója éppúgy megtalálható, mint a főszereplő ihlette, szintén e páros által készített "I Am the Grinch". A harmadik, Music Inspired by Illumination & Dr. Seuss' The Grinch pedig a rappernek köszönhető, akinek az ezen található hat dal mindegyikéhez íróként, illetve producerként van köze.

         Elfman 2018 folyamán a John Callahan életrajzi kötetén alapuló Don't Worry, He Won't Get Far On Foot, A szabadság ötven árnyalata és A Grincs révén hallatott magáról. Utóbbi két megbízatása abból a szempontból hozható párhuzamba egymással, hogy meglévő dallamok felhasználásával kellett score-t írnia, a különbség pedig abban rejlik, hogy míg A szabadság ötven árnyalatánál a saját maga által kitaposott ösvényen kellett továbbhaladnia, addig a karácsonyi történet esetében két jól ismert dalt kellett adaptálnia. Ezek a "You're a Mean One, Mr. Grinch" és Kifalva lakóinak karácsonyi dala, a "Welcome Christmas" voltak, melyeket az 1966-os Grincs ihletett, szövegük, illetve dallamuk pedig Dr. Seusshoz, valamint Albert Hague-hoz köthetőek - ezeket egyébként James Horner is felhasználta Howard mozijához. E múltidézés olyan trackekben kerül felszínre, mint például a "The Big Opening", a "Christmas in Whoville", a "Welcome Song / Forlorn", a "Welcome Christmas", valamint a betétdalos albumon található "You're a Mean One, Mr. Grinch". Ezeken túl ismerősként köszön vissza a "Csendes éj" dallama is, mely a szerzőre jellemző játékossággal és fennköltséggel lett beleszőve a "Christmas In Whoville"-be.
         Bármennyire is igyekeztem elmélyülni a score-ban, a legemlékezetesebb tételek jobbára az imént említett trackek maradtak számomra, holott érződik, hogy Elfman igyekezett kitenni magáért. A karácsonyi muzsikák atmoszférájában és hangszerelésében bővelkedő, kellően fordulatos mű rendkívül gördülékeny, alappilléreiként pedig természetesen a Grincset jó útra téríteni kívánó Cindy-Lou és a zöld teremtmény témái szolgálnak. A karakterek jelleméből eredően természetesen előbbi egy kedves, dallamos melódia kíséretében tűnik fel a vásznon, a Grincs pedig gonoszsággal átitatott, ezzel egyetemben viszont játékos muzsikák kíséretében (közülük a "Going to Town", a "The Loudest Snow", a "Grinch's Wild Ride" és a "Stealing Christmas" váltak kedvenceimmé) törekszik megakadályozni a kik ünneplését. A komponista nemegyszer kórussal, elektromos gitárral, jól eltalált játékossággal ("Jaunty Kitchen", "Mailing a Letter", "To the Fort", "Command Center", "Grinch's Wild Ride"), illetve olyan instrumentumokkal vértezte fel aláfestését, mint az orgona ("The Big Opening") vagy a theremin (ez a "Welcome Song / Forlorn"-ban éppúgy hallható, mint a betétdalos album "A Wonderful Awful Ideá"-jában).

         A Grincs a történet szerint feltehetően azért gyűlöli zsigerből a karácsonyt, mert szíve a szokásostól eltérően két számmal kisebb. Emiatt tökéli el, hogy Mikulás-ruhába öltözve, az éj leple alatt ellopja a kik összes ajándékát. Dr. Seuss tanulságos meséjének végére azonban a zöld szőrmók szíve meglágyul, így az érzelmek a score játékidejének előrehaladtával is egyre nagyobb teret követelnek maguknak. A szívmelengetőbb, lágyabb dallamok (melyek Cindy-Lou Grincsbe vetett hitét éppúgy tükrözik, mint a címszereplő jellemváltozását) az "It's Better This Way"-ben bukkannak fel először, s később olyan trackek alapjait jelentik, mint a "Lost Lonely Boy", a "Puppy Eyes", a "Taking the Bait", az "It's My Fault" második fele, a "The Apology", a "First Christmas", illetőleg a "The Big Finale".

         Danny Elfman szerethető rajzfilmzenét hozott össze, ám mégis valahányszor lepörgött, mindig azt éreztem, hogy hiányzik belőle valami kis apróság, plusz, amellyel maradéktalanul el tudna varázsolna - James Horner 2000-es mozi ihlette munkáját erősebbnek vélem, és a filmek esetében is hasonló rangsort állítottam fel magamban. Emellett azonban vitathatatlan, hogy a Reszkessetek, betörők!, a Howard-féle A Grincs, a Holiday és a Karácsony Artúr filmzenealbumával egyetemben Elfman A Grincshez komponált score-ja is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a munka szempontjából rendkívül hajtósra sikerült év vége ne telepedjen rá a karácsonyi hangulatomra.


    Kulics László
    2018.12.23.




    Tracklista:

      1. The Big Opening (2:46)
      2. Going to Town (1:36)
      3. Jaunty Kitchen (1:37)
      4. Mailing a Letter (0:50)
      5. It's Better This Way (1:29)
      6. Northward Bound (1:29)
      7. Christmas In Whoville (4:01)
      8. Lost Lonely Boy (1:52)
      9. Welcome Song / Forlorn (2:29)
    10. To the Fort (1:18)
    11. Dog Tongue (1:23)
    12. Walking Toward Destiny (2:47)
    13. The Loudest Snow (2:10)
    14. Puppy Eyes (1:03)
    15. Command Center (1:33)
    16. Grinch's Wild Ride (2:42)
    17. Kids Can't Sleep (1:33)
    18. Stealing Christmas (4:04)
    19. Taking the Bait (1:43)
    20. It's My Fault (2:19)
    21. Welcome Christmas (1:38)
    22. The Apology (1:08)
    23. First Christmas (0:51)
    24. The Big Finale (1:56)
    25. All By Myself (Bonus Track) (1:05)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Horton Hears A Who!

    How the Grinch Stole Christmas! (1966)

    How the Grinch Stole Christmas (2000)

    The Nightmare Before Christmas

    További kritikáink
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween
  • Vertical Limit
  • The Predator
  • Peppermint
  • Small Soldiers
  • The Meg

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam