FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Great Expectations (Patrick Doyle)    GREAT EXPECTATIONS  (1998)
       Szép remények


      

       zene: Patrick Doyle
       vezényel: David Snell
       kiadás éve: 1998
       kiadó: Atlantic Records
       játékidő: 50:19




         A kis hercegnő, Gravitáció, Az ember gyermeke, Harry Potter és az azkabani fogoly. Többek között ezeket az alkotásokat jegyzi direktorként Alfonso Cuarón, akinek nevével az 1998-as Szép remények stáblistáján találkoztam először, s bár utóbbi mozi nem aratott osztatlan sikert, számomra a mai napig ez maradt a filmes legemlékezetesebb és egyszersmind legtöbbször látott produkciója. Innentől lépett elő kedvenc színésznőim egyikévé Gwyneth Paltrow (a fő helyet az Alien-filmek halhatatlan hősnőjét megformáló Sigourney Weaverrel osztotta meg nálam), valamint kezdtem el jobban odafigyelni Patrick Doyle-ra, kinek ide vonatkozó, "Kissing in the Rain" című tételét közel húsz év távlatában is megunhatatlannak tartom.

         Charles Dickens 1861-ben megjelent kötete majd' kéttucatnyi feldolgozást tudhat magáénak, melyek keretén belül az Arábiai Lawrence révén ismert David Lean éppúgy megmutathatta saját verzióját, mint a Harry Potter és a Tűz Serlegéért felelős Mike Newell. A mozi-, illetve a tévéfilmes verziók mellett a South Park egyik epizódjában is visszaköszön a sztori, lévén a népszerű széria alkotóit is megihlette ez a rögös utakkal tarkított szerelmi történet. Cuarón változatához a Szellemes karácsonyt is jegyző Mitch Glazer dolgozta át a történetet, ráadásul meglehetősen lazán, a cselekményszál ugyanis napjainkba lett átültetve. Emiatt néhány ponton változtatni kellett a regényen, s e módosítások nemcsak a helyszíneket érintették, hanem egyes karakterek nevét is, mivel a Dickens által használtak egy részét ódivatúnak ítélték a producerek. Paltrow mellett a főbb szerepekre olyan színészeket sikerült megnyerniük, mint Ethan Hawke, Anne Bancroft, Chris Cooper, Hank Azaria, illetve Robert De Niro, s bár e vállalkozás nem került be a halhatatlan produkciók panoptikumába, Patrick Doyle művének hála a filmzenekedvelők körében mindmáig emlékezetes tudott maradni.

         "Alfonso remek ember, nem mellesleg nagyon szereti a zenét, és csapattársként működik együtt a komponistákkal" - mesélte Patrick Doyle, aki az 1995-ös A kis hercegnő révén találkozott először a direktorral. Az, hogy Dickens regényének modern időkbe történő átültetése jól működjön, nemcsak a forgatókönyvön, a színészeken, a díszleten és a jelmezeken múlott, hanem azon is, hogy milyen muzsika kerül a képsorok alá. Ennek érdekében a zenei rendező olyan előadók, illetve formációk dalaiból szemezgetett, mint a Pulp, Scott Weiland, Iggy Pop, Chris Cornell, a The Verve Pipe, a Mono vagy Poe, akinek "Today" című száma a mozi beharangozásában is nagy szerepet játszott. Emellett a score-ral kapcsolatban is elvárás volt az, hogy a regényben megjelenő erkölcsök, érzelmek, dilemmák, valamint jellemek halhatatlanságát tükrözze, aminek érdekében Doyle a klasszikus hangzás és a modern stílus vegyítése mellett döntött. Ennél a kellően színes kíséretnél olyan előadókkal működött együtt, mint Kiri Te Kanawa operaénekes, Cyrus Chestnut jazz-zongorista, Tori Amos és Miriam Stockley énekesnők, a szaxofonos Phil Todd, valamint Carey Wilson, aki füttyszólamokkal járult hozzá az összképhez.

         A mozihoz az írásom tárgyát képező score album mellett egy betétdalokat tartalmazó korong is tartozik, ráadásul tartalmukat tekintve rendelkeznek némi párhuzammal. Az egyik egyezés a Cesária Évora előadásában hallható, világhírű mexikói dal, a "Bésame Mucho", amely remekül visszaadja a Bancroft által alakított Ms. Dinsmoor fura természetét, viselkedésmódját. A másik a mindkét esetben nyitószámként alkalmazott, meditatív jellegű "Finn", melynek megszületésében Doyle oldalán Amos és Wilson egyaránt részt vett - s míg előbbi művész kézjegyei a "Paradiso Perduto"-ban köszönnek vissza, utóbbi fütyülése a "Paradiso Perduto Revisited"-ben hallható ismét. Ezek a részletek éppúgy változatosságot visznek a komponista szimfonikus víziójába, mint a Kanawa énekére épülő "I Saw No Shadow of Another Parting (The Aria)", amely éppoly hamisítatlan operahangulattal bír, mint a "Planes on a Plane". Mindezeken felül az albumzáró, bárzeneszerű "By the Inch or By the Hour"-"The Big Trip" duó szintén kizökkenti a hallgatót a nagyzenekari miliőből, mint az őket megelőző "The Price of Sucess"-"Underfloor" páros, melyeknél Todd elektronikus fúvós hangszeren (ezen instrumentum az EWI nevet kapta) történő játéka és a szintis dobütemek remek házasítása figyelhető meg. "Minden zenésztársamnak szeretnék köszönetet mondani, akikkel ezen a score-on dolgoztam, kiváltság számomra, hogy ennyi tehetséges és figyelemre méltó emberrel dolgozhattam együtt, ezt az élményt sohasem felejtem el" - nyilatkozta később Doyle. Ugyan a magam részéről a Szép remények score-ját elsősorban a klasszikus alapokon nyugvó megközelítések részéről tartom kiemelkedőnek, az imént említett fűszereket azért tartom elengedhetetlenül fontosnak, mert kellőképpen idomulnak a zene nyelvezetével történő mesélés összképébe, nem utolsósorban pedig a mű folyamatosan fenntartja a hallgatóság figyelmét, hisz mindig érkezik egy kis meglepetés.
         A szerző több karaktert is önálló motívummal látott el, a leggyakrabban alkalmazott dallamsor azonban Finn (Hawke) plátói szerelméhez, Estellához (Paltrow) kapcsolódik. Ez az "Estella's Theme"-ben mutatkozik meg először, majd olyan trackekben köszön vissza, mint az "A Walk in the Park", a fennköltséget sugárzó "The Day All My Dreams Came True", a "Pyramid of Pain", az "A Toast" vagy éppen az "It Was Just My Memory of It". Doyle a változatosság jegyében nemcsak vonósokkal adatta elő a motívumot, hanem akusztikus gitáron is - utóbbin a filmzenei legenda névrokona, az ausztrál virtuóz, John Williams játszott, aki olyan ismert mozik kíséreténél működött közre, mint A hal neve: Wanda vagy A szarvasvadász. És persze Estella dallamába torkollik a bevezetőben általam megunhatatlannak kikiáltott "Kissing in the Rain" is, melyet a mozi egyik kulcsjelenete, a főszereplők szakadó esőben csókolózása ihletett. Ehhez a momentumhoz Cuarón könnyed hangulatot képzelt el, ám az ilyenkor bevett szokásokkal szemben nem dalban, hanem score-ban gondolkodott. "Azt kérte, hogy olyan jellegű popos zenét készítsek, amely összhangban van a filmben található, hasonló stílusú slágerekkel. Számomra nehéz feladat volt a Miriam Stockleyval való együttműködés, hiszen pontosan úgy kellett alkalmazkodnom a jelenetsorhoz, ahogyan az ő előadásmódjához. A végeredmény azonban remek lett, büszke vagyok rá" - kommentálta Doyle, aki a cél érdekében még a filmzenéknél ritkán alkalmazott csembalót is bevetette. A zene és a képsorok együttélése szempontjából hasonlóan fontos momentuma a filmnek az, amikor Estella modellt áll Finn-nek, ezt azonban már nem a komponistának kellett lekövetnie: az alkotók itt a Pulp pattogós "Like a Friend"-jét alkalmazták.
         Fontos motívumnak tekinthető még Finn zenei jellemzése, ami a "Finn"-ben és a "Paradiso Perduto Revisited"-ben egyaránt visszaköszön, továbbá a szerzőt a De Niro által megformált bűnöző, Lustig is megihlette ("Benefactor", "Lustig Dies"), aki keserédes, drámai színezetű megközelítést kapott. Utóbbihoz hasonló, a komolyzenei világhoz legjobban közelítő stílus figyelhető meg az "Ain't Love Grand"-ben és a "Pyramid of Pain"-ben is, ahol újfent előkerül a csembaló. Csodálatos és magával ragadó elemei ezek a score-nak.

         Patrick Doyle kellően összetett muzsikát szállított a Cuarón-féle Szép reményekhez, melynél a különböző stílusok közötti kohéziót a hibátlan Estella-téma jelenti. A komponista 1998-ban ezen kívül még egy másik emlékezetes muzsikával, A bűvös kard - Camelot nyomában című animációs alkotás ihlette kísérettel hallatott magáról, ezekkel kapcsolatos teljesítménye pedig nemcsak önmagában tiszteletre méltó, hanem amiatt is, mert e projektek megvalósításával párhuzamosan a leukémia ellen is kénytelen volt harcolni. Szerencsére utóbbi esetben is jól vette az akadályt, így számtalan remek muzsikával örvendeztethetett meg bennünket.


    Kulics László
    2017.04.25.




    Tracklista:

      1. Finn (2:55)
      2. Crossing the Gulf (1:48)
      3. Paradiso Perduto (2:09)
      4. Estella's Theme (3:28)
      5. Ain't Love Grand (0:56)
      6. A Walk in the Park (1:21)
      7. I Saw No Shadow of Another Parting (The Aria) (2:39)
      8. Kissing in the Rain (3:06)
      9. Joe Leaves (1:38)
    10. The Day All My Dreams Came True (1:30)
    11. Pyramid of Pain (2:28)
    12. Planes on a Plane (0:47)
    13. A Toast (1:24)
    14. Benefactor (1:34)
    15. Lustig Dies (3:35)
    16. Paradiso Perduto Revisited (0:45)
    17. It Was Just My Memory of It (2:22)
    18. The Price of Sucess (2:04)
    19. Underfloor (2:42)
    20. Bésame Mucho (4:55) *
    21. By the Inch or By the Hour (2:43)
    22. The Big Trip (3:30)

    * zene és dalszöveg: Consuelo Velázquez,
      előadja: Cesária Évora





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Harry Potter and the Goblet of Fire

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Kenneth Branagh és Patrick Doyle


    Romantikus filmzenék

    Sense and Sensibility

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam