Jómagam azok közé tartozom, akik a kilencvenes évek elején a Tini Nindzsa Teknőcök, a Transformers és a G.I.Joe bűvkörében éltek: a figurák és a képregények gyűjtése mellett természetesen a rajzfilmekkel kapcsolatosan is igyekeztem naprakész lenni. Mára ebből jócskán kinőttem (ez persze nem jelenti azt, hogy a raktárban lévő dobozok valamelyikében ne lapulnának e figurák), ám mikor megtudtam, hogy filmek készülnek belőlük, a kíváncsiság helyett a szkepticizmus lett úrrá rajtam: "Úgysem tudják úgy megcsinálni" - gondoltam. Míg a "Transformers" világszerte hatalmas kasszasiker lett, a "TMNT" című CGI-mozi és a "G.I. Joe: A kobra árnyéka" jóval mérsékeltebb fogadtatásban részesült, ám én nem sok különbséget teszek köztük. Ez utóbbit nagyjából ugyanolyan agyatlan popcorn akciófilmnek tartom, mint Michael "naplementében helikopter" Bay robotos művét: pörgős, látványos akciók, dögös nők meg miegymás, mégsem tudtam Dzsóék első mozis kalandját átélni - bár lehet, hogy mindez a bennem munkálkodó előítélet miatt volt.
     A "G.I. Joe: A kobra árnyéka" egy látványos, akciódús film, amelynek szereplői hihetetlen felszerelésekkel és bázissal bírnak. Lévén, hogy a jövőben járunk, és szupertitkos, nemzetközileg pénzelt egységről van szó, ezek egy részét még be-befogadtam, a karakterek háttértörténetét azonban már nehezebben dolgoztam fel. Ezzel kapcsolatosan hasonló érzés fogott el, mint annak idején a "Pókember 3." esetében, ugyanis itt is vagy a szappanoperaszerű családi, illetve párkapcsolati drámáknak köszönhetően pártoltak a szereplők a jó, illetve rossz oldalra, vagy azért, mert nem akarták megtépázni a család méltán hírhedt negatív megítélését. Olybá tűnik, hogy a vérbeli gonoszok - mint például Joker - már a múlté: napjaink bűnözőit a modern kor vívmányaival (néhány békítő-show és a megfelelő pszichológusgárda, élén mondjuk Csernus doktorral) hamar jó útra lehetne terelni.

     A filmzenerajongók 2007 decembere óta dörzsölhették tenyerüket: a hírt, miszerint a Hasbro játékgyár 1964-ben létrehozott elit alakulatából Stephen Sommers rendezésében végre mozifilm készül, igen hamar követte azon bejelentés, miszerint a zenét Alan Silvestri jegyzi majd - ez persze szinte nem is volt kérdés, hiszen már "A múmia visszatér" és a "Van Helsing", Sommers korábbi produkcióinak aláfestései is igen emlékezetesre sikerültek tőle. A tenyérdörzsölgetés és a nagy várakozás oka abban is keresendő, hogy már nagyon érett a szerzőtől egy elsöprő erejű muzsika, mert utoljára öt évvel ezelőtt taglózott le minket teljesen a "Van Helsing"-gel. Azóta csupán vígjátéki kísérőket, illetve valamely korábbi művének árnyékában járó szerzeményeket (mint amilyen a "Beowulf" is) tudott felmutatni, melyek bár nem feltétlenül voltak rosszak, hiányzott belőlük valami.
     A "G.I. Joe: The Rise of Cobra" azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: jelen score-ra is érvényes az, miszerint erősen táplálkozik az olyan múltbéli sikerekből, mint például a "Lara Croft: Tomb Raider - The Cradle of Life", a "Predator", az "Eraser" vagy a már említett Sommers-filmek kísérői, mindemellett ráadásul igen nehézkesen indul be - az "I Have a Target in Mind" című trackig bezárólag olyan érzést kelt bennem, mintha készítője keresné a helyes utat.

     Silvestri szokásához híven a rezesekre és az ütősökre helyezte a hangsúlyt, melyek mellett basszusokkal, elektromos gitárral (ami az alakulat témájában kap főszerepet), illetve elektronikus elemekkel adott modern színezetet a szimfonikusoknak - ezek összhatása révén jelen score-t akár a "Lara Croft: Tomb Raider - The Cradle of Life" testvéralbumának is nevezhetnénk. A csapat témáját az "End Credits"-ben fejti ki teljesen a szerző, addig csak hosszabb-rövidebb változataiban mutatja meg (például a "General Hawk"-ban, és a "Deploy the Sharks"-ban), emellett megtaláljuk a világuralomra törő kobrák témáját ("King Kobra"), valamint jó néhány kisebb motívumot - vagy inkább csak dallamsort - is.
     A "Delivering the Waheads" kezdi megvillantani először, hogy milyen akciózenékre lehet majd számítani a jövőben, s minél jobban haladunk előre a játékidővel, annál több ilyen track kerül előtérbe. E pörgős részek közül kiemelkedően jól sikerült a "The JOE's Mobilize", a "Northern Route", a "Deploy the Sharks", valamint a "Just About Close Enough" (utóbbi erős "Eraser"-utánérzettel bír) - ezek vérbeli Silvestri-muzsikák, melyek hangerőnövelésre késztetik a hallgatót. A lágyabb részek főként a Bárónő és Duke közös múltjával kapcsolatos jeleneteket támasztják alá ("What Happened to Her?", "I Promise", "Who Are You?"), melyek egyébiránt a film legerősebb mellékszálát adják.

     Mindent összevetve Alan Silvestri egy olyan rutinból készült akciózenét tett le az asztalra, amit félálomban is bármikor megírna, ráadásul tele van a régi műveire való utalásokkal. Mellette, valamint a fenti értékelésem mellett szól azonban az, hogy mindez a film alatt kellőképpen helytáll - sőt mondhatni, a film egyik erőssége a zene -, s mivel néhány tétel eléggé jól sikerült, az album egésze nálam a fórumunkban oly sokszor felemlegetett "bűnös élvezet" kategóriájába sorolódik.
     A Varése egy teljesen átlagos körítéssel látta el kiadványát - némi stábinformáció mellett a zenekar tagjainak felsorolását láthatjuk még a borítókon -, a kétoldalas színes képekkel, valamint a játékidővel azonban egyáltalán nem spóroltak. Ez utóbbi esetében azonban valószínűleg a "kevesebb több"-elv követése jobb lett volna, vagyis ha a score (ami kronológiai sorrendben követi a film cselekményét) hosszát húsz-harminc perccel megkurtították volna, akkor a megfelelő trackek megtartásával minden bizonnyal ütősebb album született volna. Illetve van itt még egy "apróság", ami mellett nem lehet elmenni: a külföldi fórumokban többen is joggal adtak hangot azon nemtetszésüknek, miszerint a hangminőség egy gyengébb mp3-as anyagéval vetekszik. Ha jobban odafigyelünk, akkor apróbb hanghibákat veszünk észre, melyek egy hivatalos változatnál - ami ráadásul egy ilyen patinás nevű kiadó gondozásában jelent meg -, igencsak negatívumnak számítanak. A Varése munkatársai azonban cáfolták, hogy rossz minőségű anyagot tettek volna lemezükre...

Kulics László
2009.09.12.

Tracklista:   1. Clan McCullen (3:07)   2. MARS Industries (1:42)   3. Delivering the Warheads (7:24)   4. General Hawk (1:36)   5. It Had to be NATO's Fault! (1:40)   6. King Cobra (2:58)   7. What Happened to Her? (1:16)   8. I Promise (2:07)   9. The Pit Battle (7:24) 10. They Intend to Use Them (1:06) 11. Snake Eyes (2:23) 12. I Have a Target in Mind (2:23) 13. The JOE's Mobilize (8:24) 14. Northern Route (6:10) 15. Who Are You? (3:36) 16. Deploy the Sharks (7:32) 17. Final Battle (0:54) 18. Just About Close Enough (3:57) 19. The Rise Of Cobra (1:52) 20. I'm Not Giving Up on You (1:49) 21. End Credits (2:21)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Berkes Zsolt           nem értékelte Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba Gregus Péter Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Eraser Lara Croft: Tomb Raider The Cradle of Life Transformers Van Helsing