FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Swarm  The Fly II  The Fly  Mission: Impossible - Fallout  Beverly Hills Cop II  The Last Samurai  Terminator: Dark Fate  A Quiet Place  Beverly Hills Cop  Bad Boys for Life
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Fly II (Christopher Young)    THE FLY II  (1989)
       A légy 2.


      

       zene: Christopher Young
       vezényel: Allan Wilson
       kiadás éve: 1989
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 47:39




         Noha George Langelaan sosem folytatta A légy című novelláját, Hollywoodban az ez által ihletett 1958-as és 1986-os, azonos című alkotásokat egyaránt sikerült továbbgondolni. A későbbi, David Cronenberg által rendezett, az eredeti történeten több ponton is csavaró mozi sikerén felbuzdulva a 20th Century Fox hamar berendelte az újabb történetet, melynek iránya kézenfekvő volt, hiszen Veronica úgy élte túl az esetet, hogy már szíve alatt hordta Brundle gyermekét. A Seth fiára, Martinra (Eric Stoltz), valamint az első részben még csak utalás szinten felbukkanó, a teleportálással kapcsolatos kutatást finanszírozó vállalat ambícióira épülő forgatókönyvet Frank Darabont (A remény rabjai), Mick és Jim Wheat (Pitch Black - 22 évente sötétség), valamint Mick Garris (Hókusz pókusz) hozták össze, ötletüket pedig egy jó stáb kimaxolhatta volna, ám ennek hiányában a végeredmény épphogy közepes. Bár Cronenberg távol tartotta magát a projekttől, a rendezést a stúdió egy ismerősre, az előző felvonás speciális effektjein dolgozó Chris Walasra bízta, aki mellett mindössze a producer Stuart Cornfeld, és a Veronica egykori főnökét, Stathis Boranst alakító John Getz tért vissza. Stathisen kívül néhány snitt erejéig Jeff Goldblum és Geena Davis karaktere is felbukkan, ám ezt a színészek mellőzésével oldották meg: előbbit Cronenberg kivágott jeleneteinek felhasználásával hozták vissza, utóbbit pedig Saffron Hendersonnal (Péntek 13. - VIII. rész: Jason Manhattanben) helyettesítették, mivel Davis nem volt hajlandó csatlakozni a produkcióhoz csak azért, hogy aztán a nyitójelenetben meghaljon.
         Míg a Cronenberg rendezte A légy kultikussá nőtte ki magát, második felvonása nemcsak most, hanem annak idején is egy tipikus álomgyári bőrlehúzásnak, felesleges folytatásnak számított. Ám én ezen közvélekedéssel ellentétesen viszonyulok hozzájuk: mindkettővel egyszerre, tinédzserként ismerkedtem meg, s egyformán közel állnak hozzám, ami egyrészt annak tudható be, hogy az általam látott első horrorok közé tartoznak, másrészt score-juk - az Alien-széria kíséreteivel egyetemben - nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megszeressem a műfaj ezen válfaját. Míg a filmzenékkel történő ismerkedésem hajnalán az Alienek aláfestései a rettegés egyik oldalát mutatták meg, addig A légy-filmekhez készült muzsikák egy másik megközelítéssel tették rokonszenvessé számomra a horrorokat, ráadásul mind Howard Shore-tól, mind Christopher Youngtól ezek voltak az első albumaim.

         Shore-t követően tehát Youngnak nyílt lehetősége arra, hogy zenét készítsen ehhez a bizarr átalakulást bemutató történethez. Az ekkorra már a Hellraisereknek köszönhetően a figyelmet magára vonó szerző bár nem emelte át elődje motívumait, az alapkoncepcióval egyetértett, így a fenyegető dallamok újfent a karakterekben lejátszódó érzelmek közvetítésébe ágyazódtak. "Véleményem szerint a műfaj legjobb komponistái felismerik a dallamok és a hármashangzatok használatának fontosságát, hisz ezekkel olyanokra lehet rámutatni, amikre mással nem. Amikor olyan filmeken dolgozom, mint a Jennifer 8, A légy 2. vagy a Hellraiser, a tragédiát éppúgy fontosnak tartom, mint a vérfagyasztó részleteket. A horrorok nemcsak a közönség ijesztgetésére szolgálnak: a műfaj legjobbjaiban mindig van valaki, akivel azonosulunk, együttérzünk. Ha pedig a történet szörnyetegekről szól, akkor rájuk kell fókuszálnunk. Úgy gondolom, a Frankenstein menyasszonya zenéje sem lenne olyan hatásos, ha Franz Waxman műve nem tartalmazna romantikát" - vélekedett a komponista. A megközelítésen túl további párhuzamnak tekinthető, hogy Walasék is az instrumentális kíséretet részesítették előnyben, a dalokat pedig háttérbe szorították - mindössze a céges összejövetelkor rádióból kiszűrődő "Deep Inside Your Love" Mark Kellertől, valamint a Martin és Beth (Daphne Zuniga) táncát, illetve együttműködésüket bemutató montázst kísérő k.d. lang-szám, a "Lock, Stock and Teardrops" került bele a produkcióba.

         Az album a főcímzenével ("The Fly II") indít, ami éppoly zseniálisan olvasztja magába az elszántságot, a rémületet és a különféle érzelmeket, mint Young másik kulcsfontosságú témája ("Come Fly with Me") a sebezhetőséget és a múlt okozta fájdalmat. Olyan tételek épülnek ezekre a sejtelmes, ugyanakkor maximálisan magukkal ragadó megoldásokra, mint a "Fly Variations", a "Bay 17 Mysteries", a fenyegetően induló "What's the Word?", valamint a "Dad", melyek egytől egyig Martin érzéseinek tükörképei. A múltjának megismeréséből eredő döbbenete éppúgy felszínre kerül általuk, mint Beth iránti szerelme, a balul sikerült kísérlet után deformáltan is életben tartott kutya keltette érzései, a környezete által kiváltott csalódottsága, a külvilágtól való elszigeteltsége, az apja hagyatéka (genetikai szinten éppúgy, mint a találmányának tökéletesítése okozta nyomás), nem utolsósorban pedig a léggyé történő átalakulásának elkerülése iránti törekvései. Ezek mindegyike a Young-féle horrorzenék befogadhatóságát, szerethetőségét kiváltó eszköztár (úgymint a fülbemászó dallamok, a kürtök, a vonósok és a hárfa használata) révén születik meg - egyedül a markáns kórus hiányzik ahhoz, hogy e tekintetben teljes legyen az összkép -, Shore-éval ellentétben viszont nem Londonban, hanem a müncheni The Bavaria Music Studioban keltek életre a The Munich Studio Orchestra közreműködésével. E zenekar olyan produkciók score-ját adta már elő, mint például a Végtelen történet, a Münchausen báró kalandjai, a Superman 4. - A sötétség hatalma, a King Kong visszatér vagy a Hellraiser 2.
         A szerző által teremtett melankolikus, érzelemgazdag atmoszféra tökéletesen megmutatja, hogy az ilyen jellegű alkotások zenéinek nem feltétlenül kell a csapongásokról, disszonanciáról szólniuk. Shore-hoz hasonlóan ellenpontozni tudta a képsorok által közvetített feszültséget, borzalmakat, amire az apja felvételeit visszanéző Martin ihlette "Dad" éppúgy jó példa, mint a torz kutya jeleneteit kísérő "Bay 17 Mysteries", a Martin átalakulását követő "The Fly March" második fele vagy a lezárás alatt hallható "What's the Magic Word?". Míg Young koncepciója, dallamainak kibontakozása az albumon tökéletesen érvényesül, a filmben kevésbé figyelhető meg, a trackek döntő részét ugyanis a vágás során szétdarabolták, hogy aztán legószerűen illeszthessék be a különféle jelenetekbe.

         Folytatás lévén a mozi szerkezete eltér A légyétől, sokkal több a visszataszító jelenet, azonban mennyiségük növekedésével egyenes arányban csökkent a minőség, holott az előző részhez hasonlóan Walas cége felelt értük. Komponistánkat azonban nem zökkentették ki a silány trükkök, amiről az albumot hallgatva a részben Martin bebábozódott állapotát szemléltető "Musica Domestica Metastasis" által bizonyosodhatunk meg először. Az e tételben megismertek olyanokban mérgesednek el, mint a "More Is Coming", a "The Fly March", az "Accelerated Brundle Disease", valamint a "Bartok Barbaro", melyekben a feszültségkeltés erőteljes rezes- és vonósjelenlétet igénylő, elektronikus elemekkel ízlésesen felvértezett, dinamikus megoldásokkal párosul - mindezeken felül az egyes szekciók helyenként légyzümmögést imitáló dallamokkal is operálnak. A drámaibb részekhez hasonlóan ezek többségére is igaz, hogy a vágásnál feldarabolgatták őket, ám míg az érzelmeket közvetítő témákat hangzás szempontjából korrektül használták fel, addig a rettegést erősítők alul lettek keverve, így a Varése Sarabande korongján nemcsak hogy dinamikusabbnak hatnak, hanem összetettségük is szembetűnőbb - a "More Is Coming" és a "The Fly March" a legjobb példák erre.
         "Évekkel ezelőtt nagyon aggódtam amiatt, hogy örökre én leszek a filmzenevilág Lugosi Bélája" - nyilatkozta 2001 nyarán a szerző, aki a kezdetektől fogva mindent megtesz annak érdekében, hogy a szívéhez egyébként közel álló stílus nyújtotta kereteken túl is bizonyítson. Szerencsére pályafutása során számos műfajban helytállt már, ám tény, hogy a feszültségkeltés terén betöltött reformerszerepe általánosságban véve feledteti ezt. Az első két Hellraiserrel azt bizonyította, hogy dallamokkal és erőteljes kórussal is lehet feszültséget kelteni, A légy 2-vel pedig bemutatta, hogy az ének elhagyásával is mesterien tudja hozni a formáját, ám mivel utóbbi mozi finoman szólva sem vált emlékezetessé, zenéjét kevésbé szokás példaként felhozni. Az ezeknél megalapozott stílusjegyeit olyan alkotásokban öregbítette, mint például az Egy házban az ellenséggel, a Jennifer 8 (melyhez A légy 2. hatására szerződették a producerek Maurice Jarre helyére), a Halálos árnyék, A lény vagy a Rémségek könyve. Walas alkotásának hiányosságai ellenére Young elképesztő, hullámvasútszerű utazásra invitál bennünket, hogy aztán a történet végkifejletét tökéletesen megfejelje a "What's the Magic Word?"-del, melynek elszántsággal ötvözött keserédes melódiája remekül aláhúzza az immáron léggyé alakult Martin azon, nem éppen humánus tettét, amely emberi mivoltának visszaszerzését eredményezi.

         A légy 2. filmzenealbuma szinte a teljes zenei anyagot magába foglalja (mindössze néhány, jobbára pár másodperces részlet maradt le), egyes trackek egyvelegszerűsége, illetőleg a végletekig leegyszerűsített borító pedig annak köszönhető, hogy az albumterv a mozi végső vágási munkálatai előtt készen volt, melyen utólag már nem kívántak változtatni. A légy-zenék először önállóan jelentek meg, majd miután elfogytak, a Varése Sarabande feljavított hangminőséggel, gyűjtemény keretében dobta őket újból piacra, népszerűségüket pedig jól mutatja, hogy utóbbi példányai is hamar gazdára találtak.



    Kulics László
    2020.04.22.




    Tracklista:

      1. The Fly II (1:52)
      2. Come Fly with Me (2:33)
      3. Fly Variations (6:23)
      4. Musica Domestica Metastasis (7:22)
      5. The Spider and the Fly (1:35)
      6. More Is Coming (3:35)
      7. The Fly March (4:11)
      8. Accelerated Brundle Disease (4:17)
      9. Bay 17 Mysteries (2:39)
    10. Bartok Barbaro (5:17)
    11. What's the Magic Word? (4:59)
    12. Dad (2:56)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Fly

    A Hellraiser-filmek zenéi

    Jennifer 8

    Species

    További kritikáink
  • The Final Countdown
  • Mandy
  • The Aeronauts
  • Star Wars: Episode VIII - The Rise of Skywalker
  • Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi
  • Bosch
  • Jerry's Recall
  • Home Alone
  • The Dark Crystal: Age of Resistance - Vol. 1
  • Robocop
  • Charlies Angels
  • Dick Tracy
  • Rambo: Last Blood
  • Attila
  • The Beyond (L'Aldila)

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam