Francis Ford Coppola a világ legjobb rendezőinek táborában is kétség kívül az élvonalba tartozik. "A Keresztapa"-trilógia direktorának az amerikai filmművészetben betöltött szerepe annak ellenére is példátlannak nevezhető, hogy az 1992-es "Drakula" óta egyetlen említésre érdemes filmet sem rendezett. Minden vámpírok atyjának történetét számtalanszor feldolgozták már, azonban a vérszívó gróf legelső sztoriját megíró Bram Stroker művének sokáig nem szenteltek a filmesek akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelt volna. Ezt orvosolta Coppola, aki az eredeti tizenkilencedik századi regényt vette alapul, és vitte vászonra a lehető legnagyobb alázattal kezelve. Ennek megfelelően nem egy átlagos hollywoodi horrort rendezett, hanem egy művészileg precízen kidolgozott irodalmi adaptációt, melyben erőteljes utalások vannak a régi fekete-fehér rémfilmek világára, az abban alkalmazott vizuális megjelenítésekre. Ezen hatásoktól lett igazából olyan különleges, szokatlan hangulatú a mozi. Bonyolult, de mégis érthető jelképrendszert alkalmazott a rendező, mely szinte átszövi a filmet. A középkori nyitó képsoroktól kezdve az angliai helyszíneken játszódó cselekményeken keresztül, a gróf erdélyi váráig mindenhol fontos szerep jut a montázsokból, a jelmezekből, a díszletekből és a sminkekből kreált másodlagos mondanivalónak - ez különösen emeli a film értékét. Mindezek magas szintű megvalósítását jelzi, hogy a mozi által elnyert díjakat (köztük három Oscar-díj), szinte kivétel nélkül a látványért felelős készítők kapták.
     A kizárólag stúdióban forgatott film profi technikával és jó rendezéssel, valamint minőségi színészi játékkal hozza azt a hangulatot, ami a klasszikus korabeli horrorokra jellemző. Semmi nem tűnik benne valódinak, szándékoltan díszletszagú a film, de mégse jut a néző eszébe, hogy spórolás vezette volna a készítőket az efféle látványhoz, sőt leginkább a profi az a jelző, melyet a "Drakula" látványvilágára használni lehet. Az egyes szereplőket olyan nagyszerű színészek keltik életre, mint Anthony Hopkins, Gary Oldman vagy (az akkoriban nagy reménységnek számító) Winona Ryder, akik igen kimagasló alakítást nyújtanak, azonban a hősszerelmes szerepében Keanu Reeves igen fásult és enervált játékot produkál. Oldman különösen emlékezetes az idős gróf szerepében, akcentusa simán veri Lugosi Béláét, a Van Helsing szerepét játszó Hopkins pedig a tőle megszokott rutinnal alakítja az okkult tudományok doktorát. Az egyetlen negatívum a mozival kapcsolatban, hogy nem igazán működnek benne a szerelmi szálak, pedig több is van belőlük. A gróf és Mina között még igen, de a többit alaposan elnagyolta a rendező, pontosabban napjainkban már nehezen értelmezhető az a fajta távolságtartó szerelem, ami a filmben ábrázolásra került - ebből kifolyólag a romantikus szál sem olyan végzetes, mint amilyen lehetett volna.

     Coppola a filmhez egy kelet-európai zeneszerzőt szeretett volna, akitől egy hiteles és autentikus zenét várt. Wojciech Kilartól először csak önálló zenekari kompozíciókat hallott, és nem is tudott arról, hogy a lengyel művész akkoriban már több mint félszáz filmzenét szerzett. Így igen fura volt, amikor a megkeresés alkalmával azt kérdezték Kilartól, hogy elvállalja-e zenei aláfestés készítését filmhez. Valószínűleg mindkét fél meglepődött: az egyik a kérdésen, a másik pedig a válaszon. Az együttműködés végül is mindkettőjük számára gyümölcsöző lett, hiszen a film egyik legnagyobb erőssége a zene, míg Kilar életművében mára már kiemelkedő jelentőséggel bíró alkotássá nőtte ki magát a "Drakula" muzsikája. Általában ritka az ennyire régimódi, szinte kizárólag komolyzenei alapokon nyugvó score, emiatt sokakat tántoríthat el a meghallgatástól, viszont több ok miatt is érdemes megismerkedni vele. Egyrészt önmagában is csodás hallgatnivaló a zene sötét és drámai pillanatainak váltakozása, illetve Kilar kelet-európai stílusa is igazi csemege a grandiózus filmzenék világában. Másrészt pedig olyan megoldásokat tartalmaz, melyek azóta sok más filmzenének szolgáltak már ihletforrásul.
     Maga a kezdet is bravúrosra sikerült. A "Dracula - The Beginning" szinte barbár kezdő hangjai egyre csak sodorják a hallgatót a tétel közepén megjelenő erős rezes szólamok velőtrázó hangjai felé, melynek pokolbéli voltát sátáni suttogások és fátyolos hangú női vokál erősít meg. De a gonosz nyitányának levezetése tartogat még egy brutális kórusrészt is, melynek hallatán végérvényesen elmerül az ember a vérszívó gróf ördögi világában. Kilar, ahogyan azt várták is tőle, teljesen elvetette a hollywoodi mainstream filmzene eszközeit, szinte végig megtartja az első track végtelenül durva hangszerelésű világát, zenéje kemény és érces, de mindemellett karakteres és élvezetes is. Erre az egyik legjobb példa a "Vampire Hunters", mely a vámpírok elkapására verbuválódó csapat témája, és gyakorlatilag egy indulóféleség. Ez a tétel az egész mű egyik legismertebb részlete - nem véletlenül, hiszen akár egy nagyobb megbecsülésnek örvendő komolyzenei alkotásnak is beillene. A különösen tetszetős kelet-európaias, de nevezhetném magyaros főtéma többször is megjelenik, az egyik legszebb, legteljesebb kifejtése a "The Brides"-ban hallható.
     A muzsika egyik legerősebb pontja a kegyetlenségben felettébb zseniális kórus, mely néha brutális, néha kedveskés, néha pedig igazán sátáni. Egy tétel, a "The Ring of Fire" szinte csak ilyen ördögi hangokból, morgásokból és a film hangeffektjeiből áll össze, némi erős dobolással kiegészülve. Sokszor hallani ilyesmiket filmzenei CD-ken, de általában ezek nem sok értékelhetőt rejtenek magukban - ez a tétel viszont mindennek az ellenkezője, mert csontig hatoló borzongást okozó zenei elegyet sikerült összehozni a fenti összetevőkből. Egy tétel erejéig viszont - igaz a film végén - megjelenik az angyalok kórusa is az igen rövid "Ascension"-ben.

     A nagy sötétségben azért néha gyújt egy kis fényt a szerző, ezen részek főleg a romantikus részletek alatt hallhatók. Viszont a filmnek ezek a pontjai is bizarrak, így a zene ezekben az esetekben sem billen ki a művészi horrorzene stílusából. A "Mina's Photo" egy lágy, csalogató női hang formájában próbálja oldani a feszültséget, míg az eleinte oly kedves "Lucy's Party" halk csengőivel teszi ugyanezt, azonban Kilar koncepciójába nem fér bele a szelídség, így a csengettyűk és a harmonika csakhamar igen kétértelmű hangokat kezdenek kiadni, de mint tudjuk, a gonosz gyengéd is tud lenni - és nincs ez másként ebben a zenében sem. A csengő kis hangocskák vissza-visszatérnek, de egyre inkább a Gonosz érkezését jelzik. A "The Storm" is így indít, aztán a kérlelhetetlen erőszakosság jegyében az album talán legerősebb kórusos trackjévé alakul át. Leginkább az "Omen" ördögi kórusai juthatnak eszünkbe ezt hallgatván. Akad azért kizárólag csendes, visszafogott része is a score-nak, ilyen a szerelmi témát teljes egészében bemutató "Love Remembered", mely régimódiságával igazán jól illik a látványhoz. Azonban csak egyszer engedi meg magának Kilar a kétely nélküli és őszinte gyengédséget, mivel a szerelmi téma második, hangsúlyosabb megszólalása már egyáltalán nem olyan negédes. A "Mina/Dracula" a szeretet egy teljesen más oldalát hivatott aláfesteni: a végzetes szerelem, mely a gróf és a rég elhunyt feleségére hasonlító Mina között kezd fellángolni, sokkal drámaiabbá teszi ezt a témát.
     Az album zárása is igen emlékezetesre sikerült. Először az "End Credits" foglalja össze az eddig hallottakat, majd jön Annie Lennox, aki elénekli nekünk saját szerzeményét, a "Love Song for a Vampire"-t, mely ha nem is valami nagyon egyedi, de ehhez a filmhez szebb mai hangzású dalt el sem lehetett volna képzelni.

     A komponista ugyan nem tudott betörni ezzel a zenével sem a hollywoodi élvonalba, de nemzetközi felkéréseinek száma érezhetően megnőtt. A "Drakula" aláfestése nem lett a helyén kezelve a keletkezése idején, hiszen mindössze egy Saturn-díj jelölést kapott, a nagyobb filmes szervezetek pedig teljesen mellőzték ezt a remek score-t - mentségükre legyen mondva, hogy az 1992-es év filmzenék szempontjából igen erős volt. A vámpír erdélyi gróf történetének legszebb feldolgozása köthető ehhez a mozihoz, melynek markáns zenéje bizony simán felülmúlja a sok esetben túlértékelt, hasonló alapokon nyugvó kortárs komolyzenei művek jelentős hányadát.

Gregus Péter
2009.07.24.

Tracklista:   1. Dracula - The Beginning (6:41)   2. Vampire Hunters (3:05)   3. Mina's Photo (1:25)   4. Lucy's Party (2:56)   5. The Brides (4:56)   6. The Storm (5:04)   7. Love Remembered (4:10)   8. The Hunt Builds (3:25)   9. The Hunters Prelude (1:29) 10. The Green Mist (0:54) 11. Mina/Dracula (4:47) 12. The Ring of Fire (1:51) 13. Love Eternal (2:23) 14. Ascension (0:50) 15. End Credits (6:42) 16. Love Song for a Vampire - Annie Lennox (4:21)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Berkes Zsolt           nem értékelte Bíró Zsolt Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba Kulics László Szabó Csaba           nem értékelte Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Conan the Barbarian The Final Conflict The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring The Omen