FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Species  Venom  Die Hard: With A Vengeance  Die Hard 2: Die Harder  Die Hard  The Grinch  Anaconda  Evolution  Himalaya - The Rearing of a Chief  Bohemian Rhapsody
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Die Hard: With A Vengeance (Michael Kamen)    DIE HARD: WITH A VENGEANCE  (1995)
       Die Hard - Az élet mindig drága


      

       zene: Michael Kamen
       vezényel: Michael Kamen
       kiadás éve: 2012
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 154:01




         Hogy mik az első három Die Hard-mozi közös pontjai? A főszereplő, a zeneszerző, illetőleg az, hogy a forgatókönyv minden esetben egy, a szériától független sztori feldolgozásaként látott napvilágot. Míg az első két alkalommal könyvek szolgáltatták az alapokat, addig harmadjára már a kortárs szórakoztató irodalom halmazát a meg nem valósított forgatókönyvek tárháza váltotta fel. A producereknek és a franchise-hoz visszatérő direktornak, John McTiernannek abból a szempontból nehéz dolguk volt, hogy olyan anyaggal kellett előrukkolniuk, mely Bruce Willis tetszését is elnyeri, s ez bizony kezdetben nehezen kivitelezhető feladatnak tűnt. Először a James Haggin tollából származó Troubleshooter került terítékre, amely végül a nagy bukást megélt Féktelenül 2.: Teljes gőzzel alapja lett. Ezt követően John Milius (Conan, a barbár) éppúgy dolgozni kezdett egy szkripten, ahogyan John Fasano (Megint 48 óra) és a második rész társírója, Doug Richardson is, de a színész mindegyikük ötletét lesöpörte az asztalról. Az áttörést Jonathan Hensleigh Simon Sayse jelentette, amelyből eredetileg egy Brandon Lee-s buddy movie készült volna, ugyanakkor annak a lehetősége is felmerült, hogy a Halálos fegyver negyedik epizódjának alapjaként szolgál majd. Miután a stúdió nem ezek, hanem a Die Hard - Az élet mindig drága javára bírálta el az anyagot, számtalan módosítást eszközöltek rajta, egyik legfontosabb elemén, a zsarupáros-szerkezeten azonban csak részben változtattak, ezért John McClane itt nem egyedül, hanem az események közben mellé csapódó civil, a Samuel L. Jackson alakította Zeus közreműködésével igyekszik megmenteni New Yorkot.

        Kamen munkájából elsőként az RCA Victor lemeze révén kaphattunk ízelítőt. A többek között a nyitójelenetet kísérő The Lovin' Spoonful-dalt, a "Summer in the City"-t (melyet közel harminc évvel később Joe Cocker tett világsikerré), a Fu-Schnickens hip-hop trió által előadott "Got It Covered"-et és egyéb szerzeményeket is magában foglaló album viszont csupán a score egy szeletét tartalmazta, ráadásul nem is teljesen úgy, ahogyan a filmben hallható. Az eltérésnek két fő oka volt, melyek közül az egyik, hogy a komponistának az aláfestés félkész állapota ellenére kellett leadnia néhány tételt a korong legyártása érdekében: "Két hétre van még szükségem ahhoz, hogy elkészüljek a zenémmel, s noha a film három és fél hét múlva kerül a mozikba, az albummal már készen vagyunk. A lemez tehát azon részek gyűjteménye, amelyeket legelőször rögzítettünk" - nyilatkozta a szerző az utómunkálatok közepette. Az eltérés másik oka McTiernan nem épp áldásos ténykedése volt. Az első rész megpróbáltatásaihoz képest a Még drágább az életed zenéjével kapcsolatos folyamatok annak ellenére számítottak zökkenőmentesnek, hogy ott is akadt néhány módosítás, a harmadik felvonás esetében azonban Kamen újfent megtapasztalhatta, milyen szinten képes belenyúlni McTiernan a késznek vélt anyagba - a vágásért felelős John Wright egy interjú alkalmával azt mesélte, hogy a folyamatos variálások következtében társaival McModifynak kezdték szólítani a rendezőt.

        "Úgy képzelte el, hogy az elején még kicsit visszafogottabban lesz jelen a zene, a végére azonban folyamatossá, szüntelenné válik a jelenléte" - mesélte a direktor koncepciójával kapcsolatban a szerző, aki hozzátette, hogy mivel New Yorkot a folyamatos nyüzsgés jellemzi, a lehető legtöbb muzsikát kellett tartalmaznia a mozinak. Ennek fényében Kamen a Die Hard - Az élet mindig drága játékidejéhez képest mindössze tíz perccel rövidebb score-t készített, eredeti elképzelése azonban jelentős mértékben módosult. McTiernan a hét évvel korábban történtekhez hasonlóan nem kész műként, hanem tetszés szerint variálható anyagként tekintett a cue-kra: belátása szerint dobott ki belőlük részeket, vágott, toldott, cserélgette a tételek helyét vagy éppen dalokkal váltotta fel őket, mely utóbbiak egy része egyébként a napjainkban már out of printnek számító soundtracken is helyet kapott. A komponista ezek elkerülése érdekében igyekezett néhány jelenethez új zenét írni, illetve utólagos felvételi lehetőségeket is tető alá hozott a Seattle Symphony zenekarral, ezáltal viszont a scoring session szokatlanul hosszúra, tizenhárom napra nyúlt el. Munkája végül csak a 2012 decemberében megjelent, kétlemezes albumnak köszönhetően maradt fent teljes valójában.

        A Die Hard - Az élet mindig drága kísérete nemcsak a McClane-témák és akciómotívumok révén mutat hasonlóságot az első részével, hanem abban is, hogy visszatért a thrilleresebb megközelítés, s az ellenség újfent egy közismert zenemű adaptációja révén került szimbolizálásra. Amellett, hogy a reptéri kalandhoz szállított gonosztémák jól sikerültek, Kamen ezúttal is olyan feladat elé lett állítva, hogy a Jeremy Irons által megformált Simon Gruber ne önálló, új téma, hanem egy jól ismert dallam kíséretében tűnjön fel. Természetesen a rendező ezzel kapcsolatban is konkrét utasítást adott: választása az 1860-as évekből származó, közismert katonai indulóra, a "When Johnny Comes Marching Home"-ra esett, amely számtalan filmben felbukkan, ilyen szintű feldolgozásra azonban emellett csak a Jerry Goldsmith jegyezte Chipkatonák esetében került sor. A Hans Gruber fivérét megszemélyesítő Irons az első háromnegyed órában a "Simon mondja" kezdetű játékot űző telefonálóként van jelen, a metróállomásos robbantást követően azonban már a vásznon is feltűnik. A komponista ennek megfelelően csak színrelépését követően nyúlt a dallamhoz, amely az "Infiltration"-ben éppúgy felbukkan, mint a "Bank Invasion"-ben, a "The Federal Reserve"-ben, a "Bank Elevator"-ben, a "Yankee Stadium / School and Tunnel"-ben, a "Bomb Goes Into Hold"-ban és a "Holly / Celebration"-ben. Alan Rickman karaktere pedig nemcsak egy jelenet, valamint párbeszédek révén tér vissza, hanem Kamen "Feds" és "Rings a Bell" című trackjeiben is, melyekből néhány másodperc erejéig az "Örömóda" dallamai köszönnek vissza - ráadásul a "Rings a Bell" a folytatáshoz használt Sibelius-részlettel vezetődik fel. S ha már komolyzenei vonal: Beethoven műve mellett Alexander Mosolov "The Iron Foundry"-ja szintén felcsendül, ám míg ez a dalokkal tarkított kiadványon önálló tételként található meg, addig a filmben, valamint a La-La Land albumán a "Bunny and Fire Drill" részeként bukkan fel.

        "A legjobb dolog ennél a projektnél az volt, hogy a mozi nagy része azokon az utcákon játszódik, ahol én is éltem. Ott van például a Gray's Papaya, ahová én is sokat jártam hot dogért és papajadzsúzért, s mely közvetlenül a 72. utcai metrómegálló mellett található. Amikor a parkokban vagy az utcákon sétálsz, folyamatosan bongósokat hallasz, illetve állandóan jönnek-mennek az emberek. Mindezek érzékeltetése céljából vontam be zenémbe a különféle ütősszólamokat" - emlékezett vissza Kamen. Az említettek zömében a zenekar játékával kerülnek kombinálásra, nagyobb hangsúly mindössze a moziban megkurtítva jelen lévő "Taxi Chase"-ben hárul rájuk. A telefonos feladványok, valamint az ellenfél háttérben maradása okán a muzsika első felének tételei nemegyszer olyan thrillerszerű megközelítésben részesültek, mellyel a McClane-motívumok vagy a korábbról ismerős egyéb zenei fordulatok ellenére is az underscore - azaz a nem önállóan hallgatva, hanem igazán csak a film alatt érvényesülő szerzemények - fogalmának remek példáiként említhetőek. A "Goodbye Bonwits"-re ez éppúgy érvényes, mint a "John and Zeus"-ra, a "Papaya King"-re és a "72nd Street Phone"-ra. A muzsika első húsz perce ezért kissé lapos, a "The Subway (Part 1)" - "The Subway (Part 2)" - "Take A-nother Train" trióval azonban beindul, a "Bank Invasion"-nel pedig rögtön a csúcsra is ér.
        Az utóbb kiemelt trackektől kezdve élvezem jobban a kétlemezes változatot, és bár némiképp árnyalja a képet, hogy például a "The Federal Reserve" döntően a második részből ismert Esperanza tábornok ihlette témán alapul, továbbá az "Aqueduct", a "Surfing in the Aqueduct" és az "Oh, Canada!" is szinte teljes egészében a második fejezet aláfestését hozzák vissza, időnként jólesik újrahallgatni ezt a score-t. A múltidéző megoldások közül annak is örülök, hogy McClane házasságának zenei témája az első rész után újból előtérbe kerül, igaz, a korábban a "Seeing Holly"-ból és az "Aftermath / Powell’s Comeback"-ből megismert dallamsor csak az albumon hallható, az ezt magában foglaló "Holly / Celebration"-t ugyanis McTiernan úgy vágta meg, hogy az a filmből kimaradjon.

        A Die Hard - Az élet mindig drága score-ja esetében vitathatatlan tény, hogy a "When Johnny Comes Marching Home" remekül sikerült átiratainak köszönhetően hívja fel magára a figyelmet. Ezen felülkerekedve az mondható el a műről, hogy szerzője úgy lépett önnön nyomdokaiba, hogy elsősorban a korábbi részek legjobb pillanataival operálva hozta tető alá a hamisítatlan Die Hard-hangulatot. John McTiernan és Michael Kamen a Drágán add az életed!-et, valamint az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Az utolsó akcióhőst követően ezzel a mozival zárták le, koronázták meg zökkenőktől enyhén szólva sem mentes együttműködésüket.


    Kulics László
    2019.01.06.




    Tracklista:

    CD 1
      1. Summer in the City - The Lovin' Spoonful (2:44)
      2. Main Title (0:19)
      3. Goodbye Bonwits (6:28)
      4. John and Zeus (3:20)
      5. Taxi (1:51)
      6. Neat Bomb (2:11)
      7. Papaya King (5:19)
      8. 72nd Street Phone (3:18)
      9. Taxi Chase (5:08)
    10. The Subway (Part 1) (4:24)
    11. The Subway (Part 2) (2:15)
    12. Take A-nother Train (2:54)
    13. Feds (4:42)
    14. Rings a Bell (8:28)
    15. Infiltration (5:33)
    16. Bank Invasion (4:15)
    17. Back to Wall Street (2:55)
    18. Fake Cops (1:42)
    19. The Federal Reserve (2:18)
    20. Bank Elevator (2:54)
    21. Gold Room Aftermath (1:36)
    22. Panic (2:04)

    CD 2
      1. Aqueduct (2:12)
      2. Santa Claus (2:36)
      3. Yankee Stadium / School and Tunnel (3:42)
      4. Refrigerator Bomb (0:40)
      5. Surfing in the Aqueduct (2:29)
      6. Ticking Refrigerator (0:50)
      7. Mercedes Chase / School Assembly (3:14)
      8. Aftermath / Waiting and Falling (2:00)
      9. Hooking the Boat (5:45)
    10. Bunny and Fire Drill (2:39)
    11. Running in the Halls (1:42)
    12. Bomb Goes Into Hold (5:24)
    13. John Makes it Mad (1:39)
    14. Holly / Celebration (3:17)
    15. Oh, Canada! (3:23)
    16. Johnny Comes Marching Home (1:39)
    17. Regret (1:57)
    18. Hooking the Boat (alternate) (4:23)
    19. On the Freighter / John Makes It Mad (3:30)
    20. Wall Street Station (1:29)
    21. The Subway (Part 1) (alt. segment) (1:31)
    22. The Subway (Part 2) (alt. segment) (0:47)
    23. Ode to Johnny (3:12)
    24. No Rush (1:20)
    25. Escape (2:05)
    26. The Foundry (3:08)
    27. Waltz of the Bankers (album track) (4:15)
    28. Gold Vault (album track) (3:50)
    29. Somebody Had Fun (wild snare) (1:16)
    30. Johnny Comes Marching Home (wild vamps) (1:29)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A "Die Hard"-filmek zenéje

    A "Halálos fegyver"-filmek zenéje

    Death Wish

    Peppermint

    További kritikáink
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween
  • Vertical Limit
  • The Predator
  • Peppermint
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2
  • Tomb Raider
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist

  • Filmzenékről röviden
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam