FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Backdraft  In Love and War  Le Sens De La Féte  Black Panther  Henry V  Star Trek: Discovery - Season 1, Chapter 1  Hook  Kincsem  Speed 2: Cruise Control  Wind River
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Darkest Hour (Dario Marianelli)

    Filmzenékről röviden



       DARKEST HOUR (2017)
       A legsötétebb óra


      

       zene: Dario Marianelli
       vezényel: Dario Marianelli
       kiadás éve: 2017
       kiadó: Deutsche Grammophon
       játékidő: 52:06




         Sokszor megtörtént már a filmzenetörténelemben, hogy egy komponista "elkallódott", azaz emlékezetes művek sora után egyszer csak valahogy többé nem kapott az érdemeinek megfelelő mozikat. Nemrég még azt hihettük, hogy ez történt az Oscar- és Golden Globe-díjas Dario Marianellivel is, aki a 2012-es Anna Kareninát követően mintha háttérbe szorult volna, azonban a 2015-ös Everest, illetve az egy évvel későbbi Kubo és a varázshúrok révén már egyfajta visszatéréséről beszélhettünk, hiszen mindkét alkotásnál értékes elem lett a zene. 2017-ben aztán ismét jól teljesített, mert még egy olyan, nem sok vizet zavaró mesét is igényes muzsikával látott el, mint a Paddington 2., ezt követően pedig befutott az úgyszintén tavaly készült A legsötétebb óra is. Ennek története abban az időszakban zajlik, amikor a Christopher Nolan jegyezte Dunkirk is, azonban katonák viszontagságai helyett a Winston Churchill (Gary Oldman) környezetében zajló politikai játszmák irányából közelíti meg az akkori eseményeket, a brit miniszterelnök szemszögéből, s az eredmény hat Oscar-jelölés lett.

         Joe Wright rendezőhöz kapcsolódik Marianelli több fontos mozija, így a Büszkeség és balítélet, a Vágy és vezeklés, valamint az Anna Karenina is, épp ezért volt váratlan, hogy az ezeket követő Pánnál a komponista menesztve lett, és - egy minőségi cserével - John Powell helyettesítette. A jelek szerint nem haraggal váltak el, így A legsötétebb órával folytatódhatott ez az emlékezetes aláfestéseket eredményező együttműködés. Marianelli klasszikus hangszerelésű filmzenéket komponál, ami ma már ritkaság a mozgóképek világában, ezzel őt abszolút oda lehet állítani például Patrick Doyle vagy Alexandre Desplat mellé. Aktuális darabja ismét a film- és a klasszikus zene között mozog, amire jól utal az is, hogy egy patinás komolyzenei kiadó, a Deutsche Grammophon jelentette meg.
         Hogy az minél jobban ráérezzen a feladatra, Wright inspirálólag megmutatott zeneszerzőjének egy régi fotót Churchillről, és csak később árulta el alkotótársának, hogy valójában az elmaszkírozott Oldmant látta. Marianelli munkája viszont nem ekkor, hanem jóval korábban kezdődött, amikor még a forgatókönyv sem volt kész; ahogy ő fogalmaz: "Joe tulajdonképpen az egyetlen rendező, aki azt kéri tőlem, hogy már a forgatás kezdete előtt komponáljak. Ez a zenei irányt már a jelenetek elkészülte előtt meghatározza." A szerző először zongorán vázolta fel az elképzeléseit Wrightnak, csak ezek elfogadása után dolgozta ki az adott motívumot. A szimfonikusok kiemelt tagjává Víkingur Ólafssont tette: az izlandi zongoristának a Churchill kocsikázásait vagy épp elmélkedéseit bemutató szcénák alatt volt lehetősége szólistaként előtérbe kerülni, viszont nemcsak ilyen zongoraetűdökre korlátozódott közreműködése, mivel a nagyzenekar előadásába is belefolyt. A szerzemények hangulata borongós, és sokszor jelen van bennük egyfajta izgatottság is, mely a főként rézfúvósok keltette vibrálásban testesül meg, emellett fafúvósok is hangsúlyos támogatást nyújtanak a vonósoknak. Marianelli - a direktor kérésének megfelelően - főként Churchill elméjének kavargó nyugtalanságát kívánta érzékeltetni zaklatott dallamaival, meglehetősen sikeres eredménnyel. Fel-feltűnnek még pergő- és üstdobok, melyek a muzsikába harcias színt szőnek, de nem tolakodóan, ezáltal kicsit sem érezhetünk hollywoodiasan patrióta hangulatot, ezen instrumentumok inkább a politikus döntéseinek súlyát fogalmazzák meg a zene nyelvén. A kompozíciók színvonala mindvégig magas, s ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk, ezúttal is egy olyan filmzene született, mely a produkció ismerete nélkül, soundtrack formában is élményt nyújt.
         2017-ben, Brian Cox főszereplésével egy másik Churchill-film is bemutatásra került, ez az igen ötletes Churchill címet kapta. Zenéjét Lorne Balfe jegyzi, aki Marianellinél melankolikusabb irányba kanyarodott, és ugyan hangszerelése puritánabb, azt a művet is érdemes meghallgatni. Kijelenthető tehát, hogy a néhai brit államférfi jó ihletforrásként szolgált két zeneszerző számára is.


         Kiemelkedő tételek: Prelude, Where is Winston, One of Them, The War Rooms, District Line, East, One Stop, We Shall Fight


    Bíró Zsolt
    2018.02.17.




    Tracklista:

      1. Prelude (2:25)
      2. Where Is Winston? (2:43)
      3. Full English (1:59)
      4. A Telegram from the Palace (1:43)
      5. One of Them (1:33)
      6. Winston and George (3:15)
      7. First Speech to the Commons (3:36)
      8. The War Rooms (2:45)
      9. From the Air (1:25)
    10. I Wouldn't Trust Him with My Bicycle (1:57)
    11. Radio Broadcast (3:05)
    12. History Is Listening (2:34)
    13. An Ultimatum (1:28)
    14. Dynamo (2:37)
    15. We Must Prepare for Imminent Invasion (3:03)
    16. The Words Won't Come (2:17)
    17. Just Before the Dawn (2:14)
    18. District Line, East, One Stop (3:52)
    19. We Shall Fight (7:26)





    További kritikáink
  • Speed
  • The End of the f***ing World
  • Predator 2
  • 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi
  • Anomalisa
  • Predator
  • Yo-Yo Ma Plays Ennio Morricone
  • Molly's Game
  • Italian Sexy B-Movies
  • The Haunting
  • Les Granges Brülées
  • Patriots Day
  • Plan 9 from Outer Space
  • Rouge One: A Star Wars Story
  • Justice League
  • Murder on the Orient Express

  • Filmzenékről röviden
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam