FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Crimson Rivers (Bruno Coulais)    THE CRIMSON RIVERS  (2000)
       Bíbor folyók


      

       zene: Bruno Coulais
       vezényel: Christophe Guiot
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Virgin Records
       játékidő: 54:52




         A legismertebb európai komponisták közé tartozó Bruno Coulais a nyolcvanas évek óta van jelen a szakmában, és döntően francia stáblistákon találkozhatunk a nevével. Világviszonylatban az 1996-os Mikrokozmosz - A füvek népe című természetfilmmel vonta magára először a figyelmet, aminek eredményeként egyre keresettebbé vált, karrierjének populáris mozifilmekből álló szegmense azonban csak néhány évvel később, a Bíbor folyók, a Vidocq, illetőleg a Belphégor - A Louvre fantomja premierjét követően vett lendületet. Én az utóbbi csoportba tartozó, a Jean Reno és Vincent Cassel főszereplésével forgatott Bíbor folyóknak köszönhetően találkoztam először Coulais-művel, melyet annyira megkedveltem, hogy a mai napig a fajsúlyosabb krimizenék ajánlott darabjaként tartom számon.

         A direktori széket Mathieu Kassovitz foglalta el, aki nemcsak rendezőként (Gothika) van jelen a filmiparban, hanem forgatókönyvíróként (A gyűlölet), színészként (Amélie csodálatos élete) és producerként (Babylon A.D.) is. A mozi alapötletét a Jean-Christophe Grangé tollából származó, azonos című regény szolgáltatta, a filmváltozat elkészítésében pedig maga az író is részt vett: Kassovitzcal közösen adaptálta vászonra a krimit. A főbb szerepekre a francia filmipar élmezőnyében számon tartott Renót és Casselt sikerült megnyerni, akiknek játéka éppúgy hozzájárult a produkció népszerűségéhez, mint a meghatározó képi világ, a remek vágás, valamint a hatásos zene. Ezen elemeket pedig nemcsak a nézők és a kritikusok ismerték el, hanem a francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia, valamint az Európai Filmakadémia ítészei is, akik összesen nyolc kategóriában jelölték ezt a könyvadaptációt - szobrot azonban végül egyikben sem kapott.
         A Bíbor folyók története két, egymástól független bűncselekmény felgöngyölítésével vonja bele a nézőt a cselekménybe: míg az alpokbeli kisváros, Sarzacba rendőre, Max Kerkerian (Cassel) egy sírgyalázás kapcsán nyomoz, addig az alig pár száz kilométerre fekvő egyetemvárosban, a gyilkossági csoportnál külsősként dolgozó kriminalisztikai szakértő, Pierre Niemans (Reno) igyekszik fényt deríteni egy csonkításos gyilkosság indítékaira. A szálak azonban szépen lassan összefonódnak, a halálesetek száma megnő, mindeközben pedig a nyomozókról is egyre többet tudhatunk meg, akik nem rendíthetetlen városi hekusokként, hanem árnyékos múlttal rendelkező, sebezhető emberekként vannak jelen a vásznon.

         "A fény vagy a színek éppúgy fontos dizájnelemei a mozinak, mint a zene. Ideális esetben azonban utóbbi nemcsak aláhúzza a látottakat, hanem a produkció autonóm karaktereinek egyikévé is válik" - vallja a komponista. Bár az általa említett függetlenséggel kapcsolatban az alkotók között éppúgy megoszlanak a vélemények, mint a kritikusok és a rajongók esetében, egy aláfestés elsődleges célja ugyanis a feszültségfokozás, nem pedig az, hogy a képsoroktól függetlenül megállja-e a helyét vagy sem. A filmkritikák azonban pozitívumként szokták kiemelni, ha egy muzsika figyelemfelkeltőre sikerül, amire pedig jó példa a Bíbor folyók, hiszen amellett, hogy számos elemzésnél kitérnek arra, milyen hatásos a dallamok és a képsorok összhangja, a score-ból összeállított filmzenealbum is - melynek angol nyelvű borítós változata hazánkban készült - remekre sikerült, minden percével képes lebilincselni a hallgatót.

         A Paris Philharmonic Orchestra közreműködésével életre keltett muzsika meglehetősen nyomasztó, így stílusát tekintve leginkább Howard Shore Hetedik, illetve A bárányok hallgatnak ihlette kíséreteivel lehetne rokonítani annyi kiegészítéssel, hogy Coulais pályatársához képest lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetett az ütősszekcióra. "Azért szeretek filmekhez komponálni, mert legtöbbjük teret enged a kísérletezgetésnek, az egyedi hangzásvilágnak" - mesélte a szerző, aki Kassovitz alkotásával kapcsolatban nemcsak az atmoszférát találta el nagyszerűen, hanem a témákat is, utóbbiakkal ráadásul nem fukarkodott, hiszen a Reno alakította nyomozó éppúgy megjelenítődik, mint az elhunytak vagy a helyszínek. A korong a "The Crimson Rivers"-szel indít, melynek első felét a megcsonkított és magzatpózba kötött áldozat körül pásztázó kamera felvételeit kísérő nyitány adja, ez aztán Niemans témájába torkollik, amely csupán az album végi "Taking Off"-ban tér vissza. Reno karakterzenéjénél olyan ütős instrumentumok kerülnek előtérbe, mint a xilofon, a triangulum, továbbá az öblös hangú dobok, amelyek nemcsak a mű egyedi légköréhez járulnak hozzá, hanem sikeresen szemléltetik azt is, szerzőjük milyen ügyes hangszerelő: "Számomra nagyon fontos, hogy magam hangszereljem a score-jaimat. Zavarna, ha nem így lenne" - vallja ezen szerepkörével kapcsolatban Coulais. A fiatal és a szabályokat lazábban értelmező Kerkerian színre lépését, valamint későbbi, edzőtermi verekedését Niemansszal viszont nem instrumentális darabok, hanem olyan, a hip-hop és az alternatív rock műfajokban mozgó előadók dalai kísérik, mint a Silmarils "Virtual Skinfighters"-e, valamint a Solo és Uncle O közös száma, a "F.U.A.".
         Az Alpok sivár sziklái közé ékelődött település, Guernon szintén kapott egy motívumot ("Guernon"), ahol a mély vonós- és rezesszólamok mellett a marimbajáték gondoskodik arról, hogy a látszólag békés hegyi városka árnyoldala is felszínre kerüljön. Az emberek, illetve a bűntettek mellett az események egyik kulcspontjául szolgáló ódon egyetem (mely már első felbukkanásakor sejtet valamit azzal, hogy áram és víz terén önellátó, saját kórházzal rendelkezik, rektora pedig a település polgármestere) sem maradt ki a témaszórásból: a komponista ide vonatkozó elképzelése először a "The Library"-ban tűnik fel, néhány perccel később pedig a "Judith"-ban köszön vissza.
         A Virgin Records lemeze nem követi a mozi kronológiáját, ugyanakkor jól prezentálja annak szerkezeti felépítését: habár az elején a thriller-krimi vonal dallamosabb motívumok kíséretében jelenítődik meg, a játékidő első harmadát követően éppúgy mélyülnek el a szálak, ahogyan a forgatókönyv is egyre összetettebb lesz - a filmmel kapcsolatos negatív visszajelzések jó része egyébként pont a történetvezetésből, illetőleg a lezárás módjából ered. Coulais a drámai vonalat nem a hollywoodi alkotások esetében gyakorta alkalmazott lágy, szomorú, mindeközben viszont fülbemászó dallamok felsorakoztatásával oldotta meg, hanem sötét, komor ábrázolásmóddal, mely a "The Crucified" végén például kakofóniába is torkollik. A Bíbor folyók zenéjének legnyomasztóbb pillanatairól a "Grave", a "The School", a "The Blind Child", a "The Station", a "The Crevasse", a "The Mutilated Body", illetőleg a "The Morgue" gondoskodnak, melyeknél időnként az áldozatokat szimbolizáló csőharang is hallatja magát. Az album struktúrájának hála azonban nem telepedik ránk teljesen ez a hangulat, hiszen olyan, kissé dinamikusabb, harsányabb trackek közé ékelődnek, mint a "The Run", a "The Cable Car", a "The Desecration", a "The Chase", a "Research", valamint a "The Stadium".

         A csilingelésekkel, fémes hangokkal, mély vonós- és rezesszólamokkal tarkított muzsika híján minden bizonnyal a Bíbor folyók összhatása sem lett volna ily emlékezetes, azt pedig, hogy Bruno Coulais jó munkát végzett, alátámasztja, hogy ezt követően több hasonló stílusú mozival keresték meg a rendezők, illetve producerek. 2004-ben, Bíbor folyók 2. - Az apokalipszis angyalai címen mozikba kerülhetett a folytatás is, s bár a Luc Besson jegyezte forgatókönyvben Jean Reno karaktere visszatért, az alkotás (melynek zenéjéről már nem Coulais, hanem a Frankii Elliott-Colin Towns páros gondoskodhatott) messze elmaradt elődje színvonalától.


    Kulics László
    2017.03.28.




    Tracklista:

      1. The Crimson Rivers (4:51)
      2. The Library (2:18)
      3. Helicopter (2:00)
      4. Guernon (2:39)
      5. The Crucified (3:03)
      6. The Run (1:34)
      7. Grave (1:01)
      8. The School (1:11)
      9. The Glacier (1:47)
    10. Judith (0:53)
    11. Tension (1:22)
    12. The Cemetery (0:58)
    13. The Blind Child (1:30)
    14. The Cable Car (4:30)
    15. The Station (1:33)
    16. Sertys (1:12)
    17. The Desecration (1:13)
    18. The Chase (2:22)
    19. The Car (2:24)
    20. The Crevasse (1:45)
    21. The Mother (2:08)
    22. The Dogs (1:37)
    23. Research (1:11)
    24. The Mutilated Body (1:43)
    25. The Stadium (0:59)
    26. The Morgue (2:38)
    27. The Taking Off (4:30)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gothika

    Le peuple migrateur

    Microcosmos

    Seven

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam