FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Close Encounters of the Third Kind (John Williams)    CLOSE ENCOUNTERS OF THE THIRD KIND  (1977)
       Harmadik típusú találkozások


      

       zene: John Williams
       vezényel: John Williams
       kiadás éve: 1998
       kiadó: Arista Records
       játékidő: 77:13




         Miután a Cápa egyértelműen a kasszasikert hozó rendezők táborába repítette Steven Spielberget, több nagy ajánlattal is megkeresték. A Cápa 2. esetében is természetesen ő került először szóba, ám ezt ugyanúgy visszautasította, mint a Superman és a King Kong rendezői székét, mivel inkább egy évek óta tervezgetett saját projektet kívánt megvalósítani. Az ufók már régóta érdeklődésének középpontjában álltak, erre pedig a hetvenes évek elején több ötletet is kidolgozott, végül fogta a Firelight alapkoncepcióját, és összedolgozta az azóta megszületett újabb elképzeléseivel, majd a szkripttel 1973-ban felkereste a 20th Century Foxot, ám ők nem láttak benne fantáziát, a Columbia Picturesnél ellenben már nem így vélekedtek, igaz, ekkor még a Cápa előtt jártunk, így lényegesen kisebb volumenűre volt tervezve a produkció. A Harmadik típusú találkozások azon ritka filmek egyike lett, ahol Spielberg nemcsak a rendező, de a forgatókönyvíró szerepét is betöltötte. Az 1977-ben bemutatott mű már nemcsak az anyagi sikert hozta el, hanem a szakmait is, hiszen a direktor első Oscar-jelölését is kiérdemelte vele, a mozi pedig emellett további hét nominációt kapott, melyekből egyet tudott díjra váltani - az operatőrök mezőnyében Zsigmond Vilmos bizonyult a legjobbnak. Pedig a kezdet egyáltalán nem indult jól, hiszen a Columbia ugyan megvette a jogokat, de eleinte csak egy alacsony költségvetésű filmként kezelték, a megszavazott két és fél millió dollárt pedig Spielberg nagyon kevésnek találta, végül aztán a véres állkapcsos mozi sikere meggyőzte a stúdiót, hogy egy közel 20 milliós büdzsét dobjanak össze. Noha a rendező eleinte úgy gondolta, hogy minimálisra redukálja a külső helyszíneken való forgatást, és stúdiókban készíti el a filmet, végül rájött, hogy ez szinte lehetetlen - a wyomingi Devils Tower National Monument pedig azóta is kultikus hely a filmrajongóknak és az ufóhívőknek. Ráadásul Spielbergből előbújt a filmrajongó énje is, hiszen a forgatás alatt folyamatosan újabbnál újabb ötletekkel bombázta a stábtagokat, akik közül többen ismét úgy vélekedtek, hogy megint valami borzasztó alkotás készülődik. Volt, aki megjegyezte: kétszer olyan rossz lesz, mint a Cápa, csak kétszer annyiba is kerül majd - lévén a tengeri horrort a forgatása idején az egész stáb hatalmas bukásnak vélte.

         A mozi vizuális effektjei terén is kimagaslóan progresszív lett, ami nem véletlen, hiszen a látványért felelős csapat három és fél millió dollárt tapsolhatott el erre, ami akkoriban rekordnak számított. Ennél a filmnél bukkant fel először Spielberg mellett a később állandó vágójává váló Michael Kahn is, aki valószínűleg a Harmadik típusú találkozások utolsó 25 percének vágásával vívhatta ki a rendező elismerését, hiszen több ezer méter anyagot tekintettek át, mire nagyon nehezen, de rátaláltak a végső változatra. A történet egy kisváros és környéke, majd a fél világ életét felbolydító megmagyarázhatatlan eseményeket járja körbe, amiből végül eljutunk a nagy találkozásig. A film leginkább az érkező idegenek hatásától épp eszét lassan elvesztő Roy Nearyről (Richard Dreyfuss) és családjáról szól, de mivel az ufójelenségek meglehetősen széles körben kerültek ábrázolásra, így a sztori is szerteágazó. A szereposztásban az egyik legkülönlegesebb név kétségtelenül Francois Truffaut, akit egy francia tudós megformálására bírt rávenni Spielberg. A legendás francia direktor csupán három alkalommal színészkedett, és ebből csak a Harmadik típusú találkozások volt, melyben nem saját magát rendezte.

         Spielberg ismét John Williamshez fordult zenéért, aki a Cápáéhoz hasonlóan minimalista főtémát szállított. A mára már kultikusnak számító motívumot a film egyik kulcselemének szánta a rendező, Williams pedig ennek megfelelően állt a dologhoz. Egyes becslések szerint háromszáz különböző dallamot mutatott meg Spielbergnek, mire az végül rábólintott a végleges, öt hangból álló változatra. Természetesen okkal kapott ekkora hangsúlyt a főtéma, hiszen a történet szerint az emberiség az idegenekkel a matematika nyelvén, zene formájában veszi fel a kapcsolatot. Bár eleinte egy hosszabb témában gondolkodtak, de a koncepció hat-hét hanggal már nem működött. Jól megjegyezhető, világos üzenetszerű motívumot kellett alkotnia a komponistának, s az öt hang erre még alkalmas volt, de több már bonyolulttá tette a témát. Folyamatosan szűkítették a lehetséges variációkat; a végső változatnak egyébként semmilyen tudományos háttere nincs, egyszerűen ez passzolt a legjobban, valamint a kezdő- és a záróhangot jól össze lehetett illeszteni, így egy végtelenített sort kaphatott. A főtéma nem is egy klasszikus értelemben vett vezérdallam, hiszen csak a score utolsó harmadában kap teret, amikor az emberek és az idegenek ezt hívják segítségül a kommunikációjuk során. A "Wild Signals" mutatja be a legösszetettebb formában, e tétel igen különleges, dramaturgiai helyet foglal el a filmben is. Itt főként szintetizátoros és fúvós vegyítéssel halljuk, később viszont a "The Visitors / Bye / End Titles" már egy hamisítatlan williamsi körítéssel is szolgál igazán maradandó, nagyzenekari, érzelmes interpretációs formájában.
         Noha a Harmadik típusú találkozások a Csillagok háborújával azonos évben került bemutatásra, a két kultikus zene között azonban jelentős eltérések vannak, például a főtéma építésében is, ugyanis míg George Lucas alkotásában egy nagy témaorientált megközelítést alkalmazott Williams, itt ennek szinte nyoma sincs. A vezértémának is csak a mozi utolsó harmadában van szerepe, mivel a score nagy hányadában a szerző tudatosan kerülte a dallamokat, így sok helyen csak disszonáns, már-már atonális muzsikát hallunk. A drámai hatás így kellően kiélezett, a feszültség a zenének köszönhetően folyamatosan erősödik, sőt helyenként olyannyira vérfagyasztó a muzsika, hogy önmagában hallgatva inkább illik egy horror aláfestésének, nem pedig egy tudományos-fantasztikus filmének. Williams itt a kortárs komolyzenei jegyektől sem riadt vissza, s olyan mértékben alkalmazta ezt a modern stílust, amilyenre más filmmuzsikájában alig találunk példát. A Harmadik típusú találkozások score-jának jelentős része leginkább koncerttermi munkáit idézi, vagyis távol áll a dúdolható dallamai miatt kedvelt zeneszerző jól ismert stílusától. Olyan tételek szolgálnak erre példaként, mint a "Navy Planes", a "Lost Squadron", a "Roy's First Encounter" vagy a "Climbing the Mountain".

         A film második felében érkezik meg a legtöbbek által kedvelt Williams-stílus, olyan tételekkel, mint a "Stars and Trucks", a "Forming the Mountain", a "TV Reveals", a "Roy and Gillian on the Road", a "The Escape", vagy a zene első nagy kitörése, a "The Mountain". Az album, így a mozi utolsó harmadában érkeznek meg a nagyobb lélegzetvételű kompozíciók, a dallamorientáltság és az addig csak részleteikben bemutatott témák összeállnak, gyakorlatilag beteljesül Williams koncepciója. Az addig a tudatalattinkba beépülő részletekből hirtelen kibontott dallamok lesznek. Ezekre a legszebb példákkal a "Barnstorming", a "The Mothership", a "The Returnees" és az album legzseniálisabb pontja, a tizenkét perces zárótétel, a "The Visitors / Bye / End Titles" szolgál.
         Ugyanakkor az aláfestésben vannak visszatérő témaszerű elemek, de ezek eléggé eltérnek Williams motívumokból építkező, közismert stílusától. Ilyen a mélyen mormogó, kifejezetten avantgárd vagy modern komolyzenéket idéző kórus ("False Alarm", "Barry's Kidnapping", "Lightshow"), a hosszú másodpercekig kitartott vonósvisítás ("Encounter at Crescendo Summit", "Chasing UFOs"), a mély és magas tartományú pizzicatók váltakozása ("Trucking"), a katonaságot jelző pergődobok ("The Cover-Up", "Who Are You People?"), és egy dal, melyet Spielberg a forgatókönyv kitalálása közben énekelgetett magában. Ez pedig nem más volt, mint a "When You Wish Apon a Star", Leigh Harline és Ned Washington szerzeménye, melyet Walt Disney 1940-es Pinokkiójához írtak. És bár ez így valószínűleg sokaknak nem mond semmit, ám szinte mindenki hallhatta már, hiszen a Disney stúdió logója alatt hallható a szám dallama. Természetesen Williams sem a teljes dalt használta fel, csupán a vezérmotívumát építette be pár helyre.

         "Spielberg csodálatos produkciója nagyon inspirált zeneileg. Még most is jól emlékszem arra, amikor először láttam a kész filmet. Soha előtte nem találkoztam még olyan sci-fivel, amelyben ilyen színes, fényes és villódzó űrhajók voltak. Egy ilyet zeneileg kísérni nagyon nehéz, hiszen a képek gátat is szabtak, de éppen ezért volt ez egy fantasztikus munka. Művészileg vonzott az a téma, amelyet feszegetett Steven, vagyis a kérdés, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban, vagy sem. Az ő válasza erre gyermeki volt, és ennek fényében kerülhetett be a 'When You Wish Apon a Star' dallama is a filmbe, hiszen Pinokkió a gyermeki ártatlanság tökéletes megtestesítője, ráadásul nosztalgiát is ébreszt. Ezzel pedig létrehoztunk egy fura érzést, mert a lények és az űrhajók nagyon távoliak voltak az emberek számára, de a dal ismerős hangjai mégis az otthon biztonságát jelenítették meg". Williams e szavakkal jellemezte munkáját, s tökéletesen rávilágított arra, amivel a mozi kiemelt státuszát kivívta a filmművészetben.

         Az emberiesség, a bensőségesség, a családszeretet, az ismeretlen utáni vágy, a megismerés, a kaland mind Spielberg rendezői védjegyei, és ezek első felbukkanása a Harmadik típusú találkozásokban történt. A Williamsszel való kollaborációja gyakorlatilag napjainkig töretlen. A komponistát a score-ral jóformán az összes létező díjra jelölték, a Grammyt pedig meg is kapta érte. Érdekesség, hogy a hetvenes évekbeli diszkóláz a főtéma szintis verzióját is eredményezte, ami - sok hasonló feldolgozástól eltérően - egy kellemes, napjainkban némileg divatos zenének is mondható. A muzsika sok kiadást megélt, de legjobban az 1998-as Arista-kiadványon mutatja meg valódi erényeit.


    Gregus Péter
    2017.06.11.




    Tracklista:

      1. Opening: Let There Be Light (0:46)
      2. Navy Planes (2:07)
      3. Lost Squadron (2:23)
      4. Roy's First Encounter (2:41)
      5. Encounter At Crescendo Summit (1:21)
      6. Chasing UFOs (1:18)
      7. False Alarm (1:42)
      8. Barry's Kidnapping (6:19)
      9. The Cover-Up (2:26)
    10. Stars and Trucks (0:44)
    11. Forming the Mountain (1:50)
    12. TV Reveals (1:50)
    13. Roy and Jillian on the Road (1:10)
    14. The Mountain (3:31)
    15. Who Are You People? (1:35)
    16. The Escape (2:18)
    17. The Escape (Alternate) (2:40)
    18. Trucking (2:01)
    19. Climbing the Mountain (2:32)
    20. Outstretch Hands (2:48)
    21. Lightshow (3:43)
    22. Barnstorming (4:26)
    23. The Mothership (4:34)
    24. Wild Signals (4:12)
    25. The Returnees (3:45)
    26. The Visitors / Bye / End Titles (12:31)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Adventures of Tintin:
    The Secret of the Unicorn


    John Williams:
    Komponista a filmzenéken túl


    Minority Report

    Steven Spielberg és John Williams
    III. rész


    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam