FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Beverly Hills Cop II  The Last Samurai  Terminator: Dark Fate  A Quiet Place  Beverly Hills Cop  Bad Boys for Life  The Final Countdown  Mandy  The Aeronauts  Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Charlie's Angels (Brian Tyler)    CHARLIE'S ANGELS  (2019)
       Charlie angyalai


      

       zene: Brian Tyler
       vezényel: Brian Tyler
       kiadás éve: 2019
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 73:54




         A Charlie angyalai elkészítésében rendezőként, forgatókönyvíróként, producerként és színészként egyaránt közreműködő Elizabeth Banks minden bizonnyal előre elkönyvelhető sikerként, biztos lehetőségként tekintett erre a Sony Pictures által 2015 szeptemberében felkínált lehetőségre. Hiszen az angyalok a hetvenes évek közepétől szimbólumai a tévés műfajnak, a kétezres évek elején készült mozifilmek népszerűek, ráadásul nemrég Marvel Kapitány és Wonder Woman is megmutatták, hogy nem kis létjogosultságuk van a nőknek Hollywood tesztoszteron uralta akcióvilágában. Ám úgy tűnik, az ilyen jellegű hátszelek, támpontok nem szolgálnak biztos alapként akkor, ha a vállalás híján van a jó forgatókönyvnek, illetőleg a rokonszenves szereplőgárdának, márpedig a kritikusok és a nézők szinte egyöntetűen úgy vélik, ezek a Charlie angyalai legnagyobb hibái. Így elmondható, hogy 2019 elmúlt negyedéve sokkal inkább szólt a régmúlt ikonjainak meglehetősen szerény mai jegybevételéről, bukásáról, mintsem méltó visszatéréséről, ugyanis míg szeptemberben az új Rambo-kaland teljesített alul, addig októberben a Terminátor: Sötét végzet miatt fájhatott - a neves alkotógárda okán joggal elismerésben reménykedő - producerek feje, novemberben pedig a Kristen Stewart, Naomi Scott és Ella Balinska főszereplésével készített Charlie angyalait tartotta érdektelennek a közönség.
       
        Habár a klasszikus sorozatért gyerekként kevésbé rajongtam úgy, mint a Knight Riderért, A szupercsapatért, a MacGyverért vagy a Magnumért, mégis amikor lehetőségem volt rá - a kilencvenes évek első felére jellemző tévézési szokásomhoz híven -, magyar és német csatornákon egyaránt figyelemmel kísértem. Ennek ellenére a Cameron Diazzal, Lucy Liuval és Drew Barrymore-ral készült mozifilmek éppúgy nem hagytak bennem mély nyomot, mint a 2011-es, nyolc epizód után leállított reboot-sorozat, illetve a jelen írásom alapjául szolgáló újabb próbálkozás. Bár csinos nőkben ezúttal sincs hiány, hiszen a Bosley-k egyikét alakító Banks (a többi bőrébe mások mellett Patrick Stewart és Djimon Hounsou bújt) mellett az angyalokat megszemélyesítő Kristen Stewart, Naomi Scott és Ella Balinska egyaránt csábosak, az előzetesben látottak nem vonzottak moziba - az ilyen alkotások esetében fellépő nosztalgiafaktort éppúgy nem sikerült beindítani nálam, ahogyan a Terminátor: Sötét végzetnek sem.

        A stáb összeállítása során több fontos pozíciót (a Banks által betöltötteken felül szereplőválogató, vágó, jelmeztervező, művészeti vezető stb.) osztottak részben vagy teljes egészében nőkre, s bár a zenei rendezők szintén közülük kerültek ki Julia Michels és Julianne Jordan személyében, a score-ról Brian Tyler gondoskodhatott, akinek pályafutása a Power Rangers által kereszteződött először a színész-rendezővel, ahol Banks a címszereplők ősi ellenségét alakította. "Olyan hangulat megteremtésére törekedtünk, ami úgy képes fokozni a misztikummal övezett részleteket, az akciókat, a vicces jeleneteket, valamint a mozi erejét, hogy közben a hetvenes évekbeli gyökereket is felidézi. Új témát készítettem, mely egyszerre nosztalgikus és korhű, nem utolsósorban pedig remekül harmonizál a klasszikus főtémával" - mesélte Tyler, aki vélhetőleg csupán hírből ismeri a pihenés fogalmát, hiszen idén hat mozifilm és az idejekorán elkaszált Mocsárlény: A sorozat révén hallatott magáról. A komponista 2019 májusában csatlakozott a stábhoz azért, hogy egy igen változatos muzsikával járuljon hozzá a látottakhoz: művében ugyan a Hollywood Studio Symphony tolmácsolásában előadott nagyzenekari részek vannak túlsúlyban, de lényeges szerep hárult a hip-hop és a funky elemekre, melyeken felül elektronikus zenei alteregójaként, Madsonikként két nu-disco számot ("Neon Sky", "Euphoria") is készített.
        A score mellett betétdalok is hallhatóak a filmben, melyek közül az Ariana Grande, Miley Cyrus és Lana Del Rey közreműködésével felvett "Don't Call Me Angel"-t, a Kash Doll, Kim Petras, Alma és Stefflon Don által előadott "How It's Done"-t, illetőleg Anitta "Panterá"-ját használták fel az alkotók mozijuk tévés és rádiós népszerűsítéséhez. Bár a képsorok alatt nemcsak énekesnők dalai csendülnek fel, a Republic Records gondozásában megjelent soundtrack igazi csajos best of lett: az imént említett előadókon túl Victoria Monét, Danielle Bradbery, Chaka Khan, Donna Summer, Kiana Ledé és Nicki Minaj számai találhatóak meg rajta, s e sorból egyedül a klasszikus főtéma remixét jegyző Black Caviarra keresztelt férfiduó lóg ki.

        A score elsőre csalódást okozott: szimpatikusnak véltem, hogy szerzője az 1976-ban útjára indított széria előtt is tisztelegett a funkys elemek bevonásával (amiket ráadásul jól is alkalmazott), mégis egy, a Szemfényvesztők kíséretének árnyékában járó munkának éreztem, és zavart, hogy a "Charlie's In 7"-ben, illetőleg a "Bowl Cut"-ban felbukkanó dallam rendkívül hasonlít Christophe Beck A Hangya ihlette főtémájára. Néhány nappal később aztán felbukkant a "Charlie's Angels Theme" felvételéről összevágott hangulatos kis videó (az ilyen jellegű, rendkívül hatásos kommunikációra Tyler mellett leginkább Bear McCreary és Tom Holkenborg szokott támaszkodni), melynek láttán újabb esélyt adtam a muzsikának, és másodjára jobban megfogott - ezen felbuzdulva hasonlóan jártam el Holkenborg Terminátor-zenéjével is, ám azt továbbra sem érzem magaménak.
        Tyler új angyal-témája a komponista rutinos oldalát tükrözi: ennek a nem túl erős, de jó atmoszférájú dallamnak a legnagyobb erénye, hogy egyszerre felel meg napjaink elvárásainak és a hetvenes évek előtti főhajtásnak. A "Charlie's Angels Theme" elsősorban fuvolákra és hegedűkre íródott, melyek egyszerre adják vissza a főszereplők nőiességét, valamint férfiakat meghazudtoló elszántságát - nem utolsósorban pedig az Angel's Wings"-ben, a "Closet of My Dreams"-ben és a "Bosley"-ban ügyesen fonódnak össze az egykori folyam Jack Elliot és Allyn Ferguson jegyezte főtémájával. A múlt és a jelen ilyen típusú összeeresztésével több időt is eltölthetett volna a szerző, ám ő inkább az új csapatra, valamint az akciókra koncentrált. Utóbbi téren a "Hamburg Chase", a "The Great Con" és a "Rock Quarry" számítanak a legátfogóbb trackeknek, e hármas ugyanis a játékidő mintegy negyedét alkotja. Ezúttal is a komponistától megszokott akcióstílussal van dolgunk, ahol a fűszert a szimfonikus részeken túli megoldások szolgáltatják, így a feszült tempó mellett olyan laza, játékos tételeknek is fültanúi lehetünk, mint az "Identity Crisis", a "Fatima", a "No Sale Here", a "Satin Groove", a "Just the Decoy", illetve a "The Angels Arrive". A tételek előadásából egyébként a Hollywood Studio Symphony tagjai mellett Tyler is jelentős mértékben kivette a részét, hiszen ő játszotta fel az akusztikus és basszusgitárra, vibrafonra, Rhodes zongorára, valamint dobokra írt szegmenseket, melyeket aztán a Newman Scoring Stage és a 20th Century Fox Studiosban rögzítettekkel kevertek össze.

        "Remélem, mindenki legalább annyira örömét leli majd az album hallgatásában, mint amennyire mi élveztük az elkészítését" - mondta Brian Tyler, akinek több mint egyórás score-ja mindössze az "I'm Charlie", a "Bosley" és a "Backstories" esetében kínál visszafogottabb tempót, bensőségesebb dallamokat. A szerző az elmúlt két év során számos stílus között ugrált, s amíg az ezt az úgymond akciózene-mentes korszakot lezáró Rambo V. - Utolsó vér esetében vérfrissítéssel szolgált, addig a Charlie angyalainál szinte teljes egészében visszatért a jól bevált ujjgyakorlataihoz, amit a hip-hop és a funky-kitekintések mentenek meg a sablonosságtól. Ettől függetlenül megkedveltem a lemezt (amolyan bűnös élvezetként tekintek rá), így különösebben nem teketóriáztam megvásárlásával akkor, amikor megláttam a boltban.


    Kulics László
    2019.12.08.




    Tracklista:

      1. Charlie's Angels Theme (2:19)
      2. Angel's Wings (2:09)
      3. Identity Crisis (3:19)
      4. Charlie's In 7 (2:18)
      5. The Presence of Angels (1:40)
      6. Calisto Demonstration (1:24)
      7. Closet of My Dreams (1:09)
      8. Fatima (1:54)
      9. Neon Sky - Madsonik (3:40)
    10. Bowl Cut (02:33)
    11. I'm Charlie (1:02)
    12. No Sale Here (1:47)
    13. The Townsend Agency (2:19)
    14. Hamburg Chase (6:04)
    15. Satin Groove (1:26)
    16. The Great Con (5:24)
    17. Bosley (3:19)
    18. Rock Quarry (6:57)
    19. Just the Decoy (1:37)
    20. Off to the Races (3:07)
    21. Backstories (1:11)
    22. Hacking and Fighting (3:26)
    23. The Angels Arrive (2:57)
    24. Breaking and Entering (4:04)
    25. Euphoria - Madsonik (3:39)
    26. Charlie's Angels (3:10)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Ghostbusters

    Now You See Me 2

    Rambo: Last Blood

    Terminator: Dark Fate

    További kritikáink
  • Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi
  • Bosch
  • Jerry's Recall
  • Home Alone
  • The Dark Crystal: Age of Resistance - Vol. 1
  • Robocop
  • Charlies Angels
  • Dick Tracy
  • Rambo: Last Blood
  • Attila
  • The Beyond (L'Aldila)
  • Ready or Not
  • Gemini Man
  • Dora and the Lost City of Gold
  • Watchmen

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam