Filmzene.net - Battlefield Earth (Elia Cmiral)
BATTLEFIELD EARTH (2000) Háború a Földön

zene: Elia Cmiral
vezényel: Conrad Pope
kiadás éve: 2000
kiadó: Varése Sarabande
játékidő: 48:50
John Travolta Háború a Földön című filmjét a közvélekedés
meglehetősen csapnivalónak tartja, és nem is nagyon van olyan ember, aki ezzel a
véleménnyel vitába tudna szállni. Főleg azt követően, hogy a bemutató után tíz
évvel a forgatókönyvíró, J.D. Shapiro a New York Post hasábjain kért mindenkitől
bocsánatot az általa elkövetett merényletért - még úgy is, hogy valójában
félúton kitették a szűrét. Az alkotás megtalálható a világ legrosszabb filmjeit
összesítő IMDB-listán, ahol is az előkelő 16. helyet csípte meg, közvetlen
közelében pedig olyan hasonló megítélésű produkciók találhatók, mint a Mariah
Carrey főszereplésével készült Glitter - Ami fénylik; egy
játékadaptáció, a trashmágus Uwe Boll Egyedül a sötétbenje (avagy
Alone in the Darkja), illetve a Ben Affleck és Jennifer Lopez egykori
kapcsolatának mozgóképes emléket állító Gengszterrománc.
A Szcientológia Egyház egyik leghíresebb tagjaként ismert Travoltának szívügye
volt a projekt (amelynek sikerében viszont még egy másik megszállott tag, Tom
Cruise sem hitt), hiszen a vallásalapító L. Ron Hubbard azonos címet viselő,
több mint ezeroldalas regényén alapul. Amikor mintegy húsz éve egy kollégám
felhívta a figyelmemet az egyesek - és nem csupán szcientológusok - által sci-fi
klasszikusnak, míg mások részéről komolyan vehetetlen fércműnek vagy
szcientológus agymosásnak tartott műre, hamar kiolvastam, és emlékszem rá, hogy
kifejezetten tetszett. Hogy ma is ez lenne-e a helyzet, azt nem tudnám
megmondani, mert akkoriban még semmit sem hallottam az író viselt dolgairól, ami
esetleg - mögöttes szándékot keresgélve - beárnyékolhatta volna a műélvezetet,
de ezt egy újraolvasás hamarosan eldönti majd.
Travolta igen nagy reményeket fűzött a Roger Christian rendezésében készült
mozihoz, így nemcsak egy ahhoz kapcsolódó animációs sorozat, hanem a film folytatása
is tervben volt, hiszen 2000-ben csak a regény első fele lett
feldolgozva. Ezekből végül nem valósult meg
semmi, mivel a hivatalosan bejelentett 73 millió dolláros, de egyes hírek
szerint lényegesen alacsonyabb, csak épp a gyártók közti osztozkodás
befolyásolása érdekében kozmetikázott költségvetésből hazájában csupán 21-et
termelt vissza, és a helyzeten a világ többi pontjáról hozzácsapódó nyolcmillió
dollár sem javított sokat - valószínűleg a világ nem osztozott Travolta Hubbard
iránti rajongásában. Az nem ritka, amikor egy filmet csakis rossz kritikákkal
soroznak meg, ahogy persze a nézők részéről tanúsított közöny sem példa nélküli,
azonban az ezekkel már eleve megsemmisített Háború a Földön az utolsó
utáni rúgásokat akkor kapta, amikor 2001-ben nyolc Arany Málna-díjra nominálták.
A legrosszabb film, rendező, forgatókönyv, férfi főszereplő, férfi és női
mellékszereplő, illetve páros szobrát meg is kapta, egyedül Forest Whitaker
úszta meg valamiért csak a jelöléssel, holott ő sem érdemelt volna kivételezést.
A történet 3000-ben játszódik, amikor is a Földet egy idegen faj, a psziklók
uralják, akik a Travolta alakította biztonsági főnökük, Terl vezetésével a
végletekig kiszipolyozzák a leigázott emberiség megmaradt tagjait, ám egyszer
csak esély nyílik rá, hogy a rabszolgasorba taszítottak Jonnie Tyler (Barry
Pepper) vezetésével visszavágjanak, és végleg száműzzék a betolakodókat.
"Száz százalék, hogy lesz benne lassítás, minden rossz
filmben van!" - ezzel a felkiáltással indítottam el a filmet, és ezúttal is
beigazolódott az említett megfigyelésem: rögtön a harmadik percben láthatjuk
minden dilettáns rendező kedvenc, valamiért rendkívül hatásosnak vélt
megoldását, amiből persze bőven találunk még itt - a következő lassítás
egyébként a hatodik percben érkezik. Az Ed Wood filmográfiájába is remekül
beilleszthető produkcióban ráadásul nem ez az egyetlen ötlet, amit nem
véletlenül nem használ egyetlen komoly filmes sem. A blődségek tárházából
merítve akad itt többek közt negatívvá változtatott kép, függönyszerűen
szétnyíló jelenetkezdések, szaggatott zoomolás, és sorolhatnám, de ami az
egészet megkoronázza, az az úgynevezett holland szög ész nélküli használata.
Ezzel, azaz a megdöntött képpel sokszor az őrületet jelzik a mozikban, de akad,
amikor hétköznapi jeleneteket is így tesznek szokatlanná - valószínűleg Terry
Gilliam és Tim Burton alkalmazta a legtöbbször. Nem az ördögtől való egyébként,
hiszen a Bosszúállókban éppúgy láthattuk, mint a Drágán add az
életed!-ben, a Mission: Impossible-ben vagy épp a 12 majomban
ezt az elsőként a múlt század elején, a német expresszionisták által bevetett
módszert (például Friedrich Wilhelm Murnau is élt vele a Nosferatuban),
kulcskérdés viszont a mértékletesség. Feltehetően a Háború a Földön az
egyetlen olyan alkotás a világon, amely szinte teljes egészében úgy harmincfokos
döntéssel lett rögzítve, ezáltal viszont hatásosságról véletlenül sem
beszélhetünk. Inkább csak olyan érzésünk támad, mintha valaki kitörte volna a
kameraállvány egyik lábát, amelyet ezért könyvekkel támasztottak alá, csak épp
nem volt elég belőlük. Amikor aztán belép Travolta a Bob Marley és egy predator
közös gyerekeként jellemezhető Terlként, nyomában az oroszlánnak maszkírozott
Whitakerrel, akik járni is alig bírnak a lábukra húzott óriási, magasságnövelő
csizmákban, nincs is más dolgunk, mint kényelmesen hátradőlve (lehet akár
harminc fokos szögben is!), és persze a fejünket fogva végignézni ezt a
katasztrófát.
A közreműködők közül a főszereplő, a
jobb sorsra hivatott Pepper a helyén tudta kezelni a dolgokat, és később nevetve
jelentette ki, hogy ha értesítették volna arról a bizonyos díjról, biztosan
elmegy átvenni, Travolta azonban valószínűleg máig burokban él. Akkoriban így
nyilatkozott: "Nem minden film válhat blockbusterré és kritikai sikerré
egyaránt, s szörnyű volna, ha a Háború a Földön egyik sem lenne.
Azonban nem erről van szó. A bevétel a százmillió dollár felé halad, ami azt
jelenti, hogy ha a kritikusokhoz nem is találta meg a kapcsolatot, a közönséghez
igen. A filmjeimre pedig inkább a nézők hangolódjanak rá, mint a kritikusok,
elvégre ez biztosítja számomra a hosszabb távú színészi karriert." Amikor
pedig közölték vele, hogy ugyanazon évben Madonna vitte el a legrosszabb
színésznő Arany Málna-díját A második legjobb dologban nyújtott
alakításáért, ezt mondta: "Bírtam a játékát abban a filmben, szóval úgy
érzem, jó társaságba kerültem."
Zenei téren
elsőként az említhető meg, hogy Space Jazz címmel 1982-ben, a kötet
kiadásának évében megjelent egy konceptalbum, s ez állítólag az első olyan
soundtrack volt, amelyet egy regény ihletett. A Hubbard és barátai - többek közt
a neves jazz-zenész, Chick Corea, valamint Stanley Clarke, Az 57-es utas
komponistája - közreműködésével rögzített korong egy egészen bizarr élményt
nyújt. Amolyan szintetizátorra írt musical, ugyanakkor bár énekesek is
közreműködnek benne, mégis inkább instrumentális, mint betétdalos.
Lézerpisztolyhangok, női sikolyok, lónyerítés és patadobogás, a psziklókra utaló
férfihörgések tarkítják a kiadványt, amelyen nem ritka az éles stílusváltás. Így
jutunk el például a hetvenes évekbeli bábfilmes aláfestéseket idéző hangulattól
a vadnyugati csehók gépzongorás világába, majd onnan tovább a régi horrorfilmek
vinnyogó szintetizátoros megközelítéséig. Nem hallgathatatlan, egyetlenegyszer
lepörgetve pedig valahol még talán szórakoztató is, ugyanakkor annyira szerény
hangszerelésű és akkora fejetlenség uralkodik rajta, hogy jó ízlésű ember
valószínűleg nem ajánlaná senkinek sem a lemez meghallgatását. Most viszont
térjünk vissza a tárgyhoz.
2006-ban interjút
készítettünk a zeneszerzővel, Elia Cmirallal, a kérdésre pedig, hogy szerinte
egy népszerűtlen film vethet-e árnyékot a komponistájára, szomorúan azt
válaszolta: "Attól tartok, ez nagyon is lehetséges." Annak idején úgy
tűnt, hogy a Robert De Niro és Jean Reno főszereplésével készült Ronin
sikere pályára állítja a csehszlovákiai születésű művész jövőjét, de aztán jött
a Háború a Földön. Már előtte is, de utána főleg csak olyan feledhető
produkciók stáblistáján találkozhattunk a nevével, amelyek közül a legismertebb
a Stigmata, a Halálos kitérő, valamint a Piranha 3DD,
és semmi jele annak, hogy mostanában fajsúlyosabb mozik alkotói is keresni
fogják. Ritka, amikor egy zeneszerző szabad kezet kap a
készítőktől, a produceri poszton is megjelenő Travolta azonban kifejezetten
rábízta magát, amiről dallamfelelőse így beszélt: "Johnnak nagyszerű érzéke
van a zenéhez. A vérében van, hiszen pályája része a Szombat esti láz
és a Grease is, így könnyű volt vele kommunikálnom. Abszolút egyértelmű
dolgokat fogalmazott meg, ez volt a legörömtelibb munkakapcsolatom egy
producerrel. Nyitott volt, barátságos, intelligens, és fogékony az apró
részletekre is. Komoly mértékű szabadságot adott számomra, és elismerte a
tehetségemet. Ezt mondta: 'Kövesd az ösztöneidet, azok a helyesek. Ha
nagyszabásút alkotnál, tégy úgy, ha pedig visszafogott lennél, akkor legyél az'
- én pedig pontosan így tettem. John hihetetlen volt!"
Cmiral szimfonikus megközelítésben gondolkozott, amelyben nemegyszer kórus is
felharsan. A dinamikára taiko dobok erősítenek rá, a különféle elektronikus
megoldások pedig hol sikeresen, hol furcsán egészítik ki a kompozíciókat. A
legfurcsább egyébként a "Psychlo's Top 40" című fújtató-nyikorgó, dünnyögő
férfihangos effektparádé, mely valószínűleg még a score legnagyobb rajongóinak
körében is közutálatnak örvend extrém mivolta miatt. Az idegen fajt ezen kívül
olyan kompozíciók mutatják be a zene nyelvén, mint a "Terl" vagy a "Psychlo
Wrangler", és noha a "Meeting Carlos, the Hunter" már a földlakókhoz kapcsolódó
motívum, kellemetlen hangulata miatt akár a hódítókhoz is illene. A lények által
emberállatoknak nevezettek jellemzéséhez Cmiral egy kis egzotikumot vitt
elképzeléseibe: dobokkal és fel-felsikoltó fafúvóssal szinte dzsungelbe illő
atmoszférát hozott létre ("Mountain Tribe", "Do You Want Lunch?"), míg az iráni
származású Azam Ali - többek közt a 300-ban és a Mátrix -
Forradalmakban is hallható - bús vokálja a reménytelenséget szimbolizálja.
Akadnak lassabb, érzelmes megoldásokat használó trackek is, mint például a
"Jonnie Leaves", a "Jonnie's Enlightenment", a "Chrissy", vagy a soundtrack
legszebb részeit tartalmazó "Denver Library" és a "Hope at Last".
A művész elsőként a főtémát találta ki, és ezúttal is azt a szokásást követte,
hogy megmutatta családtagjainak, s csak ezt követően Travoltának és
Christiannek: "Szeretem mások véleményét meghallgatni, de végül én döntök a
téma legfontosabb jellemzőiről. Néha azonban a feleségem, a fiam vagy valaki más
mond olyan dolgot, amire én nem is gondoltam volna. Ilyenkor akár egy szó is
beindíthatja a fantáziámat, a képzeletem pedig dolgozni kezd."
A "Battlefield Earth Theme" alig egyperces, de rézfúvósaival egy jó muzsika
ígéretét hordozza a soundtrack első darabjaként. Kétségtelenül sci-fis hangulata
van, ahogy a kórussal felvértezett, nagyszabású "The Dome"-nak is. Az
ellentmondást nem tűrően menetelő "The Plan / Fort Hood", a harcias "Commence
Revolt" és társdarabja, a "Revolt Continues", na meg az olyan akciódarabok, mint
a "Trench Attack", a "Web Cracking Stops" és a "Dome Explodes" talán Alan
Silvestri stílusához állnak a legközelebb, és ha nem is felejthetetlen
szerzemények, de mindenféleképp a score hatásos pillanatai közé sorolnám őket,
ahogy a "We'we Won"-t és az "End Titles" című lezárást is. Az már viszont más
dolog, hogy egy ilyen mozi esetében nincs az a muzsika, amely a hatástalan
jeleneteknek képes lenne hatást adni.
Travolta
szerelemprojektjének közreműködői közül gyakorlatilag csak Elia Cmiral nyújtott
vállalható teljesítményt. Bár a filmzenealbum szűk ötven percében akadnak
kevésbé jól sikerült vagy épp zavaros pillanatok, összességében ezúttal is az a
helyzet áll fent, amivel már annyiszor találkozhattunk, azaz hogy az aláfestés
jobb filmet érdemelt volna. Tehát míg a Háború a Földön lehető
legtökéletesebb helye a mozgóképes szemétdombon van, score-járól ez egyáltalán
nem mondható el. Nem nagyon tudja elfelejteni a hallgató a hallgatása során,
hogy mihez készült, de ha sikerül, akkor szerencsére találhat benne figyelemre
méltó szerzeményeket.
Bíró Zsolt
2019.04.15.
Tracklista:
1. Battlefield Earth Theme (0:52)
2. The Dome (3:32)
3. Jonnie Leaves (1:34)
4. Meeting Carlos the Hunter (1:19)
5. Terl (1:39)
6. Jonnie's Enlightenment (1:56)
7. The Plan / Fort Hood (2:42)
8. Chrissy (1:04)
9. Denver Library (1:19)
10. Chrissy Collected (1:40)
11. Man Animal Revolt (2:53)
12. Mountain Tribe (1:43)
13. Psychlo Wrangler (2:28)
14. Psychlo's Top 40 (2:07)
15. Commence Revolt (3:10)
16. Do You Want Lunch? (1:34)
17. Options for Renewal (2:00)
18. Hope at Last (0:55)
19. The Cavalry (0:34)
20. Air Battle (1:50)
21. Trench Attack (0:53)
22. Web Cracking Stops (1:47)
23. Dome Explodes (1:55)
24. Gas Drone and Fight (1:43)
25. Mickey the Hero (0:40)
26. We've Won (1:12)
27. End Titles (1:33)
|
|
|
|
|