FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Alien: Resurrection (John Frizzell)    ALIEN: RESURRECTION  (1997)
       Alien 4.: Feltámad a Halál


      

       zene: John Frizzell
       vezényel: Artie Kane
       kiadás éve: 2010
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 140:14




         Úgy tűnt, A végső megoldás: Halállal végleg lezárultak az Alien-történetek: az idegenekhez vezető szálakat elvarrták, s szinte minden szereplő odaveszett a küzdelemben, élükön a filmvilág rendíthetetlen hősnőjével, Ripleyvel. A Fox azonban nem akarta ennyiben hagyni a dolgot, és újabb részt rendelt be, ám törekvésükkel többen nem értettek egyet. A korábbi mozik producerei, David Giler és Walter Hill éppúgy szükségtelennek tartották, mint Sigourney Weaver, az első körben ezzel felkeresett rendező, Danny Boyle, vagy a posztot végül betöltő Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete). Ám ha valamihez egy stúdió foggal-körömmel ragaszkodik, azt minden áron véghez viszik, így jobb, ha végül a határozottan ellenzők is csatlakoznak hozzájuk. Ennek ékes példája az Alien 4.: Feltámad a Halál, ami anyagilag ugyan sikeresnek mondható, ám a nézők és a rajongók többsége az előző felvonáshoz hasonlóan vélekedett róla, így újabb folt esett a xenomorfok hírnevén...

         Amikor Weaver A bolygó neve: Halálban történő részvételének feltételeiről tárgyalt, három kritériumot fogalmazott meg: nem akart fegyvert fogni, meghalni és idegennel szeretkezni. E pontok idővel kitételből valósággá váltak, hiszen amíg James Cameron filmjében Ripley a fegyverhasználattól sem riadt vissza, addig a harmadik rész végén öngyilkos lett, az Alien 4.: Feltámad a Halálban pedig ha szerelmeskedésig nem is fajultak a dolgok, de egy komplett jelenet épült az alkotás egyik legnagyobb újítására - s egyszersmind hibájára -, az ember-idegen hibriddel történő, meglehetősen bensőséges ölelkezésére. E felvonás immáron nem a franchise-hoz hű hangulata és színvonala okán hagyott bennem nyomot, hanem azért, mert ez volt az első olyan Alien-produkció, amit alkalmam nyílt moziban látni. Alapvetően nem lenne gondom vele, mert tetszik a klónozás ötlete, illetve az, hogy Joss Whedon (Bosszúállók) forgatókönyve A nyolcadik utas: a Halál és A bolygó neve: Halál bevált elemeire támaszkodva igyekszik megnyerni, az alien-humanoid keverék (azaz a Newborn) bevonása azonban olyannyira unszimpatikus számomra, hogy színrelépésétől kezdve az egész érdektelenné vált - ennek ellenére kollekcióm teljessége érdekében anno VHS-en és DVD-n egyaránt beszereztem a filmet. Az utolsó húsz perc nemcsak az addig látottakat írja felül, hanem sok olyan egyéb elemet is, amelyekhez a korábbi forgatókönyvek a lények magatartásainak, céljainak kohéziója érdekében igyekeztek ragaszkodni.
         Az Alien 4.: Feltámad a Halállal kapcsolatos véleményemet úgy szoktam összegezni, hogy jó film lenne, ha nem H.R. Giger teremtményeire épülne, és score-ja sem rossz, csak a korábbiakkal szemben nem rendelkezik egyedi hangzással, nincs benne merészség. Cserébe viszont ez a széria első olyan muzsikája, ami könnyedén megjegyezhető dallamokkal és téma-centrikussággal büszkélkedhet, John Frizzell tehát közelebb tudta hozni a széria zenei világát a disszonanciától és a feszült atmoszférától idegenkedő filmzenerajongókhoz - bár ez James Horner művére is érvényes, ám ezúttal a score egésze vált befogadhatóbbá.

         A zeneszerzői posztot az ekkor még pályafutása elején lévő, harmincegy éves Frizzell töltötte be, aki bevallása szerint a Delicatessennek és az Elveszett gyermekek városának köszönhetően vált Jeunet-rajongóvá, s vágyai közé tartozott, hogy vele dolgozzon. Munkásságának többségét ekkor még inkább a tévés megbízások tették ki, ezért eleinte kevésnek tartotta magát ahhoz, hogy megkörnyékezze az alkotókat - bár ekkortájt már olyan produkciókat is fel tudott mutatni, mint a Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát vagy a Dante pokla. Ismerőse többszöri unszolását követően azonban mégis elszánta magát a kilincselgetésre, ami meghozta eredményét: "Daniel Schweiger barátom folyamatosan azt mondogatta nekem, hogy én lennék a tökéletes zeneszerzője a negyedik Alien-történetnek. Soha nem vettem őt igazán komolyan, és a munkát is borzasztó nehéz volt megszerezni. Számtalan esetben küldtem el zenéket, de soha nem történt semmi. Aztán egy napon Richard Kraft elhívott a Fox stúdiójába, és elmondta, hogy Jean-Pierre Jeunet meghallgatta pár munkámat (többségük egy kevésbé ismert filmhez, a The Empty Mirrorhoz íródott), és szeretne találkozni velem. Egy nagyon rövid megbeszélés után, a rákövetkező héten már el is kezdtem dolgozni" - foglalta össze az eseményeket Frizzell. Jól döntött, hogy engedett a noszogatásnak, hiszen 1997 mai napig karrierének legmeghatározóbb esztendeje: kevés nagy költségvetésű blockbusterei közül kettő, a Dante pokla (melynek főtémáját mentora, James Newton Howard jegyzi) és ez egyaránt ekkor került bemutatásra.
         Az, hogy az aláfestés stílusa eltér a korábbiaktól, elsősorban a rendező itinerének tudható be, aki azt kérte Frizzelltől, szakítson az addig bevett gyakorlattal. "A történet éppúgy eltér a korábbiaktól, ahogyan Jean-Pierre látásmódja is. Ebből eredően nekem teljes egészében a Feltámadásra, illetve annak szerkezeti egységeire kellett fókuszálnom" - mesélte a komponista, aki bár szem előtt tartotta Jeunet kérését, művén érezni, hogy egy-egy korábbról ismert megoldás bevonásával Jerry Goldsmith, Horner és Elliot Goldenthal művei előtt is tisztelgett - ezt szituációtól függően dallamátemeléssel, akcióstílussal vagy épp disszonáns elektronikus elemek használatával oldotta meg. Közel hét hónapot foglalkozhatott a kísérettel, a zenei felvételekre pedig egy hét állt rendelkezésére, mely utóbbi azért nyúlt ilyen hosszúra, mert némely tétel esetében Jeunet a felvételeket követően kért módosításokat. A korrigáltak közé tartozik többek között a "Main Title", az "Elgyn's Death", a "Finale" és a "They Swim" is - utóbbi végső formája úgy született meg, hogy három alternatíva meghallgatása után a páros az első és a harmadik összegyúrásában egyezett ki. A végeredményből először az RCA Victor jelentetett meg albumot, aminek háromnegyedórás játékidejébe a score-on felül a source music-ként alkalmazott, Handel három felvonásos Julius Caesar-operájából származó "Priva Son D'Ogni Conforto" is beletartozott. A La-La Land Records 2010-ben fejelte meg mindezt a bővített változattal, közös pontjuk pedig nemcsak az, hogy a La La Landesre az RCA-s anyag is felkerült, hanem hogy napjainkban mindkettő out of printnek, kifutottnak számít.

         Az albumnyitó "Main Title" két témát hordoz magában: az első, lágyabb, érzelmekkel teli megközelítés a Ripley és az idegenek közötti kapcsolatot tükrözi. Erre, a korábbiakkal teljes mértékben ellentétes irányra azért volt szükség, mert ők immáron nemcsak ellenfelei egymásnak, hanem a klónozás eredményeként közös jellemzőkkel bírnak, genetikailag és emocionálisan egyaránt kötődnek egymáshoz. "Az érzelmek megjelenítése éppoly fontos volt, mint az érzékiségé" - kommentálta a szerző, aki a nyitány során ezt az Auriga űrhajó személyzetét érzékeltető, militarista hangvételű dallamsorba vezeti át. A lények, valamint a megváltozott viselkedéssel, személyiséggel bíró hősnő kapcsolatát szimbolizáló megoldásokra épül a kórussal kiegészülő "Post-Op" és "The Abduction" duó, a "Fiora 16 / Inbred" felvezetése, a "Basketball / Foot Massage / Fast Learner", az elektronikával fűszerezett "Ripley Meets Her Clones", illetve a score lényeges mozzanatait csokorba gyűjtő "Alien March (End Credits)" is.
         Az Auriga legénységével egyetemben a fejvadászokhoz (akiket Ron Perlman, Michael Wincott, Winona Ryder, Gary Dourdan, Dominique Pinon és Kim Flowers alakítottak) is tartozik egy kisebb motívum, ám minthogy részint a vágások során veszett süllyesztőbe, részint teljességgel beleolvad az akciótételekbe, nem válik olyan erőteljessé, jellegzetessé, mint a Ryder alakította Call témája. A droid dallama változatos hangszerelés és dinamika mellett tölt be fontos szerepet, s míg a "Fiora 16 / Inbred" - filmből végül kihagyott - második felében sejtelmesen bukkan fel, addig később a karakter érzelmes oldalát éppúgy ki tudta domborítani vele a szerző, ahogyan eltökéltségét. E kettősség olyan tételekben figyelhető meg, mint a "Twelve / Vriess Reappears / Telling Vriess", a "Call's Fake", illetőleg a határozott vonósszólamokkal kombinált "The Chapel". Úgy vélem, Call tulajdonságait jobban sikerült megfognia Frizzellnek, mint Ripley-ét, ezért kifejezetten örültem a teljes anyag megjelenésének, mert általa több alternatíváját van lehetőségem hallgatni.

         A mozi elődeinél tempósabb, több akciót tartalmaz, ami a muzsikán is észrevehető: itt találhatjuk a legtöbb akciózenét. Abból, hogy Frizzell miként vértezte fel a százfős zenekar játékát kórussal, elektronikus elemekkel, illetve effektekkel, a "Make Us Proud / Meat By-Product"-"Basketball / Foot Massage / Fast Learner" páros szolgáltat ízelítőt, a "Gun Fight"-tól kezdve viszont egyre nagyobb teret követel magának ez az elképzelés. Rezes téma, agresszív szólamok és különféle szintetizátoros textúrák hivatottak szimbolizálni az idegeneket, a velük történő összecsapások fő zenei állomásai pedig "The Aliens Escape", "They Swim...", "Call Meets the Newborn", illetve "Ripley and the Newborn" címmel kerültek fel a kiadványra. Ezeknél érezni igazán, hogy mennyire beleélte magát a komponista a projektbe, hiszen a hozzájuk tartozó jelenetek e kíséretek hatására sokkal erőteljesebbé váltak. Én döntően ezek, továbbá a "Docking the Betty", a "Hose / Elgyn's Death / Ripley Believe It", a "What's Inside Purvis?", a "The Chapel", a filmbe kissé eltérően felcsendülő "Birth of the Newborn", a "Finale", valamint az "Alien March (End Credits)" révén kedveltem meg a score-t. Annak idején rögtön beruháztam az albumra, az olyan lemaradt számokat pedig, mint az "Alien March (End Credits)", úgy igyekeztem pótolni, hogy magnóval vettem fel a tévéből... azok a régi, szép idők...

         Frizzell majd' kilencvenpercnyi muzsikát készített a filmhez, amit elődeivel ellentétben lényegesen nyugodtabb légkörben tehetett meg: mindössze néhány esetben kértek tőle változtatást egy-egy késznek vélt tételen, s az utómunkálatok során is csupán pár percnyi muzsika veszett oda, ami annak köszönhető, hogy az alkotók igen nagy mozgásteret biztosítottak Jeunet számára, aki hasonló módon állt a komponistához. A score-on túl - a már említett Julius Caesar-részleten felül - a Pinon alakította Vriess fütyörészve előadott Popeye-dalrészlete mellett Goldsmith Alien-témája is helyet kapott a moziban, melynek alkalmazása nem az utómunkálatok során, toldozás-foldozási lehetőségként merült fel, hanem kezdettől fogva a koncepció része volt. "Sikerült hozzájutnom az eredeti zenei anyaghoz a Fox archívumából, és pontosan úgy vettük fel a tételeket a Feltámad a Halál score-jához, ahogy azt Jerry megírta annak idején" - nyilatkozta a szerző, aki a teljes egészében A nyolcadik utas: a Halál aláfestésének részletére épülő "Entering the Ship"-en felül néhány tracket a klasszikus mozihoz köthető dallamfoszlánnyal ötvözött.

         "Sajnos többször ítélkeznek egy filmzenéről anélkül, hogy elgondolkodnának arról az alkotásról, amihez készült. Az Alien 4: Feltámad a Halál nem vált olyan kiemelkedővé, mint elődei, de tudom, hogy a producerek sokat tettek a videó- és DVD-megjelenések eredményességéért. Összességében véve aztán sikeres lett, és büszke vagyok arra, hogy kivehettem belőle a részem" - mesélte John Frizzell, majd hozzátette: "Jerry Goldsmith pedig a valaha élt legnagyobb zeneszerző. Nem az ő Alien-koncepcióját szerettem volna tökéletesíteni. Csak a munkámat végeztem, alázattal". A La-La Land Records kiadványa többet árul el készítője víziójáról, s annak ellenére kelt jobb összhatást az RCA-féle változattal szemben, hogy rendelkezik üresjárattal (az "After Tube Blow Up" és a "Mean Streak" például ilyenek). A szerző a lehetőségekhez képest jól jött ki a projektből, ám ennyi idő elteltével sem érzem azt, hogy ízig-vérig Alien-zene született volna - természetesen a mozi szintén eltávolodott a franchise-tól, amivel Frizzellnek lépést kellett tartania, szóval ez amolyan róka fogta csuka eset lett.


    Kulics László
    2019.08.12.




    Tracklista:

    CD 1
      1. Main Title (2:12)
      2. Entering the Ship (1:21)
      3. Post-Op (1:21)
      4. Make Us Proud / Meat By-Product (1:58)
      5. Fiora 16 / Inbred (1:51)
      6. Docking the Betty (1:19)
      7. Face Huggers (2:11)
      8. Basketball / Foot Massage / Fast Learner (3:56)
      9. Call Finds Ripley (5:01)
    10. Gun Fight (1:17)
    11. The Aliens Escape (6:36)
    12. Hose / Elgyn's Death / Ripley Believe It (3:57)
    13. Twelve / Vriess Reappears / Telling Vriess (4:09)
    14. Ripley Meets Her Clones (3:43)
    15. After Tube Blow Up (1:18)
    16. What's Inside Purvis? (4:25)
    17. They Swim... (8:58)
    18. Call's Fake (1:47)
    19. The Chapel (3:17)
    20. Mean Streak (1:42)
    21. The Abduction (3:50)
    22. Birth of the Newborn (4:52)

    CD 2
      1. Call Meets the Newborn (6:09)
      2. Ripley and the Newborn (3:14)
      3. Finale (1:59)
      4. Alien March (End Credits) (3:26)
      5. Main Title (alternate) (2:15)
      6. Elgyn's Death (alternate) (3:03)
      7. Finale (alternate-brass version) (1:58)
      8. Finale (alternate #2) (1:51)
      9. Main Title (2:08) *
    10. Post-Op (1:20) *
    11. Docking the Betty (1:17) *
    12. Priva Son D'Ogni Conforto (5:28) *
    13. Face Huggers (2:12) *
    14. Call Finds Ripley (3:02) *
    15. The Aliens Escape (4:13) *
    16. Ripley Meets Her Clones (2:20) *
    17. What's Inside Purvis? (2:27) *
    18. They Swim... (6:27) *
    19. The Chapel (2:35) *
    20. The Abduction (3:34) *
    21. The Battle With the Newborn (6:03) *
    22. Ripley's Theme (2:12) *

    * az 1997-es filmzenealbum tartalma






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Aki még mindig tudja...
    Interjú John Frizzell-lel


    Az Alien-filmek zenéje

    Legion

    The Reaping

    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam