FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Alien 3 (Elliot Goldenthal)    ALIEN 3  (1992)
       A végső megoldás: Halál


      

       zene: Elliot Goldenthal
       vezényel: Jonathan Sheffer
       kiadás éve: 2018
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 149:38




         Míg A nyolcadik utas: a Halált elsősorban atmoszférájának köszönhetően zárták szívükbe a rajongók, addig A bolygó neve: Halált döntően akciójelenetei és a szereplők vagány egysorosai emelték a legismertebb produkciók közé. Ám e sikerszéria harmadjára erősen megbicsaklott. A végső megoldás: Halál finoman szólva sem tekinthető az Alien-franchise üdvöskéjének: bár a Fox bevételi szempontból nem panaszkodhat, bírálatok nemcsak a kritikusok és a közönség felől érkeztek, hanem többek között David Fincher rendezőtől, a Bishopot alakító Lance Henriksentől, valamint a lény atyjától, H.R. Gigertől is. Bevallom, mindig nehéz helyzetben vagyok, ha erre a mozira terelődik a szó, én ugyanis azon kevesek közé tartozom, akik szívükbe zárták. Tény, hogy számos problémával küszködik, s akár egyfajta koncepció-halmazként is tekinthetnénk rá, ám színvilága, atmoszférája és a történet éppúgy megfogott, lebilincselt, ahogyan Elliot Goldenthal zenéje. Nálam ezzel válik kerekké Ellen Ripley (Sigourney Weaver) kálváriája az idegenekkel, s csak a további felvonások esetében érzem teljességgel szükségtelennek a lények újbóli vászonra citálását.

         Kidolgozatlan szkript, ötvenmillió dolláros büdzsé, öthetes előkészület, mindenbe beleszóló producerek; így lehetne címszavakban összegezni, miként vette kezdetét 1991 januárjában a forgatás a videoklipek világából Hollywoodba frissen átnyergelő Fincherrel az élen. A franchise életében mai napig ez számít a legnehezebben megvalósult etapnak, nem csoda hát, hogy gyakran bukkan fel az ismertetőkben, kritikákban a "csoda, hogy elkészült" szófordulat. A rendező a Hetedikkel és a Harcosok klubjával örökre beírta magát a szakma halhatatlanjai közé, ám A végső megoldás: Halál készítésekor még a harmincas éveihez közelítő, a mozik terén szárnyait bontogató művésznek számított, így nem meglepő, hogy a folyamatos útkeresésből eredő hányattatottság okán rajta csattant az ostor, és Hollywood gépezete végül teljesen bedarálta. Az itt megélt tortúrák olyannyira felemésztették, hogy visszatért régi közegébe, a videoklipekhez, melyektől csak évekkel később, a Hetedik apropóján szakadt el ismét.
         Fincher száznegyvennégy perces alkotást hozott tető alá, aminek jó része a vágószobában veszett részint azért, mert a direktoron kívül szinte senkinek sem tetszett a végeredmény (a kiutat pedig az újravágásban, illetőleg némely jelenet újraforgatásában látták), másfelől pedig azért, mert a kurtítás mértékének köszönhetően egy vetítési nap folyamán többször műsorra lehetett tűzni. A rendező ekkor köszönte meg a lehetőséget, s vette a kalapját, így az utómunkálatok ezen fázisa már nélküle zajlott, eredeti elképzelése pedig azóta sem látott napvilágot - szemben a többi felvonással, ahol a mozi-verzió mellett rendezői változat is készült. Minthogy Fincher a premier után tíz évvel sem volt hajlandó beadni a derekát a Foxnak annak érdekében, hogy ötlete megvalósuljon, a stúdió saját maga próbálta megoldani a dolgot, melynek eredményeként a speciális változat ugyan fél órával hosszabb lett, ám összességében véve majd' egy órányi újdonságot tartalmaz. "A film valóban küszködik problémákkal, ráadásul a score hangzásával is gondok lettek. Az újravágás előtti változat jó mozi lett volna. A hosszától is féltek, pedig úgy lényegesen jobb volt" - kommentálta az esetet Goldenthal, akit (elődeihez hasonlóan) nem várt munka elé állították a változtatások.

         Az Alien-franchise esetében minden sztorira más zeneszerző jutott, s bár előfordult, hogy az első rész kíséretére valamilyen módon visszatért, a score-okat nem kötik össze olyan jellegzetes fő- vagy altémák, ahogyan azt a legtöbb széria esetében tapasztalhatjuk: mindegyik önálló lábon áll. Ahogyan a filmekre, úgy kíséreteikre is érvényes az a megállapítás, miszerint az első kettő lényegesen nagyobb népszerűségnek örvend folytatásainál, holott Jerry Goldsmith és James Horner mellett Goldenthal mondhatja el magáról azt, hogy remek munkát végzett. Ugyan stílusa megosztó, a nyitányhoz és a zárójelenethez készült művei a széria legimpozánsabb tételei közé tartoznak.
         Tim Zinnemann producer A végső megoldás: Halál munkálatainak elején ajánlotta be Finchernél a komponistát, akinek ugyan ekkor még színházi- és a kamarazenei munkássága lényegesen gazdagabb múlttal rendelkezett, mint a filmes, ám Zinnemann a Kedvencek temetőjénél megkedvelte, s ez mindenki számára megfelelő ajánlólevélnek számított. Bár a producer idővel kihátrált a projektből, Goldenthal és a rendező megtalálták a közös hangot, s a szerző közel egy évet szentelhetett a film számára megfelelő zenei atmoszféra megteremtésére. "Nem hallgattam meg az előző részek zenéjét. A végső megoldás: Halált úgy kellett megközelíteni, hogy tudtuk, valószínűleg mindenki meghal a végén" - nyilatkozta a komponista, majd hozzátette: "A filmekben általában a végén van egy nagyobb hajsza, itt viszont szinte folyamatosan menekülnek, amihez közel másfélórányi zene szükségeltetett. Ki kellett találnom, hogy oldjam meg mindezt, szokatlan feladat volt számomra". Mai napig ő az egyetlen, aki úgy jegyez Alien-filmet, hogy abban nem csendülnek fel Goldsmith dallamai: teljesen önálló darabként tekinthetett a produkcióra. A direktorral egyetértettek abban, hogy a kíséretnek elsősorban a helyszín és a szituációk hangulatát kell aláhúznia, ezért Goldenthal azzal az ötlettel állt elő, hogy zörejekkel, hangokkal ötvözi a score-t, amihez saját maga készített hangminta-könyvtárat. Az így kapott, későbbiekben védjegyévé váló elektronikus textúrákat végül úgy egyesítette a nagyzenekar nyújtotta lehetőségekkel, hogy a klasszikus mellett az avant garde szimfonikus művekre jellemző jegyeket is felvonultatta. E munkálatok során nagy segítségére volt a zenei producer, Matthias Gohl, a szintetizátoros részekért felelős Richard Martinez, valamint a szerző mellett társhangszerelőként dolgozó Robert Elhai, aki Goldenthalhoz hasonlóan ennek köszönheti hollywoodi pályafutásának felívelését.

         A score-t az MCA Records kazettán és CD-n egyaránt megjelentette, az ötvenperces játékidő pedig a remek track-összeállítás (melyek nemegyszer különböző részletek egybeolvasztását takarják) okán meglehetősen korrekt kiadványnak számított. Ráadásul azt is lehetővé tette, hogy jobban megismerhessük a muzsikát, az effektek és a párbeszédek ugyanis nemegyszer nyomják el a zenét, amit készítője az utómunkálatok folyamán ugyan szóvá tett, ám annak nem sok foganatja lett. Goldenthal egy 1994 elején adott interjú alkalmával így vélekedett a premierrel párhuzamosan megjelent albumról: "Egy lemez zenei anyaga mindig annyi, amennyit gondolnak. Itt háromnegyedóra körülit határoztak meg, A pusztító esetében pedig felet, de ez mindig attól függ, hogy az adott kiadó mit engedhet meg magának. Sok olyan dolog hallható a filmben, ami nem került fel a CD-re, még legalább harminc perccel meg tudnám toldani". E kívánalmának huszonhat évvel később, 2018-ban biztosított teret a La-La Land Records, melynek Expanded Original Motion Picture Soundtrackra keresztelt kétlemezes kiadványán a teljes zenei anyag mellett az MCA változata is helyet kapott.

         Ahogyan arra érintőlegesen már kitértem, Goldenthal művének legpopulárisabb pillanatait a nyitány ("20th Century Fox Trademark (Alien Version) / Main Title") és a vége főcímzene ("Adagio") szolgáltatják. Míg az elsőben a Fiorina "Fury" 161 fogvatartottjainak vallásosságát tükröző megoldások követelnek maguknak figyelmet, addig utóbbit a Ripley küzdelmének méltó lezárása teszi pazarrá. A nyitány amellett, hogy előre vetíti az elektronikus megoldások és a nagyzenekar ötvözésének mikéntjét, a börtönbolygó lakóinak hitét jeleníti meg az "Isten báránya" egyházi dal beleszövésével. E litániának az elmúlt évszázadok alatt számtalan feldolgozása készült, melyhez Goldenthal a saját dallamaival felvértezett gyerekszoprán-előadással csatlakozott. A játékidő további részében ezen ének ugyan nem, az alatta hallható megoldások azonban szabálytalan ritmusképek, zongora, vonósok, illetve oboaszóló kíséretében térnek vissza - a "The Wreckage" éppoly jó példa erre, mint a "The Cremation", a "How Do You Like Your New Haircut?" vagy a "Wreckage and Rape". A főcímzene elengedhetetlen jellegzetessége a Fox fanfárjával történő összemosódás, melyhez hasonlóra ez idáig csak a Danny DeVito rendezte A rózsák háborúja kapcsán volt példa. Ennek háttértörténete, hogy a stúdió akkori zenei részlegvezetője, Elliot Lurie korszerű digitális technikával szerette volna rögzíteni az utoljára meglehetősen régen, 1977-ben újravett Alfred Newman-témát, amit A végső megoldás: Halál scoring sessionjére ütemezett. Goldenthal eleget is tett e kívánalomnak, majd miután végzett, Lurie megkérdezte tőle, nem szeretne-e valami egyedivel előállni a filmhez? A szerző kapva kapott az alkalmon és "alienesre" szabta a méltán ikonikus darabot, melynek végeredménye nemcsak a nyitányban és a kiadványának második lemezén lévő "20th Century Fox Trademarks / Alien Version"-ben figyelhető meg, hanem Alan Silvestri Ragadozó-lemezén is.
         A másik fülbemászó megoldást az érzelmek kifejezései tartogatják, a komponista ugyanis nem a karakterekre összpontosított, hanem az emóciók és a jelenetek hangulatának fokozására, melynek eredményeként a szereplők háttértörténetei, a barátok, a szerettek elvesztése együttesen lett megközelítve, ami amellett, hogy a játékidő előrehaladtával folyamatosan formálódik, két csúcsponttal is rendelkezik. A vonósokra, rezesekre, klarinétra és oboára épülő, helyenként zongora- és hárfajátékkal tarkított elképzelés a "The Survivor Is a Woman"-ben hallható először, majd olyan trackekben tér vissza, mint a "Lullaby Elegy (Extended Version)", az "It's a Long Sad Story / Clemens Dies" első fele, a "The Beast Within" vagy a "Visit to the Wreckage". E koncepció részévé vált aztán a mozi két jellegzetes momentuma is, a hamvasztás ("The Cremation"), illetve a záró képsor ("Adagio"). Előbbi a lény megszületését jelző rezes-effektekkel és egy gyerekkórus vészjósló előadásával kombinálódik mesterien, az éppoly fájdalmas, mint heroikus "Adagio"-val pedig egyszerre vehetünk méltó búcsút a hősnő és az idegen párharcától, valamint a trilógiától.

         Míg iméntiek a score barátságosabb arcát mutatják, a játékidő többi részénél könnyedén foghat el bennünket az az érzés, hogy nem filmzenével, hanem egy kortárs modern szimfónia elemeivel állunk szemben, ráadásul ezek mindenféle átmenet nélkül képesek megosztani a hallgatókat: vagy tetszik valakinek, vagy nem. A bűnözők lakta rideg bolygóhoz, a lerázhatatlannak, megsemmisíthetetlennek tűnő teremtménnyel folytatott küzdelemhez és a képsorok színvilágához azonban kétségtelenül passzol ez a megközelítés, melyhez filmek vonatkozásában ezelőtt még csak hasonlóval sem állt elő a szerző - bár A kedvencek temetője aláfestése kellően elvont, stílusa messze áll ettől. A "Status Reports" még csupán ízelítő abból, amit az idegen felbukkanásától kezdve ("The Creamation") szabadít ránk Goldenthal, a savas vérű lény felbukkanásával párhuzamosan ugyanis fémes hangzásokat, szintetizátoros elemeket, randomnak ható zenekari előadásokat, csapongásokat zúdít ránk. Ezek olyan tételekben harapódznak el, mint a "The First Attack (Film Version)", a "That His Boot", a "Candles in the Wind", a "You're Going to Die Too", az "It's a Long Sad Story / Clemens Dies" második fele, az "Alien's Lair", a "Bait and Chase (Extended Version)", az "It's Started", a "More Bait and Chase" vagy a "Gotcha / Hello, I Must Be Going". A Fincherrel közösen kijelölt út - vagyis a szimfonikus zene idegen hangzásokkal, effektekkel, indusztriális elemekkel történő egyesítése - olyannyira kiütközik ezeknél, hogy könnyedén ugrik be róluk Krzysztof Penderecki vagy éppen Ligeti György munkássága.

         A Fincher nélkül eszközölt változtatások főként a score elborultabb részeire nyomták rá a bélyegüket. Egy interjú alkalmával Goldenthal ezek egyikének, a "Bait and Chase"-hez tartozó cselekmény módosulásának példáján keresztül engedett betekintést abba, miként igyekezett megoldani a célvonal előtt feltornyosult problémák gyors megoldását zenei producere, Gohl bevonásával: "Ez a legnagyobb léptékű üldözéses jelenetek egyike, amihez tízpercnyi zene tartozott. Ez a módosításokat követően sok lett, így Matthias hét és fél percet csinált belőle. Nem volt időm ahhoz, hogy újraírjam, ezért ő rövidítette le a koncepcióm megtartása mellett". Ám a score megszületésének utolsó szakaszát nemcsak a mozi újravágása nehezítette, hanem az is, hogy a zenei felvételek idején robbant ki a Los Angeles-i zavargásokként elhíresült esemény, ami cseppet sem kedvezett a munkafolyamatok helyszínei között történő ingázásoknak.

         Ahogyan Elliot Goldenthal munkásságának nagy hányada, úgy A végső megoldás: Halál kísérete is egyfajta rétegzenének tekinthető. Amellett, hogy e hányattatott sorsú alkotás sokat lendített a komponista álomgyári karrierén, a "The Beast Within" tétel később a szintén az ő score-jával kísért Öreg harcos című életrajzi drámában is helyet kapott, némely trackjei pedig a holland Karakterben is felbukkantak. "Ezt a zenémet Hollandiában különösen kedvelik. Mikor néztem a legjobb külföldi filmként Oscarral jutalmazott Karaktert, észrevettem, hogy benne van a zeném. Sajnos nem fizettek nekem ezért, és a nevemet sem tüntették fel, de ha tetszik ez a zene, akkor ott is meghallgathatod" - nyilatkozta utóbbival kapcsolatban kissé ironikusan. Bármennyire is tűnik kuszának ez a score, mai napig az egyetlen olyan Alien-kíséret, ami áttételesen ugyan, de a popkultúra részévé vált azáltal, hogy a kanadai elektronikus formáció, a Front Line Assembly "Infra Red Combat" trackjét vegyítette az "Agnus Dei" elemeivel.


    Kulics László
    2019.08.02.




    Tracklista:

    CD 1
      1. 20th Century Fox Trademark (Alien Version) /
          Main Title (4:53)
      2. Status Reports (2:59)
      3. The Survivor Is a Woman (1:59)
      4. The Wreckage (2:08)
      5. Lullaby Elegy (Extended Version) (5:28)
      6. The Cremation (4:04)
      7. Chow Down with the Boys (2:28)
      8. How Do You Like Your New Haircut? (1:46)
      9. The First Attack (Film Version) (1:18)
    10. Appreciative of Your Affections (1:45)
    11. That's His Boot (2:29)
    12. A Mark, A Burn (0:57)
    13. Wreckage and Rape (2:43)
    14. Candles in the Wind (3:24)
    15. Bishop Turned On (2:29)
    16. You're Going to Die Too (2:01)
    17. It's a Long Sad Story / Clemens Dies (4:21)
    18. Andrews' Sting / What Are We Going to Do? (4:53)
    19. Explosion and Aftermath (Extended Version) (3:13)
    20. I Have to Get to the Ship (4:17)
    21. In the Basement (1:33)
    22. Alien's Lair (3:33)
    23. The Beast Within (3:12)
    24. Visit to the Wreckage (2:05)
    25. Bait and Chase (Extended Version) (4:56)

    CD 2
      1. It's Started (3:36)
      2. More Bait and Chase (2:21)
      3. Trap the Alien / Dillon's Deliverance (2:04)
      4. Gotcha / Hello, I Must Be Going (2:29)
      5. Adagio (4:18)
      6. The Cremation (Alternate) (4:34)
      7. You Can Still Have a Life (Alternate) (4:04)
      8. 20th Century Fox Trademarks / Alien Version (1:15)
      9. Agnus Dei (4:29) *
    10. Bait and Chase (4:42) *
    11. The Beast Within (3:10) *
    12. Lento (5:49) *
    13. Candles in the Wind (3:21) *
    14. Wreckage and Rape (2:44) *
    15. The First Attack (4:20) *
    16. Lullaby Elegy (3:41) *
    17. Death Dance (2:17) *
    18. Visit to the Wreckage (2:04) *
    19. Explosion and Aftermath (2:21) *
    20. The Dragon (3:07) *
    21. The Entrapment (3:42) *
    22. Adagio (4:16) *

    * az 1992-es filmzenealbum tartalma






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Az Alien-filmek zenéje

    David Fincher filmjeinek zenéje

    Pet Sematary

    Seven

    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam