FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A filmzene legendái: Dave Grusin
     







         Dave Grusin a filmzenék mellett a jazz világának is egyik nagy alakja, egy rendkívül sokoldalú művész, aki a komponálás mellett zongoristaként, dalszerzőként, producerként és kiadótulajdonosként is komoly sikereket ért el. 1934-ben született Littletown városában, az Egyesült Államokban. Édesapja lett bevándorló volt, hegedűművészként ő ismertette meg a kis Dave-vel a zenét, édesanyja pedig zongoristaként a hangszer alapjaira oktatta. Otthonukban a klasszikus zene volt a meghatározó, azonban az ötvenes évek elején berobbanó könnyedebb hangvételű jazzmuzsikák is komoly hatást gyakoroltak rá. Már igen fiatalon együttest alapított, akikkel helyi klubokban lépett fel, ám emellett tanult is a coloradói egyetemen, ahol 1956-ban zongoraszakon diplomázott. Édesapja az egyetemi évek alatt is nagy figyelmet fordított a fia zenei nevelésére, s jegyzetekkel, hosszú levelekkel, zenei ajánlókkal látta őt el. Az áttörést a The Andy Williams Show hozta meg számára, ugyanis az ismert énekes műsoraiban zenélhetett 1963-tól két éven keresztül. Nem volt egyszerű ez a feladat számára, hiszen sem a komolyzenei ismereteire, sem a jazztudására nem volt szüksége, ehelyett könnyedebb popos stílust kellett vinnie a show zenei vezetőjeként. Ezen időszak alatt három jazzalbumot is készített, és több előadó mellett közreműködött, mint zongorista vagy szerző.
         Ezen munkái révén figyeltek fel rá, s bízták meg más tévés munkákkal is. Első konkrét filmzenei megbízása az 1965-ös The Farmer's Daughter című sorozat volt, melyet a Gidget és a The Wild Wild West néhány része követett. Mindeközben háttérmunkákat, így vezénylést, hangszerelést is elvállalt, ám tehetsége révén ezt nem kellett sokáig művelnie. Az 1966-os The Girl from U.N.C.L.E. című széria pedig az igazi áttörést is elhozta, a tévés megbízások után pedig nemsokára meg is érkezett az első nagy munka, az 1967-es Diploma előtt. Itt ugyan csak kiegészítő zenéket kértek tőle, de a Simon & Garfunkel duó legendás dalaihoz tökéletesen passzoló score-t komponált, melyért Paul Simonnal közösen Grammy-díjat is kaptak. Ettől kezdve sorra érkeztek a mozis megbízások a legkülönbözőbb zsánerekből: Sheriff csillag nélkül, Hol voltál, amikor kialudtak a fények?, Magányos vadász a szív, Candy - és közben Columbo első felbukkanásához is asszisztált, hiszen az akkor még csak egyszeri tévéfilmnek készült Gyilkosság receptre komponistája volt. 1969-ben az Indián magány - Halál a Rubin hegyen című, nem túl ismert mozi kapcsán ismerkedett meg Robert Redforddal, akinek jóvoltából két évtized múlva az Oscar-díját is köszönhette.

         Grusin zenei kreativitására, saját hangjára a korszak fiatal rendezői is felfigyeltek. Philip Kaufmannek a Banditák a jenkik földjénhez írt muzsikát, Peter Yatesnek az Eddie Coyle barátaihoz, Sydney Pollackkal az 1974-es Jakuzák kapcsán dolgozott először, majd egy év múlva A keselyű három napja következett, illetve 1977-ben a Bobby Deerfield. Számos különleges hangulatú mozi zeneszerzőjének szerződtették ekkoriban, többek között a Meghívás egy gyilkos vacsorára, A jónevű senki vagy a Hölgyem, Isten áldja!. A Warren Beatty rendezte 1978-as Ép testben épp, hogy élek hozta el számára az első Oscar-jelölést. Bár nyernie nem sikerült, de az Akadémia figyelme immáron ráirányult, s egy évvel később, A bajnok aláfestéséért ismét a jelöltek közé került.
         A hetvenes évek elején kezdett el együtt dolgozni Larry Rosen producerrel és a fiatalabb generáció jazz-zenészeivel, akikkel új albumokat készítettek a Blue Note kiadó számára, mely az egyik leghíresebb jazzkiadó volt az Egyesült Államokban. A sikerre való tekintettel 1978-ban megalapították önálló cégüket, a Grusin Rosen Productiont, mely később a komponista megannyi zenéjét kiadhatta. Ezek között filmzene és önálló jazzalbum is akadt. Teljesen külön kezelte ezt az énjét, ugyanis míg a filmek esetében volt inspiráció és ezáltal kötöttség, addig a szólólemezei esetében a semmiből való alkotás volt számára a kihívás. A kiadója révén a digitális felvételek terén úttörő szerepet játszott, a nyolcvanas évek elején pedig a szintetizátorok és a különböző elektronikus hangszerek is megjelentek munkáiban, s ez olyan stílusok beemelését is magával hozta, mint a funky vagy a soul. A zeneszerzés mellett zongoraművészként is elismert, s ebbéli tudása sok filmzenéjében meg is jelent. Ennek egyik legszebb példája Az aranytó muzsikája, melyért szintén Oscarra jelölték 1981-ben.

         A kemény munka és fáradhatatlan munkatempója a nyolcvanas években még több elismertséget és nagyobb hírnevet szerzett neki. Jazzalbumai a toplisták elején mozogtak, filmzenéivel pedig Hollywood egyik legismertebb komponistájává vált. Munkássága legtermékenyebb évei köszöntöttek be ezzel az évtizeddel; Sydney Pollackkal A Las Vegas-i lovas kapcsán folytatódott az együttműködése, ezt 1981-ben A szenzáció áldozata követte. Az évtized egyik legjobb vígjátékához, a szintén Pollack rendezte Aranyoskámhoz is ő írt aláfestést, s ezzel gyakorlatilag feltette karrierjére a koronát. A rendkívül hangulatos, dallamos jazzes muzsika a mai napig a műfaj egyik legkiemelkedőbb score-jának számít, egyik betétdaláért újfent Oscar-jelölést érdemelt ki, a score-ral pedig a Grammy-díjért volt harcban. A figyelem középpontjába került szerzőt a nyolcvanas évek első felében rengeteg felkérés árasztotta el, olyan moziknál működött közre, mint Az alvilág pápája, a Kettős szerepben vagy a Zuhanás a szerelembe. Grusin igen sokoldalú zeneszerző, noha a jazz és a dráma világát csak ritkán cserélte másra. A műfaji kalandozásainak egyik legjobb és legnépszerűbb állomása egy 1985-ös kalandfilm, a Kincsvadászok volt. Bár csak nehezen vállalta el a score megírását, de végül életműve legösszetettebb szimfonikus muzsikáját szállította a filmhez. Ennek írója és producere, Steven Spielberg kifejezetten őt képzelte el a zeneszerzői posztra, s bár Grusin nem érezte magát alkalmasnak egy ilyen munkára, végül elvállalta, s egy meghatározó, nagyon népszerű score-t produkált. Karrierje csúcsán kérte fel Robert Redford A milagrói babháború zenéjének megírására, ahol latinos dallamokat vegyített jazzel, s bár a score nem annyira meghatározó és kiemelkedő, mint néhány más alkotása, ám mégis ez hozta el számára az Oscart, illetve egy újabb Grammyt.

         A nyolcvanas évek vége is termékeny volt, bár igazán nagy filmhez ekkor nem szerződtették. Ezen időszakból a Clara szíve és az Azok a csodálatos Baker fiúk emelhető ki, utóbbi különösen fontos, hiszen ehhez ismét nagyszerű muzsikával állt elő a mester. Oscar- és Golden Globe-jelölés mellett egy újabb Grammy-díjat is bezsebelhetett. A kilencvenes években visszatért az akusztikus, hagyományos hangszerek felé. 1991-ben eladta a zenei kiadóját, de szerződései révén olyan nagyságok szerzeményeit játszotta fel zongorán, mint George Gershwin, Duke Ellington, Elmer Bernstein és Henry Mancini. Népszerűsége csúcsa volt ez az időszak, olyan filmekkel, mint a Havanna, melynek muzsikájával újfent Oscar-jelölt lett, a Hiúságok máglyája, a Kopaszoknak szeretettel (utóbbi Grammy-nominációt ért), egy újabb Pollack-film, A cég (Oscar-jelölés), az Irány a Mississippi!, majd az 1996-os Mulholland - Gyilkos negyed. 1997-ben a Dalok szárnyán kapcsán került ismét a figyelem középpontjába és egy Grammy-szobor megnyerésének közelébe. A kilencvenes éveket két nem túl jól sikerült filmmel zárta: a Pollack rendezte Zuhanás és Forest Whitaker Majd elválikja azonban zeneként kifejezetten a szerző élvonalban lévő alkotásai közé tartozik.
         Grusin a kétezres években már szinte teljesen visszavonult, s csak nagy ritkán alkotott. Pár tévés megbízás mellett egy mozis munkával jelentkezett, a 2006-os A szerencse foglyai azonban nem lett egy emlékezetes munka. Lassan a szólólemezekkel is leállt, manapság pedig már teljesen elhagyta a showbiznisz világát. Több egyetem díszdoktora, van egy fiatal jazz-zenészeket támogató alapítványa, s olykor még koncertezik is.

    Gregus Péter
    2016.10.09.







        Vissza a kategóriához

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam